2012. szeptember 29., szombat

Elektronikaszerelés egy kicsit eltérve a megszokottól

Ugye általában amikor egy gitárban elektronikát javítunk, cserélünk, akkor más sem csinálunk, mint csavarozunk, meg forrasztunk, a potik helye már előre ki van fúrva a gitárban, minden úgy van elkészítve, hogy később is jól hozzáférhető legyen, lehessen rajta alakítani, kicserélni alkatrészeket. (már a hagyományos típusú elektronikákról beszélek, mert újabban hódít a nyomtatott áramkörös verzió, amit jóval nehezebb, vagy épp néhány esetben lehetetlen javítani.)

Került hozzám egy hangszer, aminek az volt a problémája, hogy valami recsegett, ha a gazdája kihangosította a beépített piezo rendszerrel. Némi nézegetés meg próbálgatás után kiderült, hogy a potméter kontaktos. Ilyenkor én először mindig jóhiszemű vagyok, hátha egy kis WD-40, vagy bármi hasonló segít, kioldja, kimossa a szennyeződést, és máris rendbejön minden. Hát ebben az esetben nem volt szerencsém... Ugyanúgy recsegett a hang, mint előtte. 

Gondoltam, semmi probléma, kerítek egy ugyanilyen potmétert, és nem lesz semmi gond. Először hangszerboltokban próbálkoztam, ahol egyöntetűen azt a tanácsot kaptam, hogy áááááááááá, ezt dobd ki a p..ba és vegyél egy újat. Mármint egész vezérlőfelületet EQ-val. Úgy néz ki a rendszer amúgy, hogy van egy NYÁK (nyomtatott áramkör) lap, amire fel van építve a háromsávos EQ, meg a hangerőszabályzó. Én a részletekhez nem értek, mindenesetre nem két fillér, ha az egészet le akarom cserélni, ráadásul tényleg csak a poti volt a hibás.

Gondoltam, csak nem hagyom ennyiben, bementem egy elektronika boltba, ahol árulnak mindenféle potmétereket, csak épp arra, amit ki kellett cserélnem, nem volt ráírva, hogy mekkora ellenállású... Mit van mit tenni, vissza a műhelybe, megmérni multiméterrel a lábak közti ellenállást (egy ismerősömtől utólag tudtam meg, hogy legegyszerűbb a két szélső láb között mérni, mert az a maximum kapacitást adja meg, és nem függ a tekerő pozíciójától...) Utána végre kiderült, hogy 10kOhm-os a kicsike, akkor vissza egy elektronika boltba (bosszúból, mert nem tudták megmérni ott helyben, egy másikba mentem, ahol sokkal barátságosabbak is voltak), és végül a kezemben volt a kívánt alkatrész. Nem mondom a beszerelésnél trükközni kellett rendesen, mert nem ugyanakkora volt a méret, de végül sikerült. Íme az eredmény:

Felkészülés a beszerzés után
A régi, meghatározhatatlan poti (kék), és az új lakó
Csak elforgatva fért el, de eredetileg amúgy is úgy egyeztünk meg a hangszer gazdájával, hogy akár a hangszer külsejére is applikáljak fel valami potit, hogy ne kelljen az egész szerkezetet kicserélni. Nos ez így bennmaradt a hangszerben.
Kicsit olyan lett, mint valami bomba, csak itt nem kell elvágni a piros vezetéket.
Még a házba is sikerült visszatenni az egészet, igaz, kicsit szellősíteni kellett a burkolatot.
Így nézett ki az asztal a művelet után :)
És ennyi látszik kívülről.
Szóval nem minden kidobandó, ami úgy tűnik elsőre, de ezt már annyiszor leírtam, hogy már nekem is a könyökömön jön ki.

Hogy csináljunk egy hiba megszüntetésével egyidejűleg egy másikat?

Ha elkezd csörögni a gitárod, jó esetben elviszed egy hangszerészhez, aki megsíkolja a bundokat, profilozza őket, és utána beállítja a beállítandókat. Rosszabb esetben a helyi gitárbuherátornak jut ez a megtiszteltetés, vagy épp otthon próbálkozunk valamivel. Nincs ezzel semmi baj, csak épp abban sincs semmi meglepő, ha az eredmény nem az lesz, amire számítottunk. Ez a bejegyzés csak egyetlenegy ilyen példa lesz. Az érdekessége, hogy a hangszer amivel megesett, egy Gibson Les Paul Studio, ami barátok között szólva sem az olcsó kategória. A panasz valószínűleg az lehetett az előző szervizelésnél, hogy csörög a gitár, azaz valahol a húr játék közben hozzáér a bundokhoz. Erre a megoldás a bundok tetejének síkba csiszolása a fogólap tengelyével párhuzamosan, vagyis a megsíkolás. (azért zárójelben elárulom, hogy nem egyszerűen arról van szó, hogy síkot csiszolunk, hanem figyelembe véve a húrvastagságot állítjuk be a bund felső felületét) Nos íme az eredmény:

A polgártárs igazán jó munkát végzett, egyenetlenségnek helye nincs.
hajtsunk fejet a géniusz előtt

A hangszer gazdája - feltételezem - boldog volt, hogy nem csörög a gitár és ment haza vele nagy boldogan, aztán valahogy pár hónap múlva mindig az volt az érzése, hogy valahogy hamis a hangszer.

Persze, hogy hamis, hiszen a húroknak egy ponton kéne felfeküdniük a bund tetején, és nem egy platón... Kont Áron lerövidítette a munkafolyamatot, és profilozás nélkül felpolírozta a bundokat, hogy azért csillogjanak. Így kéne kinéznie normális esetben:

Sajnos a kép nem lett a legjobb, de a lényeg látszik. Nem szabad vízszintes felületet hagyni a bundon, mert akkor az adott hang intonációja nem lesz tökéletes, néha ilyen, néha olyan lesz. Ha domború a felület, akkor a húr mindig a legmagasabb ponton fekszik fel, és ez is lenne a dolga.
Az, hogy a hangszer hogy van bebundozva, már a Gibson cég felelőssége. Nézzük inkább a szöszhernyót!

Na, én csak ennyit szerettem volna most, illetve szétküldeni az éterbe az üzenetet, hogy kedves gitárokat javítgató, átalakítgató emberek: Ha egy anyagból elvesznek, az el van véve, és nem megy vissza oda, ahonnan lejött. Ha valamit lefújnak, lekennek, azt sok esetben nem lehet onnan többé maradéktalanul eltávolítani. A tájékozódás ingyen van, pláne ma a nagybetűs INTERNET korában, ahol a gugli a barátod, még ha esetleg egy kis angoltudásra is szükség van. Ha pedig nem spannolta túl az önbizalmadat a segítség, amit találtál, körülötted ott van millióegy hangszerész munkára éhezve :)