2012. november 1., csütörtök

Mese a csehegedűről II. - Kávajavítás, tetőtoldás, lecsukás

Sajnálom, hogy nem fér el egy bejegyzésben ez a felújítás, de hát mit van mit tenni, ennyit bír a blogspot... Jó, tényleg elég nagy kiterjedésű ez a munka, dehát akkor is, mi lesz amikor majd valamelyik elkészült új hangszeremről akarok írni? Tehát ez most folytatás az ugyanilyen című I.-es sorszámú bejegyzéshez. Hol is tartottam? Ja igen, meg lett pakedlizve minden, ami meg kellett, hogy legyen, és jöhetnek más részek. Vagyis a káva, ami szépen szét van válva, mint láttuk korábban. Mondjuk ezt egy időben csináltam a repedésekkel, de az most mindegy. A fröccsöntött enyv helyett lucfenyő oszlopokkal erősítettem meg a kávát, szorítókkal visszahúztam a helyére a felvált szilánkokat, ledolgoztam a felesleget, és végül enyvvel áztatott gézzel burkoltam be, kívülről pedig enyves jávorporral tömítettem ki a hézagokat, amik mindenképpen keletkeztek sajnos.

Így nézett ki ugye eredetileg
Először vágtam nagyjából odaillő méretű sűrűszálú fenyőt
Megfaragtam őket úgy, hogy pontosan illeszkedjenek, majd beragasztottam őket, kívülről szorítófákkal a helyükre húzva az elvált jávorszilánkokat.

Végül négy darab szilárdító oszlop lett.
És így már egy szintbe került a káva.
így
hézagok persze maradtak, ehhez kell majd a tömítés.

Belülről még gézt is enyveztem rá, hogy ne legyen levegőrés, és egyöntetűbb felület legyen a szilárdító-oszlopoknál.

Aztán jöhetett kívülről a hézagok tömítése (ez persze már később volt, a hangszer lecsukása után, de ez most a munka szempontjából nem számít)


Közben a tetőn, miután végeztem a pakedlizéssel, a két tőke feletti toldást cseréltem ki, mert mindkettőnél szét voltak már menve (az alsóra sajnos én is rásegítettem egy keveset. Kivéstem a betoldott részeket, és új sűrűszálú lucfenyőt illesztettem a helyükre, csak most elfordítva a szálirányt, ugyanis itt is több repedés indult, ezeknek a végeit így lehetett a legszebben megfogatni. Beszéljenek a képek:

Íme ilyen lett felbontás után. Ez a toldás valószínűleg szintén a silányabb javításhoz tartozott, mivel rá lett ragasztva a pergamendarabokra. A probléma, hogy nem lett elforgatva a szálirány, így nagyon könnyen kiszakadhatott a felbontáskor, és hát így is történt.
Ez pedig az alsótőkénél.
Én kivéstem az egészet, sőt egyes helyeken szélesítettem is, hogy nagyobb védelmet nyújtson a repedések végeinél.
Természetesen ennél még lejjebb mentem, amíg egy szintbe került az alsó felület.
valahogy így
És ilyen 45°-ban elforgatott darabot illesztettem a helyébe.

beragasztottam


Aztán gyaluval meg faragókéssel ledolgoztam a felesleget


itt is fontos, hogy teljesen illeszkedjen.
Így már elég sok baj meg volt oldva, csakhogy. A tetőnek az egyik oldalánál a kávához csatlakozó ragasztási felület olyan szinten szét volt roncsolódva, hogy nagyon keményszívűnek kellett volna lennem, hogy azt úgy minden beavatkozás nélkül visszaragasszam (ráadásul nem is sikerült volna hézagmentesen). A tető másik oldalán láttam néhány toldást a szélén, így azt vettem alapul annyi különbséggel, hogy én a teljes oldalt kibéleltem egy szokás szerint sűrű szálú, régi zongorarezonánsból származó lucfenyővel (amiért hálás köszönetem egy barátomnak, akitől kaptam). Szóban elég nehéz elmagyarázni, miről is van szó, egyszerűbbek a képek:

Na ugye így nézett ki, amikor felbontottam...
elkezdtem síkba gyalulni/csiszolni. A képen látható megroncsolódott pakedli csak ideiglenes, később másikra cseréltem és nem is pont ott.
Néhol már eleve a szegélyig át volt rágódva az anyag.

Ráadásul valami szintetikus ragasztó maradványok is voltak a tető szélén, amik meleg vízzel vagy gőzzel nem oldódtak fel - csak késsel meg csiszolópapírral
jó pepecselős munka, se túl sokat, se túl keveset...
És itt a régi fenyőrezonáns, amiből az új betét keletkezett

nagyon szép fenyő :)
kicsiszolva síkra
Az egyszerűség kedvéért körbemartam a nagyjábóli formát, persze nem úgy, hogy az asztalba is bekerüljön az alakja.

Aztán kivágtam késsel és ezekkel a pofás csipeszekkel felragasztottam a helyére.



így néz ki nyersen
aztán kezdődhet az egyik legélvezetesebb munka, kialakítani úgy a toldást, hogy olyan legyen, mint az eredeti volt.
lépésenként
finomodik, finomodik




itt volt egy hiányzó szegélydarabka, azt is fenyővel pótoltam.
utána pedig kívülről is lekerekítettem a betétet

Ezen a képen a szövet textúrája tetszik a legjobban



és az új f-nyílás repedést rögzítő pakedli
Valamint még egy, a tőke mellett futó repedést összehúzó fenyőrátét, na ez lesz az, amivel majd gondok lesznek sajnos...
amit használt enyvvel ragasztottam
készen a lecsukásra
Ezek után következett a lecsukás, vagyis a tető visszaragasztásának ünnepélyes művelete. Le kellett dolgozni a káváról a kiálló részeket, például a kis fenyőoszlopokat, amivel merevítettem, illetve az enyvmaradványokat, hogy a tető szépen illeszkedjen a felületre. Utána jöhet a próbaszorítás, minden olyan szorító felhasználásával, ami csak elképzelhető profi hegedűlecsukó szett hiányában... Sajnos ez szintén költséghatékonyság, de szerencsére nem okoz semmilyen hátrányt, csak épp nehezebb megvalósítani, fejben kell tartani, melyik szorítót hova helyezzük majd.

A merevítőoszlopokat ledolgoztam a káva szintjébe
Aztán eltüntettem a maradék odaszáradt enyveket, meg más piszkokat, és síkba csiszoltam a kávát.

Aztán áztattam enyvet
utolsó pillantások. Látszik, hogy a másik oldalon is toldottak a tetőbe
a másik oldalról is.
a végleges f-nyílás repedést rögzítő pakedli

hát az a cégér meg én lennék, gondoltam ilyen méretű munkánál már lehet ilyet...

ragasztás és szorítás
A lakkra vigyáznom kellett, azért kellenek a rongyok

lecsukás után

Folytatás a következő bejegyzésben...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése