2012. december 22., szombat

És aminek látszik

Amikor hangszert veszel, gyakran előfordul, hogy aki eladja neked, úgy jellemzi a felkínált cuccost, hogy tömör fából van, meg fenyő tető, meg jávor top, meg hasonló szövegek. Ezekkel egészen addig nincs gond, amíg ki nem derül, hogy jobbik esetben 1. az illetőnek fogalma sincs arról, amiről beszél, 2. éppenséggel át akar verni... Velem nem egyszer történt meg a fenti két eset közül valamelyik, a helyzet sajnos az, hogy nem nagyon lehet eldönteni, melyikről van szó. Volt már, hogy elkísértem egy zenésztársamat hangszerboltba gitárt választani, és az eladó be akarta bizonyítani nekem egy rétegelt lemez tetővel rendelkező klasszikus gitárról, hogy tömör lucfenyőből van. Szerencsére hajlandó volt később beismerni tévedését, úgyhogy legalább ennyi...

Legyen szabad megjegyeznem, hogy nem arról van szó, hogy a rétegelt lemezből épített, vagy színfurnérozott hangszerek (egy kevésbé minőségi fára értékes furnért ragasztanak) rosszak lennének. Vannak köztük olyanok, amik nagyon jól szólnak, vagy épp igényesen vannak elkészítve (itt a bordázásra, meg bundozásra meg ilyenekre gondolok, nem a kinézetre). A gond azzal van, hogy a gyártók kimondatlanul el akarják hitetni, hogy ez a gitár ugyanaz a gitár, amin Paco de Lucia, Al Di Meola vagy akármelyik, magának minőségi hangszer beszerzését megengedni tudó zenész játszik. Pedig bármilyen meglepő, nem az. Nem lehet húszezerér olyan gitárt venni, de nem ám. Pedig a kinézete majdnem ugyanaz. A külön kedvencem mondjuk az a kategória, amit olyan tízezer forint környékén, vagy még talán az alatt lehet beszerezni, ahol furnér helyett egy nyomtatott papírlap van a tetőre ragasztva, faerezet mintával!!! És látszanak a pixelek!!! Most mondjátok meg... A vicc az a dologban, hogy a rétegelt lemezből készült gitároknak teljesen mindegy, hogy a felső egy tized milliméter egy kiváló minőségű lucfenyő furnér, vagy épp egy én pici pónimos plakát. Tehát a ki nem mondott átverési szándékon kívül van még itt még egy nagyon nagy gond, ez pedig a pazarlás. 

A lucfenyő furnér, amit a rétegelt lemez tető felső lezárójaként alkalmaznak, vagy ugyanígy a mahagóni, rózsafa, és általában a többi értékes egzotikus faj vékony lemezei egy nagy tömbből lettek lefűrészelve, vagy hasítva. Ami azt jelenti, hogy egy fantasztikusan álomszépen szóló gitárra való anyagból tudnak csinálni 30 olyat, aminek csak a látványa jó, és ha eltörik, jobb ha eldobod, mer drágább a javítása, mint az egész hangszer ára. Félreértés ne essék, ezzel nem lehet mit csinálni, a gyártókat csak egy világvége tudná megállítani ebben a gyakorlatukban, de mint ezt láthattuk, ettől most megfosztott minket a világegyetem... Úgyhogy abba is hagyom a prédikálást és csak röviden elmondom, hogy ennek a posztnak az lenne a mondandója, illetve a szándéka, hogy segítsen azoknak akiknek nincs tapasztalatuk a hangszerek anyagaiba rejtett turpisságok felfedezésében, úgyhogy jöjjön pár kép ennek alátámasztására.

Itt van pl. ez a hangszer. Maga a gyártó is úgy árulja, mint quilted maple top, azaz kagylós jávor top (a húrok felőle faanyag), és jó borsos az ára is, a baj csak az vele, hogy ez nem kagylós jávor. Na persze, a lakk alatti első öt tized milliméter az, csak utána nem.
A röhej az, hogy nem is nagyon erőlködtek azon, hogy elrejtsék a top felső rétegtől való különbözőségét. Itt éppen az látszik, hogy bár szemből nézve (előző kép) teljesen egységes, illetve csak középen elválasztott a minta, alatta sokkal több darabból dolgoztak, a V-alakban összefutó szálak törése ezt jól mutatja, plusz az élesebb szeműek láthatják az ezt a réteget felülről határoló fehér csíkot, na annyi a kagylós jávor ebben a hangszerben...
Oldalról van összeeresztés, felülről nincs, hopszi
A másik oldalon ugyanez. Csak tudnám mér nem volt elég a gyártónak, hogy odaírja, jávor top. Abban nem lenne hiba, bár nem lennék túlzottan meglepve ha a furnér alatt csinos kis csomókkal is találkoznánk, vagy más fahibákkal.
És ennek az észrevételéhez még éles szem se kell, csak némi figyelem...
És akkor legyen már itt a nyakfészekről is egy kép, amin látszik, hogy maga a hangszerre fújt lakkréteg vastagabb, mint a kagylós jávor furnér :D
És akkor jöjjön az általam említett lucfenyő tetős bolti történetek tipikus esete. Ezen a képen nagyon jól be tudom mutatni azt, ami nem tömör lucfenyő, illetve tömör is, meg lucfenyő is, csak épp rétegeltlemez. Mint látható, jönnek a hangnyílás felé szépen sorban az évgyűrűk, és a szélénél egyszercsak eltűnnek, csak egy homogén sárgás réteget látunk. Ez pedig nem más, mint a középső gyenge minőségű, a felső rétegre merőleges szálirányú anyag. Mint mondtam ilyen hangszerből van a legtöbb, csak épp ha valaki úgy akarja eladni ezt neked, mint tömör fenyő tetős hangszert, és ezért többet szeretne kérni, akkor légy oly kedves - kedves olvasó - és világosítsd fel a problémáról...
ugyanez még egyszer
És akkor legyen itt egy olyan, ami tényleg fenyő, és tényleg egy réteg tömör fa, itt látszanak végig az évgyűrűk szépen, a jobb oldalon kicsit jobban beszívódott a bütüfelület miatt a lakk, de balra jól látható, meg a következő képen is.
tádám, ilyen a jó hangszerfa.
A másik kedvelt elrejtési megoldás a színre fújás. Ilyenkor a probléma azzal oldódik meg, hogy nincs mit látni vagy nem látni. Ha valaki ilyen hangszerre mondja, hogy tömör fenyő, az már eleve gyanús. Szerintem nincs a földön olyan elvetemült hangszerkészítő, aki minőségi alapanyagokból készült akusztikus gitárját átlátszatlan színnel fújja le... Itt a tükör lesz a jó haver, benézünk és máris látjuk, hogy évgyűrűknek nyoma sincs, ez mégcsak fenyőt sem látott nemhogy tömöret.

És akkor következzen a legnagyobb kedvencem, amit annyira bírok, hogy legszívesebben gyártót is írnék, de inkább feladom házinak, hogy mindenki találjon magának a helyi hangszerboltban ilyet. Abból az erőfeszítésből, amit itt arra költöttek, hogy tömör fenyőnek tüntessék fel a tető anyagát, akár csinálhattak is volna egy igazi tömör fenyő tetőt. De mindegy.
Kívülről azt látjuk, hogy fenyő, méghozzá szép szabályos gyönyörű sűrűszálú, de dörzsöltek vagyunk, ezért megnézzük belülről is, és ott is ugyanezt találjuk, már kezdünk izgulni, mert a szegélyezés miatt az f-nyílásoknál a fa végét nem tudjuk megnézni, de jóindulatúak vagyunk és megelőlegezzük a bizalmat.
De a kisördög csak addig szúrkál, hogy kiemelek az egyik hangszedőt, és láss csodát, mit találok...
A legótvarosabb, még csak nem is szimmetrikus rétegelrendeződésű rétegelt lemez, benne mindenféle fával, csak fenyővel nem, hát szóval, ezt jól megcsinálták.
Hát ne hagyjátok magatokat átverni, hátha egyszer leesik a gyártóknak is, hogy nem kell feltétlenül úgy bemutatni egy olcsó hangszert, mintha drága lenne. Vannak nagyon szép színek, meg minták, nem kell pazarolni a drága és ritka fát arra ami úgyse lesz jó. És ez nem azt jelenti, hogy drága gitárt kell venni, de nem ám, csak figyelni, meg fülelni. Uff, szólott a néma indián.

4 megjegyzés:

  1. Ismét egy nagyon hasznos poszt, köszönöm.
    A saját tapasztalatból annyit azért hozzátennék, hogy néha egy ilyen rétegelt lemezből készült hangszer az árához képest meglepően jó hangzásra képes szerintem. Nyilván nem fogható egy sokszorosába kerülő felsőkategóriáshoz, de nem szól annyival rosszabbul, mint amennyivel olcsóbb...

    VálaszTörlés
  2. Még valami: a definíciók marketing szempontból történő "hajlítgatása" mindenfelé megszokott jelenség, nyilván ebben az esetben "figured maple veneer" lenne a korrekt vagy ilyesmi... De hogy mennyitől furnér és meddig fedlap - van erre pontos definíció?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Üdv! Én sem állítom, hogy nem lehetnek jó hangú rétegelt lemezből készült gitárok, ez benne van a bejegyzés szövegében is már a második bekezdés legelején. Én magam is csak rétegeltlemez klasszikus gitárral rendelkezem, szóval nem véletlenül próbáltam felhívni a figyelmet rá, hogy nem ez a problémám a dologgal, hanem éppen az, hogy úgy próbálják beállítani ezeket a hangszereket, mintha tényleg azok lennének, aminek látszanak. És itt kanyarodok rá a második megjegyzésedre, miszerint ez a hajlítgatás mindenfelé megszokott jelenség. Ez tény, de ugyanakkor baromira sajnálatos is, hogy egy kezdő zenész valószínűleg a harmadik hangszere vásárlásakor lesz azon a szinten, ha lesz egyáltalán, hogy el tudja dönteni, vajon mi igaz abból, amit az eladó mond neki... Ezen lehet változtatni kicsinként, mint mindenen, legalábbis szerintem. A furnérral kapcsolatban: A definíciók különböznek, de legtöbben 3 mm alatt, néhányan 5 mm alatt mondják furnérnak a falapot, de a gitár topja szempontjából még az öt milliméter is legfeljebb a fele lehetne egy normális topnak, ami nem nagyon szokott 1 cm vastagság alatt lenni, pláne ha plasztikázott. Elektromos gitárnál ez az egész nem sokat számít a hangban, én csak nem értem, mér kell úgy csinálni, mintha az lenne... És még egy pillanatra visszatérve arra, hogy vannak nagyon jól szóló rétegeltlemez gitárok: szerencsére vannak, és örüljünk ennek főleg mi, akiknek nincs pénzük arra, hogy tömör fenyő tetős gitárt vegyenek. De azért aki már fogott a kezében és játszott olyan gitáron, ami tényleg egy minőségi alapanyagokból készült mesterhangszer (mert a minőségi alapnyagoktól még el lehet valamit nagyon rontani), az egy tízes skálán nem fog ötös fölé értékelni egy rétegelt lemez hangszert.

      Törlés
  3. Csúcs volt a cikk!!! Nagyon köszönöm!

    VálaszTörlés