2015. május 23., szombat

Jolana Diamant fejtörés javítása pótlással

Ma újra az önjelölt és túlzott önbizalommal rendelkező kóklereket fogom éltetni. A sokféle elrontási módból, amit már eddig is bemutattam, talán a személyes "kedvencem", amikor látható, hogy az illető rengeteg munkát és időt ölt egy probléma megoldásába, mindezt azért, hogy a végeredmény egy tökéletesen használhatatlan hangszer legyen. Köszönjük meg nekik mindenkori fáradalmaikat. A gitár, ami áldozatul esett ebben az esetben egy Jolana Diamant, amit amúgy nagyon megszerettem, mert normális állapotban egy igen jó hangú és kényelmes hangszer.

Amikor hozzám került, a gazdája elmondta, hogy egy furcsa repedésre lett figyelmes a nyak és a fej találkozásánál, ami a pálca feszítésével csak egyre nagyobb lett. Márpedig sajnos a bundok és a fogólap olyan állapotban volt, hogy jócskán kellett volna még feszíteni a pálcán. Végül aztán amellett döntöttünk, hogy egy újrabundozás is szükséges lesz, de erről még később.

A pálcatakaró műanyaglemezt levéve a következő látvány tárult a szemem elé:

nem találtam szavakat

és a kívülről látható repedés

Összegezve a látottakat: Kókler barátunk már korábban megpróbált orvosolni egy nyakrepedést vagy valami ehhez hasonló sérülést, mégpedig úgy, hogy beépített a pálca végéhez egy fa-téglatestet (ezt nem hiszem, hogy gyári megoldás lenne, ezért gondolom, hogy neki köszönhető, egyébként ez még jó is volt), majd a maradék részeket egy olyan műgyantával öntötte ki, ami szilárd állapotban is enyhén gumis állagú. Ez az anyag aztán elvált a fától, és ez okozta a repedést. Az extra pikantériája a dolognak, hogy arra kínosan ügyelt kókányoló barátunk, hogy kívülről ne látsszon a beavatkozás, tehát újralakkozta a nyakat (ez a végeredményen látszani is fog, majd kiderül, miért), így tehát, ha valaki nem veszi le a pálcacsavart fedő lemezt, nem jön rá a turpisságra. Ez újból jó tanulság arra, hogy ha használt hangszert vásárlunk, érdemes megnézni, mit tud a pálca, jelen esetben mit rejt a pálcatakaró lemez. 

Első pillanatban még nem is gondoltam túl nagy problémára, azt hittem a műgyanta csak felületi kitöltésre szolgált, ezért nem tudtam megmagyarázni, mitől repedt meg a nyak. Arra jutottam, hogy a korábbi javítási kísérlet miatt már mindenképp meggyengült a nyak, így érdemes lenne azt megtoldani egy plusz erősítéssel, hogy a későbbiekben se legyen ebből gond. Először eltávolítottam a pálcát, ami a lehető legegyszerűbb típus, amit el lehet képzelni, erről még egy kicsit írok majd bővebben. Jó tulajdonsága, hogy szimplán ki lehet húzni a nyakból, nem kell semmit megbontani hozzá. Ezután kijelöltem, hogy hova szeretném a toldást betenni, és elkezdtem kivésni az anyagot. Ahol aztán jött a meglepi.

vésési felület kijelölve
előfűrészelés
és bizony itt a meglepetés. A nyak teljes vastagságában gyanta...
egyre jobban feltárva

azért erre nem számítottam. A lényeg, hogy a nyak leginkább feszítőerőnek kitett pontján a fánál sokkal gyengébb, pár mm vastag műgyanta volt. Nem az a csoda, hogy szétjött, hanem, hogy a fej nem tört le.
A másik oldalon látható a betoldott fadarab, ami egyébként normálisan megcsinálva rendben lett volna


lassan elértem a szükséges mélységet
és jöhetett a finomítás, a felületek síkra dolgozása
kezdetét vehette a második lépés
Végül aztán nem véstem le az anyagot teljesen a fogólapig, mert azzal csak feleslegesen gyengítettem volna a konstrukciót. Így már épp elég nagy ragasztási felület keletkezett egy toldáshoz.
A nyak vésése közben elgondolkodtatott, hogy eleve a gyantából is csak pár milliméter volt a külső felület és a pálca között, ez pedig még fából is komoly problémákat okozhat. Ezért egy másfajta megoldást találtam ki, pontosabban a megoldás már régóta létezik egyes gyártóknál. A szakállnak hívott szerkezeti elem egy olyan plusz farész a nyakon, ami a nyak és fej találkozásánál helyezkedik el. Vizuálisan könnyebb elmagyarázni, a lényeg, hogy ettől a nyak legtöbb feszültségnek kitett részén sokkal strapabíróbbá válik úgy, hogy ez a játékérzetet sem befolyásolja negatívan, ugyanis a nyakvastagodás a felsőnyereg magasságában van. Talán még azt is mondhatnám, hogy kényelmesebb, mindenesetre nekem bejött. A fa toldást egyébként a rendelkezésemre álló legkeményebb fából, bubingából készítettem. Most jöjjön sok kép, ami jobban el tudja mondani, miről is van szó.

a bubinga toldalék kinagyolása
először egy szabályos ékké
majd eltávolítottam belőle azokat a részeket, amelyek útban lettek volna a pálcának
Ehhez persze rengeteg ellenőrzésre volt szükség
aztán, amikor minden rendben illeszkedett, jött a ragasztás
Egy nap száradás után pedig kezdődhetett a faragás. A képen már a korábban emlegetett szakáll körvonala látható
nagyolás

célszerszámok: egyenes és holkervésők, faragókések, reszelők
alakul
Ez a kép pontosan el is magyarázza, hogy mi a szakáll lényege. Pont ott a legvastagabb a nyak, ahol egyébként a legsérülékenyebb lenne.
És egyáltalán nem akadályozza a játékos kezét, sőt kellemes végpontot biztosít az első fekvéshez.
újabb ívek
sikerült szépen illeszteni
másik oldal
finomcsiszolás
érdekes ezeknek a különféle fáknak a találkozása, de a végeredményen nem fog látszani
A nyakat egyébként az eredetihez hasonlóan feketére festettem vissza, így mindegy volt, hogy milyen színű vagy rajzolatú fát használok fel a toldáshoz, ezért lett bubinga. Mivel egy meglehetősen nagy pórusú fáról van szó, valamilyen alapozást kellett végeznem, és ehhez kipróbáltam az Újpesti Vegyészeti Kft. műgyantáját. Én az Uverapid 20-as műgyantát használom már régóta elég sok mindenre. Magyar, sokmindenre alkalmas és nagyon jó az ár-érték aránya . Én pl. szoktam használni berakások ragasztására, kisebb lakkretusálásra, fának más anyagokhoz való kötésére (pl. fém, műanyag, stb.). Egy csomó mindenben sikerült vele kiváltanom a pillanatragasztót, amivel utálok dolgozni a rettenetes szaga, gyors száradása és kiszerelése miatt. Ez az Uverapid húsz percig használható fel, és annyit kever ki belőle az ember, amennyit akar, úgyhogy nagyon jól kezelhető. A többség egyébként már találkozhatott ezzel, mert festékboltokban sok helyen árulják a termékeiket tubusos kiszerelésben. Amire nem jó: az ABS műanyagokkal nem igazán boldogul (ezen azóta dolgozik a cég :) ), illetve fát fához való ragasztáshoz én még mindig enyvet vagy Titebondot szeretek alkalmazni. Ez inkább olyan helyekre lehet jó, ahol hézagot akarunk kitölteni. Ja és amúgy bikaerős. Konkréten tudok olyan profi hangszerész itthon, aki az akusztikus gitárok hídját is ezzel ragasztja. A végeredmény annyiban sokkal jobb a Titebondnál, hogy csiszolható, tehát hő hatására sem gumisodik az anyaga. Épp ezért próbáltam ki alapozónak is, de ezzel még nem értem el nagy sikereket, mert a bekevert gyanta elég viszkózus, nem nagyon akar bemenni a pórusokba. De ezirányú kísérleteimet még nem adtam fel. Na itt a vége a reklámnak (ami egyébként teljesen jogos volt), a következőkben láthatjátok a nyak alapozását és lakkozását.
alapozás Uverapiddal
száradás után
visszacsiszolva
előkészítés lakkozáshoz
fekete akrillakk

na ki mondja meg, hogy miből van a toldás?

ez meg nem én voltam, hanem Mr. Kókány lakkozása. Szépen sikerült
egy pár mozdulat után már némileg vállalhatóbb
nitro fedőlakk
végeredmény
Sajnos a korábbi lakkréteg, amire ráfújtam a színt meg a lakkot, egy elég képlékeny dolog volt még szárazon is, így ez a végeredményen is meg fog látszani némi csíkosságban. A puha alap miatt nem lehetett teljesen karcmentesre polírozni. Ezt a kompromisszumot vállalta a hangszer gazdája cserébe azért, hogy ne kelljen a teljes nyakat újralakkozni. Most, hogy jóvátettem a pálca felső végénél lévő hibát, jöhetett a fogólap, illetve a bundozás rendbetétele, mert bizony kontár úr itt is lecsapott, nem is akárhogyan. Valamilyen okból újraszegélyezte a nyakat, ám sajnos nem volt elég széles műanyag szegélye, így valahogy el kellett tüntetnie a fogólap széle és szegély teteje közti hézagot. Mit csinál ilyenkor az egyszeri "hangszerész"? Hát lecsiszolja a fogólap szélét, hogy úgy kábénagyjábólmajdnem egy szintbe kerüljön a szegéllyel. Igen ám, de egy Les Paul típusú hangszerről van szó. Ehhez pedig tune-o-matic-szerű húrláb dukál, amin nem lehet külön-külön állítani a húrmagasságot, mint a Fender típusú hangszereknél. A fogólap szélének lekerekítésével pedig az évezred legszűkebb rádiuszát sikerült előállítani, ami persze sehogy sem illett a húrlábhoz. Úgyhogy rám hárult a feladat, hogy a fogólapot visszaalakítsam normális (a hídhoz illeszkedő) ívűre, így téve játszhatóvá a hangszer. Bundozás következik képekben.

a 12 inches ív a hangszer hídjának sajátja, a képen pedig jól látszik, hogy az eredeti állapotnak ehhez nem sok köze volt.
itt aztán drasztikusan kellett elvenni az anyagból, jelen esetben citlinggel
gyalut azért nem tudtam használni, mert a műanyag berakások megakasztották volna
ezzel elvoltam egy darabig
Valahogy így lenne. A széleken még van egy kis lecsapás, értelemszerűen ezeket is el kell tüntetni az igényes bundozáshoz.
utolsó simítások
a bundok helyükre préselése
a megfelelő ívű sárgaréz pofa segítségével a bund feje minden ponton illeszkedik a fogólappal
bundvégek reszelése
Még szintén feljebb ígértem, hogy beszélek egy kicsit a pálcákról, illetve annak is főleg arról az egyszerű fajtájáról, ami ebben, és sok más hangszerben található. Alapvetően három féle pálcatípus létezik, de legtöbben két csoportba osztják őket. Nem én találtam fel egy harmadikat, csak a beszerelés szempontjából külön említést érdemel a legegyszerűbb fajta, ami ebben a Diamantban is megtalálható. A klasszikus felosztás szerint létezik egyirányú és kétirányú pálca. Az első arra képes, hogy a húrok húzása miatt keletkező nyak (fogólap) homorulatot valamilyen szinten visszahúzza egyenesre. A kétirányú pálca ezzel szemben nagyobb domborulatot és nagyobb homorulatot is tud kelteni a hangszer nyakának hosszában. A kétirányú pálcákról majd írok akkor, amikor lesz hozzá képanyagom. A számomra harmadik lehetőség, ami tulajdonképpen az egyirányú pálcák legprimitívebb formája a beszereléskor különleges kialakítást igényel, ugyanis a pálca csak akkor tud hatékonyan működni, ha a neki kimart vájat maga is íves. Ezt képen lehet a legjobban érzékeltetni, és mivel számítógépes rajztudásom nem az igazi, ehhez az internetet hívom segítségül. Itt nézhetitek meg, milyen is az íves nyakpálca csatorna. Az ilyen megoldást legegyszerűbben a nyak hátoldala felől lehet elkészíteni, a legtöbb Fender típusú gitár nyakában ilyen pálca található (ezt a vájatot fedi le a Fender jávor nyakakon szintén emblematikus rózsafa betét). A fogólap felől is be lehet ültetni ezt a fajta pálcát, ám ekkor valamilyen éket kell tenni a közepe táján a pálcára, hogy hatékonyan tudjon működni, és ki tudja egyenesíteni a nyakat a húrok húzása ellenében. Mit csinál ugyanis egy ilyen pálca? Szerkezetileg nem más, mint egy menetesszár (esetleg egy fémrúd, aminek a végére menetet vágtak), aminek az egyik vége atombiztosan rögzítve van (általában a test felőli, kivéve a régebbi Fendereken, mert ott pont fordítva csinálták). A másik végén egy anya található, aminek változatos alakja lehet. A Diamantnál például sima hatlapú anya, de ez már nem a gyári állapot. Gyárilag általában egy speciális egyeneshornyú anyát csinálnak hozzá, de Fender hangszereknél inkább az imbuszos fejű anya a jellemző. Lényeg, hogy ha ezt az anyát feszíteni kezdjük, akkor a pálca rövidülni próbál, két pont között pedig a legrövidebb távolság az egyenes. Tehát a pálca egyenesre törekszik, és mivel jó esetben íves csatornában van, ezt próbálja kiegyenesíteni, és így kinyomja a fogólap közepét, amitől eltűnik a túlzó homorulat, ami már zavarná a játékot. Zseniális találmány, ami lehetővé teszi, hogy fémhúros hangszereknek is vékony nyakuk lehessen, és ne csak egyfajta húrt tudjunk használni hozzájuk. Most jöjjön pár képben a Diamant pálcájának visszaillesztése.

a pálca alsó - rögzített - vége ez, ahol a záró anyára rákalapálom a menetes szárat, hogy még véletlenül se tudjon elfordulni
majd mindezt beleragasztom egy keményfa blokkba, ami az elfordulást megakadályozza

a pálcára ragasztott burkolat alatt egy furnércsík van, ami a fogólap felőli oldalon helyezkedik majd el, ezzel is növelve a pálca hatékonyságát.
helyén a végblokk
A felső végnél két anyával oszlatom szét a lehető legjobban a terhelést. Minél nagyobb a feszítés, annál nagyobb erők hatnak ezen a részen a nyakra, így törekedni kell rá, hogy elég erős legyen a szerkezet, valamint lehetőleg ne pontszerűen hasson a nyomás.
És kész is. Csőkulccsal állítható. A gyantamaradványokkal nem kezdtem semmit, mert statikailag már nem volt negatív szerepük, a takarólap pedig eltünteti őket szem elől.
Végül beállítottam a gitárt és felszereltem a korábban eltávolított hardvereket. A Jolanak közül ennek a Diamantnak van szerintem az egyik legjobb elektromos hangja, valamit nagyon eltaláltak a hangszedők tervezésekor. Erről most sajnos hangmintám nincsen, mert a javításkor még nem volt felvevő eszközöm, majd legközelebb pótlom ezt a hiányosságot. Végezetül jöjjön pár kép az elkészült hangszerről (emlékeztetőül a fejen és a nyak-fej találkozásnál a lakk tükörfényességének hiánya az alatta lévő ramaty állapotú lakknak köszönhető...

kulcsok újból a helyükön
immáron szakállal, megöregedett a hangszer :)


fehér háttér, hogy látsszon a lényeg
Gyémánt

játékra készen

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése