Fretless basszusgitár készítése bundosból

Na a cím alapján világos, miről is van itt szó, de ha mégse lenne, akkor az van, hogy kiszedem a fogólapból a fémdarabokat, és furnérral helyettesítem. Ez azért jó, mert totál más lesz a megszólalása a hangszernek, sokkal jobban fog hasonlítani a hangja egy bőgőére, mint basszusgitáréra. Aki szereti a bőgőhangot, az tudja értékelni, hogy nem kell egy két és fél méteres hangszert cipelnie, persze azért a basszgitár sosem változik bőgővé, de mégis egy kicsit. 

Nos az alaphelyzet ismerős, fogólap bundokkal. Gyártanak eleve fretless basszusgitárt is, és meglehetősen jól is néznek ki, azokban általában nincsenek meg a bundok helyei a fogólapban, csak egy homogén fafelület.A mi esetünkben ennek elérése már eleve kizárt, de mondjuk nem is akkora baj, mert így legalább látni fogjuk a bundok helyét, hogy hol fogjuk le a húrt, ez mondjuk inkább kezdő fretlesseseknek jelent segítséget, mert lehet hogy a bundos hangszeren nem nézted a kezed, de itt fogod az elején, mivel elvész az bundok tapintása. Na lássunk munkához. Először kivesszük a nyakat, és kicsit megfeszítjük a pálcát, hogy nagyobb ívet kapjon a nyak, ez is elősegíti a bundok kiemelését. Ezt a munkát egy ügyes kis fogóval végezzük, aminek széles és nagyon vékony pofája van, amivel be lehet nyúlni a bund feje alá. A második képen nagyjából látható, hogy miről van szó.

Érdemes a bundokat mindig egy kis cinnel, forrasztópákával megmelegíteni, éppen annyira, hogy az alatta lévő forrasztóanyag megolvadjon. Ezt abból lehet látni, hogy a bund mellett elkezd forrni valami kis szutyok a végeknél. Célszerű a két végén és középen forrósítani úgy, hogy ne égjen meg a fa, tehát sehol sem túl sokáig. Utána jöhet a kis fogó, szépen milliméterenként szorítsuk össze a pofákat, és haladjunk a bund egyik végétől a másik felé.

A végeredmény valahogy így fog festeni. Egy bizonyos szintű sérülést a fogólapon általában nem úszunk meg, mivel akárhogy is óvatoskodunk, a bund nagyon ragaszkodó jószág. A képen látható állapot még teljesen elfogadható, úgyis meg kell csiszolnunk majd a fogólapot, mert használt gitárok esetében jellemző, hogy a húrok hosszúkás nyomokat hagynak a fába, ez jól látszik azon a képen, ahol a bundok fele már ki van szedve.

A következő feladat a bundvájatok kitisztítása, ezt megtehetjük valami vékony kis fűrésszel, tapétázókéspengével, egyszóval valami hegyes és vékony dologgal. Utána szükségünk lesz valamilyen furnérra, ami szélességében megegyezik a bundvájatéval. Szépen kimetszünk belőle csíkokat (szerencsére a műhelyben pont volt egy rakat furnércsík), és méretre vágjuk őket úgy, hogy a két végüknek fogólap felőli oldala felé kissé szűkülő trapéz alakja legyen az egésznek. Ezzel elérhetjük, hogy a bundvájat végéig érjen a furnér. Persze előfordulhat, hogy olyan basszusgitárral van dolgunk, amelyiknek a vájatai átvágják a fogólap szélét, ilyenkor nem kell ezzel a trapézosítással vacakolnunk, majd a végén lesz több dolgunk a végek eldolgozásával.

Ha megvagyunk az összes kis furnérdarabka kimetszésével, jöhet az ellenőrzés, és a ragasztás. Esetenként meglehet, hogy a bundvájatok a fogólap ívét követik, ennélfogva az egyenes oldalú furnér végei ki fognak állni a helyükről, ahogy ez az előbbi képen is látszik. Ilyenkor vagy lefaragunk egy kicsit a furnér közepéből, vigyázva, hogy ne legyen túl vékony, vagy majd a ragasztásnál finoman megszorítjuk a végeknél egy íves pofával, ami passzol a fogólaphoz.

Itt is jól látszanak a vastag húrok hagyta nyomok.

Használjatok Titebond ragasztót. Jó anyag.

Mindig remeg a kezem, ha nem iszom elég pálinkát...

 Most jön a várakozás ideje, addig nyugodtan lehet ebédelni, mást csinálni, sétálni stb. Ha a ragasztó végül teljesen megszáradt, jöhet a furnérfelesleg ledolgozása. Én bevallom, meglehetősen türelmetlen voltam, ez komolyabb megfigyelés mellett látszik is a képen. Nem vártam, meg, hogy a ragasztó eléggé megszáradjon, de végül nem lett belőle komolyabb baj. 

Ildomos megvárni amíg a ragasztó teljesen megszárad...

A felesleg levésése talán a legkényesebb művelet az egészben, ugyanis egyrészt annyira meg kell szabadulnunk a nemkívánatos daraboktól, hogy teljesen egy szintbe kerüljünk a fogólap anyagával (különben a csiszoláskor letörjük a furnér végét); másrészt csak nagyon pici fogásokban szabad lefejteni a rostokat, és mindig belülről kifelé, a furnér hihetetlenül hajlamos rá, hogy kiszakadjon, nekem is sikerült kiszakítanom, de szerencsére nem ment a kívánt szint alá. Egyszóval figyelem figyelem... Ha végül sikerült elérnünk a zéró magasságot, kezdhetjük a csiszolást.

A vonalzó mellett a csiszolófára erősített csiszpapír.

A kényes részeket minden munkánál érdemes kimaszkolnunk, azaz eltakarnunk, nehogy megsértsük őket.

A csiszolás lényege, hogy szép szabályosra alakítjuk a fogólapot, hogy szebb legyen, mint új korában. Ehhez elsősorban szükségünk lesz egy olyan csiszolófára, ami negatívban rendelkezik éppen azzal az ívvel, amire nekünk szükségünk van. Ilyeneket boltban is be lehet szerezni, de jó szerszámokkal el is készíthetőek. Először mindig durvább papírral kezdünk, és haladunk a finomabb felé. A fogólapban lévő benyomódások, kopások mélységétől függően 120-150-es papírral kezdhetünk, majd ahogy eltűnnek a hézagok, haladhatunk 220-240, 320-360, 600, 800. Nagyon fontos, hogy mielőtt megkezdjük a csiszolást, állítsuk be úgy a pálcát, hogy mindkét irányba bőven lehessen csavarni majd a későbbiekben, ugyanakkor minél nagyobb mértékben sík legyen a fogólap hosszanti irányban. A síkot ellenőrizhetjük egy sima fémvonalzóval, de ezek elég megbízhatatlanok, a legjobb, élvonalzót használunk, ami egy meglehetősen masszív fémpálca általában három éllel. na ez halálbiztos, ha nem sérül meg. Úgy ellenőrzünk, hogy a fogólapra fektetjük hosszában a vonalzót, hogy élével érintse a fát, és megnézzük szembefényben. Akkor vagyunk jók, ha nem látunk semmilyen hézagot. Végeredményben a fretless hangszereknél, ahogyan a vonósoknál is, kell lennie egy kis holkernek (homorulat) a fogólap hosszában, de ezt a pálcával is tudjuk korrigálni. Mindenesetre az nem baj, ha van egy minimális hólosságunk. Finomítás során egyre szebb lesz a felület, majd végül átdörzsöljük acélgyapottal, és igazán tetszetőssé válik.

Ez az acélgyapottal áthízott állapot.

Végül az egész fogólapot átkenjük olajjal (citrom vagy narancsolaj az igazi, már csak az illata miatt is, de a lenolaj is megfelel, semmiképp sem műszerolaj). Már csak a nyak visszaszerelése és a felhúrozás, valamint a pálca beállítása marad hátra.