Pubi, a mandolin - vagy - Pubi mandolinja - harr

Úgy látszik, vonzom a mandolinokat. Szerencsére! A mai egy egészen egyedi darab, legalábbis fordítottak rá energiát, hogy azzá tegyék. Erről a legjobban a gravírozott húrtartó árulkodik, ami félelmetesen menő. Ugyanakkor azt is elárulja, hogy nem éppen mai gyerek a hangszer. Kifejezetten kis méretű, mondhatni zsebmandolinról van szó, ha a koponyától eltekintünk, talán a bájos lenne a legmegfelelőbb szó rá.

Pubi azért került hozzám, mert két hosszú repedés éktelenkedett a rezonánsán, illetve bordafelválás is súlyosbította a helyzetet. Emellett volt egy hiányzó hangolókulcs fej, illetve rozetta-darabka, mindkettőt pótolni kellett. A nyaktő pedig elvált a háttól. A felsoroltakon kívül a hangszer kapott még egy új felsőnyerget, illetve átesett a szokásos beállítási procedúrán.

Ő Pubi (vagy a tulajdonosa?)

rezonánsrepedés

har har

és még egy repedés - a húrok húzásának megfelelően

hiányzó rozetta-darab

A bundok - nem annyira jó állapotban

foghíjas felsőnyereg

hiányzó kulcsfej

húrtartó-rögzítés szögekkel. Nem annyira stabil

bedőlt nyak

Először a kulcsfej pótlásának láttam neki. Persze ilyen fejet sehol nem kapok itthon (bár lehet, hogy külföldön se nagyon), így hát maradt az agyalás. Végül úgy döntöttem, egy nagyobb műanyag kulcsfejből fogom kivágni-kireszelni az új darabot, ami ugyan színében nem, de legalább formájában illeszkedni fog a többiekhez.

szomorú a mandolinfej, mert hiányos

de itt az új lehetőség, bár így még nehéz normális összhatást elképzelni

előbb viszont egy kis tisztogatás

már jobb a helyzet

a gyári kulcsfej átalakítása - tervezés

körbevágás

csiszolás

és helyére melegítés. Ilyenkor a tengelyt kicsit felizzítom egy borszeszégővel, majd a szűk furatú műanyag fejet ráhúzom, ami így ráolvad, és nem fog elforogni.

A hangszert amúgy fel kellett bontanom, mivel a hanglyukon keresztül nem fértem hozzá a repedésekhez, illetve a felvált bordákhoz. A rezonánson látható sérüléssel kapcsolatban amúgy érdekes, hogy nem pontosan szálirányban repedt meg a fa. Ilyennel még nem találkoztam. Feltételezem, hogy akkora lehetett a terhelés, hogy egyszerűen a legnagyobb erőhatás vonalában hasadt meg az anyag. Javítás szempontjából ez sokat nem jelent, ezt is ugyanúgy spándliztam be, mint egy szálirányú repedést, így viszont van egy kicsit más szálirányú betét a fában, ami a folytonosságot fenntartja. Hogy ez mennyire befolyásolja a hangot, nem tudom, fogalmam sincs, hogy szólhatott azelőtt. Mindenesetre más megoldás legfeljebb a rezonánscsere lehetett volna.

bontási előkészületek és új szerszámom Gőzös Gerda a bontó-gőzölő. Róla még később olvashattok

nem volt könnyű dolgom, mert alig oldotta valami azt a ragasztóizét, amivel a hát a helyére volt erősítve. A visszaragasztás persze már enyvvel történt

egy felvált bordavég a tetőn

porcica

látható, hogy a tőke húzásától repedt meg a tető pontosan a híd széléig. Ebben a két vonalban a legnagyobb a feszültség a hangszerben. a tőkét felfelé húzzák a húrok, míg a hidat lefelé nyomják. A tető többi része pedig igyekszik egyben maradni ezzel a jelen esetben trapéz alakot bezáró területtel, de ez nem mindig sikerül...

Persze a bordák sem bírják a terhelést, és felválnak a repedésnél

a másik oldalon is

éppen az előbbiek miatt ezt a bordát felszedtem és újraragasztottam

életkép gőzölővel, spándlizó szerszámmal

belülről, amennyire lehetett, síkban rögzítettem a repedéseket egy-egy pakedlivel, majd kívülről a megszokott módon szabályossá tágítottam őket a spándlizáshoz

a letört végű borda megtoldása. Ja mer volt ilyen is (nem miattam :) )

spándlik

ledolgozva. Furcsa látvány így, nem teljesen szálirányban

borda visszaragasztás

A kitörött rozettadarab helyét először megtisztítottam, aztán egy kis darab diófurnérral pótoltam

ragasztás után

méretre igazítva

egy kis retusálás, és máris jobb. Lakk még jön rá.

A folytatásban, miután a visszaragasztott borda és a spándlizások elkészültek, jöhetett a tető megerősítése. Mivel se a hidat, se a tőkét nem akartam cserélni, a korábban már emlegetett feszültség-vonalat erősítettem meg két lucfenyő lapolással, néhány kisebb pakedlivel, illetve egy hosszúkás jávor csíkkal, ami közvetlenül a tőke mellett oszlatja el nagyobb területen a húzást.

így néz ki az új merevítő-rendszer

cégér

felkészülés a lecsukásra

a lecsukószett újabb alkalmazása

A húrok nemkívánatos rezonanciái ellen egy filccsík került a húrtartó belső oldalára

és persze felfrissítettem a felületet

Gyakorlatilag a retusálás, a beállítás, és a felszerelés maradt hátra, amiről nem tudok mit mondani, hiszen már számtalanszor láthattátok itt, a blogon. Úgyhogy maradjunk annál, hogy jöjjön néhány kép a kész hangszerről. A hangja természetesen nem lett monumentális, de egy ilyen kistestű mandolin előnye nem is feltétlenül a hangzásban rejlik, mint inkább a kényelemben és hordozhatóságban. Remélem még sokáig használható hangszer marad.

felszerelve

Pubi boldog - reméljük

új felsőnyereggel

majd hozzápiszkolódik a többihez :)

az ott a reklám helye

vándormandolin vízreszállásra készen!