2014. augusztus 9., szombat

Framus relic "természetesen"

E mostani bejegyzés terméke egy duplanyakú gitár felújításában vállalt részmunka bemutatása, ugyanis a hangszer tulajdonosa maga is rengeteg felújítást végzett már hangszerein. Kustán Sándorról van szó, akinek oldalát mindenképp érdemes megnézni azoknak, akik szeretik a régi , '60-as, '70-es évekbeli német, keleti blokkos és más hangszereket / erősítőket. Itt találjátok:


Maga a kétnyakú hangszer egy Framus relikvia, őskori leletekhez illő állapotban. Személy szerint még sosem láttam ilyen hangszert, a poszt végén megláthatjátok hogy is néz ki teljes állapotában. Én a valóságban csak a nyakakkal találkoztam, Kusti remek munkát végzett a hangszer többi részén is, nem beszélve arról, hogy a nyak lakkozását/ matricázását is ő intézte.

Szóval nem tudom milyen hangszerkárhozat-földjén tárolták ezt a hangszert, de annyi bizonyos, hogy nem tett jót neki. A két nyak gyakorlatilag hat darabban érkezett, a fogólap és a pálca még némileg összetartotta a részeket. Ez még hagyján, hiszen szegény előző tulajdonos(ai)ának bizonyára nem volt egy talpalatnyi száraz, gombáktól mentes területe... Sőt az is lehet, hogy már gondosan előkészítette eltüzeléshez a hangszert, csak utolsó pillanatban valamilyen sugallatra meggondolta magát. Ki tudja. De van egy dolog, ami mindent felülmúl, amit eddig valaha tapasztaltam a szakmában. Miután letört a fej mindkét nyakról, drága barátunk egy-két szöggel, ismétlem SZÖGGEL rögzítette őket a "helyükön". A józan paraszti ész ilyetén leleménye előtt szerintem térdre kéne borulnia a világnak. Arról nem beszélve, hogy a SZÖGET ízlésesen átütötte a fogólapon keresztül is (sírva-röhögés). Talán a tömegtermelt gitárok mai zaklatott világunkban betöltött megbecsülés nélküli pozícióját próbálta kifejezni ezzel a kortárs műalkotással? Nos, talán jobb, ha erre nem derül fény. De tartsunk egyperces némacsendet azokért a hangszerekért, amik hasonló elmeroggyantak kínzókamráiban sínylődnek. 

Na jó, ne túlozzunk (SZÖG), nagy szerencsénk, hogy minden tárgy javítható, csak rá kell szánni az időt és energiát. Úgyhogy nagy levegő, aztán el lehet kezdeni ötletelni. Miután túltettem magam a kitárgyalt megoldáson, már legalább annyira élveztem a munkát, mint máskor. Ami érdekesség még, hogy a nyak a Framustól amúgy megszokott megoldással, vékony falamezekből van összerétegelve, és számomra nem teljesen megmagyarázható módon vagy a rétegelt nyak anyaga tágult szélességében, vagy a fogólap ment össze (nagyon). Valószínűleg mindkettő. A nyak szélesedése talán a nedvességfelszívásnak tudható be, míg a fogólap összezsugorodása a túlszáradásnak. Hogy ez a kettő hogy jön össze, azt mindenkinek a fantáziájára bízom. A fogólapot oldalról szegélyező cellulóz-szegély már hiányzott, így ezt is pótolnom kellett. A méretdeformálódások miatt viszont műanyag helyett jávor szegélyt készítettem rá, mivel ezt nem kunszt vastagabbra készíteni, és még jól is mutat. Most viszont először jöjjön pár kép a nyakakról, ahogyan hozzám kerültek (és ami már sokkal jobb volt, mint ahogy Kusti megszerezte őket)

egy hathúros szólógitár és egy négyhúros basszusgitár nyak
Ugyanez hátulról, sajnos a szögekről nincsen kifejezetten kiemelt képem, a sokk nem hagyott gondolni a későbbi bejegyzésre

Frissítés: Ugyan én nem csináltam képet a szegelésről, de Sándor nem mulasztotta el. Emellett rávilágított egy enyhítő körülményre is, miszerint ha nem szegelte volna fel a fejet a nyakra a hangszer előző tulajdonosa, akkor jó eséllyel meg se lenne... Ebben van valami...


azért ez akkor is fokozhatatlan látvány


a basszusnyak töve, ahonnan hiányzott is egy darab
Ami a másikon még megvolt, bár ennek eredeti állapotához is fér "némi" kétség
finom... Ráadásul ugye ezek a felületek több év(tized)esek, így minden elvileg egyenes felületet újra kellett alkotni
A fogólap maradékának lefejtéséhez nagyjából három csepp szesz és egy pillangólegyintésnyi erőfeszítés kellett...
Két nyak hat darabból
A munkát a felületek megtisztításával és síkká alakításával kezdtem, hogy újabb ragasztási felületeket képezzek. Aztán következhetett a fejek ragasztása. Szerencsére segítségemre volt a pálca hornya, amivel pontosan megvezethettem a fejeket, így egyenesen kerültek a helyükre.

felfrissített ragasztási felület
csiszolás folyamatban, háttérben a SZÖG hűlt helye
egy kis fadarab, ami pont olyan széles, mint a pálca hornya, ez vezeti meg a két alkatrészt ragasztáskor
a részek összeragasztása. Baloldalt a kihúzott egyirányú pálca látszik, amit majd a száradás után vissztolok a helyére
Amíg a nyakak száradtak, foglalkozhattam a fogólapokkal. Egyébként most jut eszembe, hogy amit a fogólapok zsugorodásáról mondtam, az megszokott jelenség, de a következő képen látszik, hogy esetünkben kizárt. Ilyenkor ugyanis a fa zsugorodik, ám a bundok, mivel fémből vannak, természetesen nem. Az érintők csökönyösségének eredménye, hogy végeik ilyenkor elkezdenek egyre jobban kiállni a fogólapból, és vagy összeszabdalják kezünket, vagy letolják a szegélyt. Egyik jobb mint a másik. A Framus esetében viszont a bundok szépen a fogólap szélének vonalában voltak, így ez teljesen más kérdéseket vet fel. Például azt, hogy ha volt szegély, miért nem lógtak rá a bundok, mint minden normális hangszernél? Megmagyarázhatatlan rejtély. Sajnos nem járt elég Framus még nálam ahhoz, hogy erre válaszolhassak...

Először kiszedtem az eredeti pozíciójelölőket a fogólapokból, majd készítettem hozzájuk egy - a szükségesnél szélesebb - jávorszegélyt, amiből majd a fogólap felragasztása után ledolgozom a felesleget.

a pozíciójelölők tanúsága szerint volt szegély, a bundok szerint nem... Naggyon érdekes... A 12. bundnál lévő műanyag pozíciójelölő pedig piros!
szegélyezés - még eléggé elnagyoltnak néz ki, de a végére barátságos lesz.
bandázs
száradás után. És az a lyuk nem szútól van...
Most mondjátok meg :D próbálom visszafogni magam szmájlik használata terén, de ide muszáj volt... Ráadásul kettővel!
A fogólap végét lezáró celluloid szegélydarab megmaradt. Meg is tartottam. Van kontraszt...
a fogólap felragasztása
előkészületek a másik nyaknál
A képen a pálca hornyában egy hosszúkás fahasáb látható, ez teszi lehetővé, hogy a pálca megfeszítse a nyakat, mert így felülről kissé domborúvá válik. Normál helyzetben ezt a horonyba mart homorulat tenné lehetővé, de ennél a hangszernél ilyen nem volt, így valószínűleg az általam választott megoldást alkalmazták őket.
Ragasztás után
Miután minden visszaragadt a helyére, jöhettek a nyakak formai problémáinak megoldásai, a hiánypótlások, és felületek összedolgozása. Előszöris a szegek lyukait tüntettem el rózsafával, majd jöhetett a basszusnyakon a nyaktő pótlása jávorral, és a többi igazgatás, csiszolás

puska
az eltüntetett lyuk
A nyak illesztési felületeinél lévő méretbeli különbségek. Érdekes módon a fej és a nyak többi része különböző mértékben száradt össze. Még azt is el tudnám képzelni, hogy a nyakat beáztatták valamibe...
eltérések
szólógitár nyaktő
basszus nyaktő pótlása
és lenagyolása
finomítva
közben a szegély finomítása. Végül a jávort úgy dolgoztam le, hogy meghosszabbítása legyen a bundoknak, egyrészt, mert ilyen megoldás létezik egyes hangszereken, másrészt mert nagyon hülyén nézett volna ki, hogy a bund egyszercsak véget ér a szegélynél
csiszolás elkezdve
Felirat hozzáadása
fej csiszolás
nyaktő porral
por nélkül
kicsit jobban egybe van, igaz?
Alakulunk. Lennt meg visszataszítő Flintstones matrica még gyerekkoromból (ugyanis ez volt az íróasztalom akkoriban)
nyaktövek
Pozíciójelölők visszahelyezése

piros pont
én elkészültem


A nyerget is szélesíteni kellett persze a nyakhoz...

fejek
Szóval én végére jártam feladatomnak, úgyhogy ezekután már jöjjön pár kép a hangszerről teljes valójábán, ami már gazdáját dicséri. Hihetetlen, hogy mekkora munkát fektetett ennek a gitárnak a rendbehozatalába, de szerintem a képek őt igazolják. Egy igazi kuriózum támadt új életre. Úgy érzem, a hangszerek szeretnek Kustihoz kerülni, talán nem is véletlen, hogy gyűjti őket...

ezek az állapotok azt hiszem magukért beszélnek
no komment
aztán új fényt kaptak a hardverek (nem nálam)


ilyet se látsz minden nap...
előtte-utána. Le a kalappal!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése