2012. február 25., szombat

Lakkozott fogólap bundozása, illetve általában a bundozásról

Na a mai kínálat a bundozás lesz, illetve a bundokkal való foglalatosságnak az a része, amit még nem taglaltam a síkolással, profilozással kapcsolatban. Amitől kicsit érdekesebb lesz ez a dolog, az az, hogy a hangszer, amit ebben az esetben újrabundoztam, lakkozott fogólappal rendelkezett (najó, valójában nem is volt fogólapja, mert egy darab jávorból volt az egész nyak...). Ilyen esetben sokkal jobban oda kell figyelni arra, hol sértjük meg a fát, mert jó sok plusz munkát szerezhetünk vele, ha valamit elrontunk.

Ezek a bundok bizony már elmennének nyugdíjba...
Itt látszik, hogy már a fogólap is kicsit megnyomódott.
Ó, a rombolás...
Nem akarok külön kitérni a bundok kiszedésének folyamatára, mivel erről már volt szó részletesen a fretless basszusgitár esetéről írt bejegyzésben. Csak annyit tennék hozzá, hogy sok esetben segít, ha kicsit megfeszítjük a pálcát, így görbül a nyak, és könnyebben kijönnek a bundok. Ha végeztünk az eltávolítással, először is visszaállítjuk a pálcát olyan helyzetbe, hogy mindkét irányba lehessen állítani rajta, viszont a lehető legegyenesebben hagyjuk a fogólapot. Az első szempont fontosabb, a másodikkal főleg magunkat kímélhetjük meg plusz munkától, illetve a fogólapot a túlságos elvékonyodástól. Kezdődhet a csiszolás. A lényeg, hogy a fogólap hosszában sík legyen, illetve megmaradjon a korábbi keresztirányú rádiusza. Ezt legegyszerűbben úgy érhetjük el, ha eleve olyan csiszolófát használunk, ami illeszkedik az adott ívhez.

A csiszolt fogólap, és a fűrész, amivel a megfelelő mélységűre vágom az elsekélyesedett bundvájatokat.
A csiszolás végeztével (érdemes a felületet olyan 400-500-as papírral véglegesre finomítani) jöhet a bundok vájatainak helyrehozása, mivel ezek legtöbbször az előző munkafolyamat miatt sekélyek lesznek, és nem férnének beléjük az új érintők. Ezt végezhetjük akármilyen vékony fűrésszel, csak figyeljünk rá, hogy ne legyenek túl mélyek az árkok, és hogy ne sértsük meg közben a fogólapot. Ha mindezekkel megvagyunk, fogunk egy szál bundot, és elkezdjük levagdosni belőle azokat a darabokat, amik majd a fogólapba kerülnek. Érdemes mindkét oldalt egy pár millimétert ráhagyni, így könnyebb lesz majd beilleszteni. Annak érdekében, hogy ne lógjon ki a bund lába a fogólapból (ezt a legnehezebb ledolgozni, és ez tudja a legjobban sérteni a játékos kezét, ha nincs jól megcsinálva), egy speciális fogóval lecsípjük a láb végét, ez úgy sem jelent számottevő tartáscsökkenést. Szegélyes fogólap esetében nincs is más módszer a bundozásra, minthogy visszametsszük kicsit a bundlábat.

Ez az a fogó, amivel le lehet vágni a bund lábának végét, két pofa van benne, aminek segítségével derékszögben ki tud metszeni egy kis darabot egy lemezből.
Így nézne ki egy bund előkészítve a bepréselésre.
Bundok kábé a helyükön, háttérben a csípőfogó, amivel a nagyjábóli méretre vágom a bundszálat.
A következő feladat a bundok bepréselése vagy beütése a vájatokba. Ez kétféleképp történhet. Amennyiben rendelkezünk egy erre a célra tartott présgéppel (ez nem túl valószínű), akkor préseljük, egyébként egy kalapács és egy közvetítő keményfa darab segítségével kő egyszerűen beleütjük a bundokat a helyükre, figyelve arra, hogy ne ferdüljenek el, és mindenhol jól benyomódjanak. (Ha olyan hangszeren dolgozunk, aminek ragasztott nyaka van, vagy esetleg akusztikus, és a présgéppel nem férünk hozzá, akkor is marad a kalapálás. Az előbbi képen jól látszik, hogy a bundszál meg van hajlítva. Az ívnek olyannak kell lennie, hogy rádiusza nagyobb legyen a fogólap rádiuszánál. Ennek segítségével a bund szépen egyenletesen bele fog nyomódni a helyére. Ellenkező esetben ha például egyenes a bund, és beütjük a közepén, a széleken ki fog állni, és akkor kezdhetjük elölről az egészet.

A műhelyben lévő bundozóprés. Borzasztóan hasznos, és rengeteg munkát lehet vele megtakarítani, de el sem tudom képzelni, honnan lett szerezve.
Maga a nyomófej. Ehhez lehet kapni különböző íveltségű fogólapokhoz való pofákat.
Ezekután egy csípőfogóval levagdossuk a bundok végeit, de lehetőleg olyannak, aminek nincsen hézag a vágásvonal és a pofa széle között, mert akkor jó sokat fogunk reszelgetni.

Az előbb említett fogó munkában. Aki figyelmes, észrevehette, hogy az előző képen már néhány bundnak le van vágva a vége. Ez szöget ütött a fejembe, de aztán rájöttem, hogy elfelejtettem képeket csinálni a préselésről, ezért csak utólag tettem vissza, mutatóba :)
Előtte
Utána
Következik a bundok rögzítése. Ugyan a bundlábat a legtöbb esetben fogazzák, hogy már önmagában is tartson, célszerű még ráerősíteni egy kis pillanatragasztóval a biztonság kedvéért. Ezt úgy a legegyszerűbb, ha leszorítjuk a bundokat egy sablonnal, és a résbe csepegtetünk egy kis pillanatragasztót.

Minél erősebben szorítjuk annál jobb. Ha nem tudjuk elég erősen megszorítani, érdemes kisebb szakaszokban haladni.

Ha megszáradt a ragasztó, jöhet a fogólap szélének és a bundok végeinek kidolgozása. Ezzel kapcsolatban nem akarok sokat írogatni,a  képek és az alájuk írt feliratok magukért beszélnek...

Ez még a sima fogóval lecsípett felület.
Először nekimegyünk egy durva reszelővel, amivel a fogólap hosszában húzva lereszeljük a bundok végeit, pont a fogólap széléig, úgy, hogy kissé ferdén a fogólap közepe felé dőljenek a bundok végének felületei.
Utána ezt finomítjuk valamilyen szilárd síklapra fogatott csiszolópapírral, egészen olyan 600-as szemcseszámig.
Végül azzal a szerszámmal, amivel a bundok tetejét is profilozzuk, lekerekítjük a végeket (lehet ezt is csinálni kis reszelővel). Lecsapjuk a sarkokat is, illetve a fogólap szélét is meghúzhatjuk egy pengével, hogy ne legyen éles. Mindezeket többféleképpen is lehet csinálni, és nem mindenki ugyanúgy szereti.

Ha mindezekkel megvagyunk, akkor igazából általában csak a síkolás profilozás van hátra, itt azonban még le kell lakkozni a fogólapot. Meg is tesszük, kimaszkolva a nyakat, illetve a felsőnyerget. A bundokat ki lehet maszkolni, kérdés, hogy ez-e a nagyobb munka, vagy az, hogy utána leszedjük róla a ráragadt lakkot. Én a második lehetőséget választottam.

Íme a lakkozás utáni kinézet.
Lakkozás után jön a visszacsiszolás mint rendesen.
És a síkolás, profilozás - ez még sajnos bundozásnál is elengedhetetlen, hiába voltunk akármilyen precízek, legalább ellenőrzésnek át kell csiszolnunk minimálisan a bundokat. A képen látható lemez óriási segítség akkor, ha olyan fogólappal van dolgunk, amit nem szabad megsértenünk.
Síkolás, profilozás után.

És jöjjenek a polírozott képek a csodás műhelybeli lámpák tükörképeivel :)
És a végeredmény.

9 megjegyzés:

  1. Csak egy tipp a bundozó préshez :)

    Egyik ismerősöm a műhelyükben lévő oszlopos fúrót használta már pár alkalommal erre a célra.

    A tokmányba befogott egy félgömb végű 10mm átmérőjű pálcát, ami kb 20mm-re nyúlt ki a tokmányból. Készített keményfából egy profilt, aminek egyik oldala követi a fogólap ívét (a bund benyomásához), a másik oldala lapos. Ez a fa egy trapéz alakú vasra rá van ragasztva, aminek a rövid oldalának a tetejében egy félgömb alakú, a pálcánál nagyobb furat van kialakítva.
    A szár részben van egy csavar, amivel a forgás ellen tudja rögzíteni a tokmányt.

    Már 3-4 gitárt sikeresen átbundozott vele, és az elkészítése nem került annyiba, mint egy prés lenne... (igaz az oszlopos fúró adott volt...)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon jó ötlet, jó hogy leírtad! :) Sajnos még nem tartok ott, hogy saját műhely lenne, ahol meg dolgozom, ott van szerencsére prés, de tökéletesen igaz amit mondasz, ha elég masszív a fúróállvány, akkor az legalább két légy egy csapásra. Persze ugye azt is meg kell venni, és nem kis zseton, de ha valaki hangszereket készít, az állványosfúró egy muszáj darab lesz előbb-utóbb...

      Törlés
    2. Áhh, nincs mit :)

      Most akarunk belekezdeni egy igazi kuriózumnak az újraélesztésébe (Borisov Formanta, infó itt: http://www.cheesyguitars.com/formanta.html ), ami kap egy új elektronikát (sajna az eredetit kiberhelték belőle, most gyártom az újat), egy garnitúra kulcsot (lesz azzal is meló, mert a fejet már szétfúrkálták amikor egyszer új kulcsokat kapott) meg egy ganitúra bundot.
      0-bundos a jószág, ami miatt kicsit félünk tőle... ilyen hangszernél mire kell jobban odafigyelni? Ugyanolyan bundot kell rakni 0-diknak, mint a többinek, vagy kicsit magasabbat? Valamint ilyen hangszernél kb milyen rádiuszú csiszolófát érdemes alkalmazni?
      Kösz a választ előre is :)

      Törlés
    3. Hú, hát ez aztán kemény hangszer! Ami a nulladik bundot illeti, érdemes kicsit nagyobbat rakni bele, lereszelni még mindig lehet belőle, ha túl magas, hozzánöveszteni viszont ugye nem annyira... A rádiuszt illetően: Ha hűen akarjátok felújítani a hangszert, akkor javaslom, szemrevételezzétek az eredeti ívet. Ha ez nem lehetséges, vagy mást akartok, akkor annyit tudok mondani, hogy magasabb (12. feletti) fekvésekben a nyújtásokat megkönnyíti a lapos rádiusz (16-20 inch rádiuszú kör íve), a Fender hangszereknél a mai napig 9,5"-es, de olykor 7,25"-ös rádiuszt is alkalmaznak. Ami talán a legelterjedtebb, az a kettő közötti kompromisszumos 12-14". Nézzetek meg szerintem pár hangszert, hogy melyiknek milyen érzés... Remélem segítettem. Amúgy most a bejegyzést újraolvasva szükség lesz egy frissítés szerűségre, mert már sokmindent máshogy művelek.

      Törlés
    4. Köszi a tippet :)
      Olvastam az egyik bejegyzésed, amiben a 0bundos basszert átalakítottad szemöldökösre... még ezen is elgondolkozunk, lehet nem lenne annyira macerás a későbbiekben.
      Ha esetleg ez utóbbit választjuk, akkor tuti vmi keményfát vagy csontot választunk anyagának. A húrok távolságát a gyári szemöldökről le tudjuk nézni, magasságot meg már a helyszínen is megoldjuk... Beragasztani mivel érdemes a szemöldököt ha így csinálnánk?
      Hálistennek a test épp, csak 1 helyen van leverődve a lakk egy kb 2x2mmm-es helyen, amit átlátszó körömlakkal már feltöltöttünk, a nyak is épp, a fejen a kulcsok helyét kell rendbeszedni meg a fogólap-bundozás ami macera vele...
      Ha nekiesünk, és elkészül, pár képet dobok majd róla az fix :D

      Törlés
    5. Én a szemöldököt általában csak egy pici pötty (esetleg kettő) folyékony pillanatragasztóval rögzítem, mert igazán nagy erő nem kell a helyben tartásához, viszont nagyon nagy szívás tud lenni egy begyógyított felsőnyereg eltávolítása. Erre pedig viszonylag gyakran sor kerülhet, úgyhogy szerintem nem kell túlzásba vinni. A körömlakk jó ötlet!

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. mennyibe fáj ma egy bundozás? SQUIER STAGEMASTER-7 :/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Különböző műhelyek különböző árakon dolgoznak... Ha valamiben tudok segíteni, írj a tellvilmos.a.postas@gmail.com ímélcímre.

      Törlés