Hát megházasodnak lassan a barátok is, és meghívnak engem is az esküvőjükre, ami nagyon szép volt. Amiért köszönet, meg utána a szuper lagziért is népzenével, virtussal, sok folyadékkal hegedűvelbőgővelbrácsávalszaxofonnalharmónikávalcimbalommal. Én meg hát nem győztem gondolkodni, hogy mégis mivel tudnék hozzájárulni a dolgokhoz, és végül a menyasszony testvérétől, Zsófitól kaptam a fantasztikusan jó ötletet a hamarosan érkező földlakó leendő hátasállatának elkészítésére utólag is köszönöm és elnézést az első mondatok időrendi zavaráért :). Szóval így jött, hogy készítek egy hintalovat, aminek mármár szokás szerint semmi köze a hangszerészethez, de egyébként a vőlegény szuper muzsikus, úgyhogy mégis van, és a ló is hallani fogja a zenét. Tominak és Orsinak pedig sok boldogságot!
Úgy kezdődött a dolog, hogy körülnéztem az interneten, hátha van valamilyen használható szerkezet a hintaló témakörre. Találtam is ezt-azt, de végül Mór barátomtól kaptam kölcsönbe egy, már garantáltan túlélőképes faállatot, és ráadásul anyagot is a készülő jószághoz. A nagyobb alkatrészek erdeifenyő ládaanyagból, a teherbíró darabok pedig jávorból készültek. Néhány ponton módosítottam a kész hintaló szerkezetét, elsősorban a vastagsági méretezést változtattam, illetve némileg az alakot, és a csavarok helyett, vagy mellett facsapolást használtam. Így egyrészt az anyagok nagyobb felületen lettek ragasztva, valamint teljes szélességükben egybeépültek, ami pozitív a szerkezet tartóssága és tűrőképessége szempontjából. Ráadásul nincs kiálló alkatrész, ami bármilyen sérülést okozhatna. Tulajdonképpen sok mondanivaló nincs a készítésről, a formákat szalagfűrésszel vágtam ki, és reszelővel, gyaluval, csiszolással véglegesítettem, inkább a képek alá írom majd a többit. Illetve még annyi, hogy a fejet nagyon szerencsésen sikerült úgy kialakítanom, hogy a fenyő évgyűrűi a ló sörényét adják ki.
 |
| A faanyagok |
 |
| A mintajószág és az új talpak |
 |
| Az asztalon lévő palló a fej alapanyaga |
 |
| fej lapolás, két réteg erdei fenyőből |
 |
| A talpak összevágása |
 |
| A végeket nem akartam hegyesre, mint az eredeti darabon |
 |
| A két tartórúd, jávor. Kemény mint állat |
 |
| hasáb |
 |
| Csavaros rögzítés mellett én a tartókonzolokat bemélyesztettem a talpakba, így szerintem masszívabb |
 |
| A felesleg kivésése |
|
 |
| talpazat kész |
 |
| A lábak ollós csapolása |
 |
| A csapok helye a tartórúdban - nem volt semmi kivésni |
 |
| lábas |
 |
| A lábak másik végén lévő ollóscsapot szögben megdöntve kellett kifűrészelni, mert így illeszkedett az ülőke lapjára merőleges vájatba. |
 |
| Ülőke leszabás - szintén erdei fenyő |
 |
| Lófej, macskafejjel. A lófej formájának kialakításában nyújtott hathatós segítségért köszönet tanulótársamnak, Fecónak! |
 |
| Már csak össze kell rakni |
 |
| A test összeragasztása |
 |
| a fogó elkészítése, pont mint a csellólelket, csak nem fenyőből |
 |
| A fogó leendő helye, amikor még volt állványos fúróm |
 |
| Az ábrázat pirográffal, vagyis égetéssel készült |
 |
| fejetlenség |
 |
| fejragasztás |
 |
| Lakkozás, a helyért és felszerelésért köszönet Ákosnak! |
 |
| A kész (lakkozás előtti) állat. Sajnos a lakkozás utánról nem készítettem már képeket... |
 |
| szemből |
 |
| A sörény |
 |
| csillag |
 |
| A szokásos kedvelt díszítésem |
 |
| a hintaló készen áll a vágtatásra, és még betörni sem kell |
Ezt még régebben a mobilomról olvastam végig és olyan bonyolult volt a kommentelés (az Opera mini és a lassú net miatt), hogy végül letettem róla, de ez is nagyon tetszett :)
VálaszTörlésZs