2015. március 15., vasárnap

Cremona western gitár teljes felújítás, avagy menteni, ami menthető

A ma bemutatott Cremona gyártmányú western dreadnought gitárral eléggé mostohán bánt az idő, és előző gazdái, ennek eredményeképpen több sebből vérzett, és sok munkába került, mire újból használható állapotú lett. Egyébként számomra meglepetés volt, hogy kifejezetten western szabású hangszert is alkottak a Cremona gyárban, eddig csak klasszikus formákkal, valamint a Lignatone néven futó fejlettebb, jazz-szériával volt dolgom. Sajnos nem igazán sikerült jól ez a hangszer, helyesebben szólva inkább nem sikerült tartósra, mert elvált a nyak, a híd, voltak felvált bordák, és a nyak sem maradt épp egyenes. Ennek ellenére megtettem, amit lehetett. Külön érdekesség a szörnyen ízléstelen koptató, amit valamilyen fenyősvartniból ragasztattak a tetőre (nem gyárilag), de már ez sem élte fénykorát. Jöjjenek képek a gitár eredeti állapotáról.

Cremona dreadnought. Nem mindennapos hangszer
Csodás házi koptató. Az elhelyezésére külön figyelmet fordítottak, és érdemes megfigyelni a dekoratív kis gyöngyház matricákat... Sokat dob az összhatáson

szétnyílt, és kontár módon valami szutyokkal megragasztott nyaktő.
ugyanez oldalról. A szétnyílt felületek közt megragasztva is sikerült több, mint egy milliméteres rést hagyni, amitől persze a nyak dőlésszöge teljesen használhatatlan lett (nagyjából egy centis húrmagasság és más finomságok)
Itt jól látszik, hogy a nyak hosszában a húrok húzásának hatására bedőlt, és ezen nem segített a nyak szakszerűtlen megragasztása.
A csodás koptatólapot el kellett távolítani, hogy csinálhassak a helyére egy tisztességeset. Sajnos pillanatragasztóval volt felragasztva, azt pedig nem nagyon oldja semmi, így nem volt könnyű dolgom, de végül plusz sérülések nélkül megúszta a rezonáns. A lakk- és fafelszakadások már korábban keletkezhettek, valószínűleg éppen azok takargatására készíthették a nagyszerű koptatót
A szétnyílt lakkfelület a ragasztó megbontása után.
igazán profi megoldás
a nyaktő maradékának kipréselése a felsőtőkéből.
A nyaktő maradékait gőzöléssel operáltam ki a testből, hogy aztán vissza tudjam ragasztani a nyak szárára. A részeket aztán Titebond faragasztóval rögzítettem egymáshoz, és az egyenetlenségeket csiszolással tüntettem el. A nyaktőben egyébként volt egy fém-csap (nem tudom, ez gyári volt-e, vagy utólag került bele), ami gondolom a részeket volt hivatott egyben tartani. Ezt inkább visszareszeltem síkba, mert nekem semmi szükségem nem volt rá. Koptatónak mahagóni és jávor furnérból csináltam egy kétrétegű védőlapot, amit keményolajjal itattam be, és kétoldalú ragasztóval erősítettem a tetőre. A nyak csapolását megerősítettem és újrafaragtam, hogy pontosan illeszkedjen, a nyaktövet pedig fekete akrillakkal retusáltam, amennyire lehetett, a gitár gazdája nem akarta a teljes nyakat újralakkoztatni.

a nyaktő kibűvölése a tőkéből gőzőléssel
külön-külön a részek
A fémcsap ledolgozása és síkba csiszolás
reszelés, és a faanyag megvédése egy vékony fémlappal
összeragasztás előtt
itt már nincs hézag
A trutymós korábbi ragasztás miatt a fából mindkét felületen el kellett venni egy pár tized millimétert, így már az ív nem illeszkedett pontosan. Ezt csiszolással tudtam egyenletessé tenni.
végül a csiszolást nagyobb felületen végeztem, mert a törés környékén valami furcsa narancsbőrös fekete lakkszerűséget kentek az eredeti felületre, ezt pedig szerettem volna simává tenni.
finomcsiszolás lakkozás előtt.
az új koptató sablonja, ami illeszkedik a hanglyukhoz, illetve eltakarja, amit el kell.
fekete akrilfesték
A koptatóforma kinagyolása
formailag készen, megcsiszolva. Az olajozást csak a felragasztás után kapta meg, hogy ne gyengítse a kétoldalú ragasztót, amivel a tetőre lett erősítve.
kétoldalú ragasztó az olcsó, de ragaszkodó fajtából
némileg kifinomultabb megoldás

A nyaktő retusálva. Az eredeti repedezettséget persze nem tudtam akrillakkal imitálni. Lenne persze erre is valamilyen megoldás, de az itthon kapható repesztőlakkoknak sokkal radikálisabb a hatása, és inkább egy hámló vakolatra emlékeztetnek, mint egy pókhálórepedéses hangszerlakkra


A nyak és a test külön-külön már rendben volt, időközben még pár bordát megragasztottam, ha jól emlékszem. A híd részlegesen fel volt válva, és félő volt, hogy a húrok húzása miatt előbb-utóbb felszakadt volna, így inkább felgőzöltem, és újraragasztottam. A test nyak csatlakozást, ahogy már korábban említettem, megerősítettem és pontosítottam, utána pedig beragasztottam. A képeket elnézve jut eszembe, hogy a nyakat korábban ragasztottam vissza a testbe, mint a hidat, illetve, hogy készült egy csont alsónyereg is a hangszerhez, mivel eredetileg valami üvegszálas szörnyűség volt helyette (nem az a szénszálas, amit hangszercélokra ténylegesen használnak is, hanem olyan, amiről szinte érintésre mikroszkopikus üvegszálak válnak le, és jól beleállnak az ember kezébe).

A híd felválasztva. Mivel valamilyen szintetikus ragasztóval volt a helyére ragasztva, sok helyen nem jött fel sérülésmentesen. Ugyanakkor ha a húrok húzásától szakadt volna fel, akkor valószínűleg rosszabb lett volna az eredmény. A csont alatt teljesen hiányzott az anyag, így oda be kellett pótolnam egy vékony fadarabot.
a felület síkba csiszolása, és a felszakadt szálak visszaragasztása után
nyakragasztás előtt
szorítás. Ügyelve arra, hogy a fogólap vége is hozzáragadjon a rezonánshoz
a visszaragasztott híd az új csontnyereggel


Végül a kész hangszer

új koptató
a javított nyaktő. A lakkozásban látszó csík a régi és új felületkezelés találkozása. Ez sajnos benne volt a pakliban, mivel nem akartuk a teljes nyakat újralakkozni.

egy használható nyakdőlésszög

A szétvált-gányolt felületek szerencsére már csak egy rossz emlék.



9 megjegyzés:

  1. szép munka. Egyébként kemény fákból volt ez a gitár? Hangzása milyen volt? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha emlékeim nem csalnak, az egész rétegelt lemezből volt, a tető külső borítása lucfenyő, a többit a színezés miatt nehéz megállapítani. A hangja teljesen felejthető volt sajnos.

      Törlés
    2. Nana, a hangja nem felejthető hanem felejthetetlen. Igazi remek beérett dobozgitárhang :D

      Törlés
  2. És mi az ára ennek a fajta gitárnak?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos nem tudom megmondani, mert a hangszerek értékesítésével nem foglalkozom.

      Törlés
  3. Köszi a bemutatást.Szép lett.

    VálaszTörlés
  4. Üdv ! 15 éves koromban 3400.- ft ért sikerült megvennem egy ilyen csodát. Nagyon szerettem olyan 5 év alatt méggyönyörűbb öblös hangja lett. Sajnos hülye fejjel eladtam. Aztán sok sok év (45) elteltével felhívott a középiskolás volt osztály társam hogy nem kell nekem egy rossz dobozgitár? Aminek leszakadt a hídja, elrepedt a nyaka tőben ( mint itt) a bundok nagyon rosszak voltak. Mikor megtudtam hogy ez ugyakkori korból való 10 e ft -ért megvettem. Azóta már 4 x annyit költöttem rá. Új húrkulscok, új bundok, új húrok. Beletettem egy piezo elelektronikát is meg készítettem hozzá egy fogólapba beépített 3 mm vastag mágnes pickupot. Kapott marhalábszár csontból készült hidakat. Most ott tartok hogy a húr magasságot lövöm be amennyire lehet, meg a nyak görbületén állítok. Aztán kész. Nosztalgiából soha nem fogom eladni.
    De ezt a gitárt nagyon szépen rendbehoztad. Igaz hogy a Cremona anno nem készített nagy minőséget de akkor nekünk ez volt elérhető.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm és gratulálok a felújításhoz, teljen benne sok öröme!

      Törlés