Hegedűjavításos visszatérés

Nahát először is boldog Karácsonyt mindenkinek! Úgy látszik az utóbbi időben csak ilyen ünnepibb alkalmakkor írtam bejegyzést, úgyhogy ezt a sort nem most fogom megtörni.

A legutóbbi bejegyzés óta több mint három hónap telt el, és bár itt a blogon semmi nem látszott ebből, nagy változások jöttek az életemben. Először is újból Budapesten lakom, egészen pontosan Budán a Móricz Zsigmond körtéren. Sikerült kivennem egy lakást, amit amolyan lakásműhelyként is tudok használni, ez azt jelenti, hogy ugyan a szalagfűrészemet még nem mertem bekapcsolni, de a kéziszerszámos munkákat tudom csinálni, és a csiszoló-gép, köszörű sem üti még ki a biztosítékot a szomszédoknál. Budapestre költözésem mellett munkát is vállaltam teljes állásban, hogy fenn tudjam tartani a lakást és magamat, így jelenleg egy kiadónál dolgozom tördelőként, és amikor hazaérek, jöhet a hangszerészmunka. Nem mondom, hogy túl sok szabadidőm van, de egyelőre más lehetőség nem kínálkozott.

Az elmúlt három hónap alatt közben sikerült felépülnöm a gerincsérülésből, így ez már semmiben nem akadályoz. Egyszóval újból működik minden, mint a régi szép tanoncidőkben, dolgozom a hangszereken munkaidőn kívül; talán a legnagyobb különbség, hogy immáron a saját szerszámaimat használom, és nem a főnökömét. Későbbekben a szerszámokról is fogok itt bővebben írni, mert beszerzésük során sok jó és rossz tapasztalatot szereztem.

Most viszont csak egy könnyed kis javítást választottam visszatérőnek, egy szegedi hegedű apró tetőjavítását, amit az utóbbi hetekben csináltam.

íme a sérülés maga: A hölgy, akié, interneten keresztül vette a hangszert, így nem vehette észre a letörést. Sajnos elfelejtettem lefotózni az eredeti letörést, ez már az egyenesbe igazított letörés.

Persze a letörés eredetileg szabálytalan alakú volt, de ahhoz, hogy javítani tudjam, síkba kellett vágni/csiszolni, így tudok valamilyen toldást ragasztani rá.

maga a toldás ilyen állapotban még meglehetősen rusztikusan hat a hangszeren, de természetesen ez még nem a végleges állapot.

A toldást célszerű úgy rögzíteni, hogy szorítás közben ne sérüljön meg a hangszer más része...

A ragasztáshoz a hagyományos enyv helyett Titebondot használtam, hiszen ezt a kötést nem akarjuk a későbbiekben sem megbontani.

És kezdődhet a farigcsálás.

meg a csiszolgatás

A ráragasztott toldás szálirányának és sűrűségének illik nagyon hasonlónak lennie az eredeti anyagéhoz.

és végül következik a lakkozás

illetve a színezés lehetőleg úgy, hogy minél kevésbé látsszon a javítás

És a teljes hangszer, újra sérülés nélküli állapotban.

Hát ez most ilyen kicsiség volt, de ez sem elhanyagolható, ha valakit érdekel a hangszere kinézete. Fontos viszont még megjegyeznem, hogy ilyen javításokat könnyedén csak politúros hangszereken lehet megcsinálni, a szintetikus lakkoknál sokkal nehezebb a színt és a lakkozást egyáltalán megcsinálni, hiszen azokat nem lehet ecsetelni.

Ami még újdonság a bloggal kapcsolatban, hogy úgy döntöttem, csinálok hozzá egy fészbúk oldalt is, ahova kiposztolom az újabb bejegyzéseket, meg minden mást, talán ott majd jobban látszik, hogy életben vagyok, csak nincs internetem, meg ilyenek (ja mer azért is nem írtam az utóbbi három hónapban ide, mert nem sikerült még az internetet beszereltetni a lakásba, a kedves UPCvel még megy a huzavona...)

Mindenkinek jó pihenést a kis szünidőben, én meg most már gyakrabban fogok jelentkezni.