Hangszedő, koptató és nyakcsere, meg ami vele jár. Olcsó gitárból normálisat.

Ebben a bejegyzésben két hangszert fogok bemutatni, amiket kisebb-nagyobb mértékben átalakítottam gazdájuk igénye szerint. Szó lesz hangszedőcseréről, koptatókészítésről, nyakcseréről, szóval elég eklektikus lesz a leírás. Az egyik hangszer egy ismeretlen eredetű Stratocaster kópia, a másik pedig egy Invasion márkájú Telecaster. Az előbbinél már korábban a nyaki hangszedőt egy Lollar pickupra cserélték, ezt  hangszedőt szerette volna a megrendelő a Telecasterbe átszereltetni. Végeredményben tehát az volt a feladat, hogy a Stratocaster változzon vissza nagyjából eredeti állapotába, hogy eladható legyen. A Telecasteren komolyabb átalakítások voltak, de ezt lejjebb.

Így nézett ki a strato, amikor hozzám került. A nyaki hangszedő házilag lett lecserélve egy Lollar pickupra, aminek a rögzítése nem lett az igazi, csúnyán nagy csavarokkal erősítették fel.

a koptatólap belső oldala

A Lollar név nem tudom, mennyire ismerős az olvasók számára. Jason Lollar elsősorban az általa készített hangszedők révén vált ismertté, de a hangszerészet más területein, így gitárok készítésében is abszolút otthon van. Eddig még mindenkit csak elismerően hallottam nyilatkozni a hangszedőiről, bár én ennél a hangszernél találkoztam velük első alkalommal. A hangszedő kinézete egyébként nem védjegy, ilyen alakú pickupot láthatunk a Gibson híres első ES150-es modelljén, amit Charlie Christian névre kereszteltek.

A Stratoból kiszedett Lollart kellett átszerelnem a Telecasterbe, ehhez pedig annak a koptatóját is át kellett alakítanom. A Stratocasterhez ezzel párhuzamosan kaptam egy nyers koptatólemezt (amiben még nem voltak kivágva a hangszedőknek szánt helyek), ezt alakítottam ki úgy, hogy HSS pickupbeosztáshoz jó legyen.

A Tele és új lakója, amihez bővíteni kellett a nyaki hangszedőgödrön.

A baloldalon látható a még kidolgozatlan fehér koptató, amit testreszabtam a stratohoz

Az ilyen noname kópiahangszerek esetében gyakran előfordul, hogy a szerelékeknél kicsit eltérnek a mintától, ez pedig komoly fejfájást okozhat a hangszerésznek. Szerencsére a mostani esetben elég kicsi volt az eltérés ahhoz, hogy ne legyen zavaró, és a körvonalon ne kelljen módosítani.

látszik, hogy a korábbi átalakítás során nem az igényesség volt a fő szempont. Az alkatrészek helyének pontos másolását úgy oldottam meg, hogy egy falemezre lecsavaroztam egymásra a két koptatót, hogy pont fedésbe kerüljenek.

A hídi humbucker és a középső single coil hangszedő helyét egyszerűen átjelöltem, hasonlóan a potméterekhez.

Közben a Lollar pickupon az otromba csavarok okozta lyukakat be kell tömnöm, hogy normális csavarral is rögzíteni lehessen a hangszedőt.

Majd a Telén egy direkt erre a célra készített sablonnal kimartam a helyet az új hangszedőnek

már félig megvan

a potméterek gödrén is kellett egy kis tágítást végezni, mert a megrendelő kérése az volt, hogy a szokásostól eltérően fordítva tegyem fel a takarólemezt, a potmétereket pedig úgy helyezzem el, hogy a pickupváltó helyett a hangerő tónus potméter legyen a legközelebb a kézhez. (közben a hangszer gazdája kiigazított)

hangszedő helye kimarva

közben feljelöltem a maradék kivágni való helyeket is a Strato koptatójára

a képen baloldalt felül látható sablonok segítségével kimartam a hangszedők helyeit, majd kifúrtam a szükséges lyukakat, és kifűrészeltem a kapcsoló helyét.

egyre nagyobb a káosz

és végül kész a koptató

a lyukak kézi, illetve kisgépi kialakítása természetesen jóval munkásabb, mint CNC-vel megcsinálni, de minőségben nem marad el tőle.

A single-coil hangszedők helyei. A jobb oldalt látható cafatok a védőfóliából vannak, amit a felszerelés után eltávolítok.

Összeszerelés előtt. Azt nem tudom megmondani, hogy eredetileg HSH volt-e a kiosztás, vagy sem, a gödörbe mindenesetre belefért a hagyományos hangszedő. A lyukból úgy tűnik, nyaknál is egy humbucker lehetett gyárilag

kész van a Strato

A Strato tehát vissza lett állítva egy hagyományos HSS hangszedőkiosztásba, talán ez a fehér koptató még jobban is áll neki. Közben a Telecasternél a koptatón éppen a megszokott alakú hangszedőlyukat alakítottam át a Lollarnak megfelelő hatszögletűvé. Ezt is meg lehet csinálni szépen, van ugyan a műanyag megmunkálásának néhány nehézsége, de ha ezekkel tisztában van az ember, ugyanúgy tud vele dolgozni, mint fával. Igazából egy fő dologra kell figyelni, mégpedig hogy reszeléskor vagy csiszoláskor ne melegítsük túl az anyagot, mert akkor könnyen megolvadhat, sőt akár az alakja is eldeformálódhat.

A bekötés ellenőrzése

A hídhoz a hangszer eredeti hangszedője helyett egy Seymour Duncan került, ami a hangban nem elhanyagolható minőségi javulást eredményezett.

az új pickup helyének kivágása

Beállítás után készen is áll a hangszer.

Később aztán a Tele tulajdonosa gondolt egyet, és megkért, hogy cseréljek nyakat is a hangszeren. Erre alapvetően két indoka volt. Egyrészt a gyári nyak nem volt igazán jól kidolgozva, és a nyaktőnél megmagyarázhatatlan okból elég ordenáré módon lereszeltek belőle. Másrészt a belekerülő új nyaknak rövidebb menzúrájút választott, így kényelmesebbé téve a játékot. A Telecasterek és Stratocasterek többségén 25 és fél inches a menzúra (647,7 mm), míg például a Jazzmastereken és Jaguarokon (valamint Mustangokon és Duo-sonicokon) ennél jóval rövidebb 24 inch (609,6 mm) (Kiigazítás Gergelytől, a hangszer gazdájától, én pedig szórom a hamut a fejemre). A különbség majdnem négy centiméter, ami egyrészt igencsak érződik a játékon is, másrészt a hangra is kihat. A rövidebb menzúra hatására melegebb lesz a hangkarakter. Ezzel szemben minél hosszabb a húr a felsőnyereg és a híd között, annál konkrétabban, tisztábban szólalnak meg a mély hangok, szebb a felhangrendszer. Egy szólógitárnál érthető, ha valaki a rövidebb menzúrát kedveli. Az új nyak egyébként egy Fender Jazzmasterhez Squier Mustanghoz (újabb kiigazítás, de a minőség alapján egyébként megtévesztő a dolog, mert még Fenderből is rég láttam ilyen jó nyakat) készült eredetileg, és talán az egyik legjobb Fender Squier nyak, amivel eddig találkoztam. A fa erezete tökéletesen egyenes, és merőleges a fogólapra, a pálca csodálatosan működik és a lakk is nagyon igényes. Ezzel szemben a korábbi nyak meglehetősen ócska volt.

Az új nyak beillesztéséhez még külön kérése volt a hangszer gazdájának, hogy ne mozdítsuk el a hidat, tehát a nyaktő kerüljön beljebb, és ne a híd feljebb a testen. Ehhez némi kompromisszumot kellett kötni az átalakítás során, ezt láthatjátok majd a képeken. Szerencsére a nyak csak 22 bundos, ezért még éppen megoldható volt a kérés.

Először kimartam a nyakfészek alsó peremét, hogy szabadon lehessen elhelyezni az új nyakat (muszáj volt végig kimarni, mert csak így fért el. Ezután az oldalakat megtoldottam két vékony falemezzel, hogy az új nyaknak pontosan megfeleljen a fészek mérete.

olyan vastagságú falemezeket ragasztottam be, hogy a nyak pont középen maradhasson.

normál esetben nem tesz jót egy hangszernek, ha a nyakfészek csak két oldalról veszi körül a nyakat, és nem háromról. Ha azonban nincsen tremoló a gitáron, és a csavarok rendesen a helyén tartják a nyakat, ebből nem lehet baj. A gond akkor kezdődik, amikor egy Floyd rose-zal felszerelt hangszeren gyárilag nincsen a híd felől megtámasztva a nyak a test anyagával. Az olcsóbb HSH kiosztású Ibanezeknél figyeltem ezt meg, ahol a nyaki hangszedő már olyan közel került a nyaktőhöz, hogy gyárilag ki kellett marniuk a nyakfészek alsó peremét. Persze helyezhették volna lejjebb a hangszedőt, de valószínűleg inkább örültek, hogy spórolhatnak pár percet az egybemarással. A beállított hangszer a Floyd rose tremolo használatakor furcsa nyikorgó hangokat adott ki, és sokáig tartott, mire rájöttünk, hogy ezt bizony a nyak és a gyenge minőségű test egymáshoz képest való elmozdulása okozza, ami elég nagy probléma. Így tremolos gitárnál ilyen megoldást semmiképp sem szabad használni.

toldalékok ledolgozva, majd végleges méretre marva

ez pedig a fentebb említett kompromisszum, vagyis, hogy a nyaktő nem elég hosszú ahhoz, hogy kiérjen a nyakfészekből. A játékban szerencsére még nem zavaró, de a szemnek nem szép, mindenesetre a hangszer gazdája vállalta ezt a problémát.

másik oldalon is látszik

a nyak miatt egy picivel hátrébbkerült a hangszedő is

fantomgitár

a nyak új helyén, látszik, hogy itt már nem lett volna remény a nyakfészek harmadik oldalának megtartására

a szükséges új lyukak és a gyári lyukak puskázása

utolsó körben még a koptatót kellett az új nyak végződéséhez igazítani

jóval beljebb került

lombfűrész, reszelő és csiszolópapír

És íme a végeredmény

persze a felirat csak a nyakra igaz

Sokmindent lehetne mondani erre az átalakításra, hogy miért kellett így meg úgy, meg nem szép a nyakbeillesztés, stb. Én azt tudom erre mondani, hogy a kiinduló állapot, vagyis az Invasion Telecaster önmagában egy teljesen felejthető hangszer volt. A tulajdonosa jó szemmel látta meg benne a használható alapanyagot egy sajátos, és kifejezetten jó hangszerhez. Talán az egyetlen dolog, amin nem mismásoltak az Invasion hangszeren, az a test, ami több rétegből áll ugyan, de tömör, jó minőségű égerfa, ezen nem is nagyon tudtak bohóckodni, mert átlátszó a lakk. A szerelékek olcsóak ugyan, de rendben vannak. Az összképen mind hangzás, mind kényelem tekintetében pedig fényéveket dob a két új hangszedő és az új nyak. Így végeredményben egy profi hangszerré változott a rút kiskacsa, az ezért meghozott áldozatok pedig elenyészőek. Szívesen mutatnék felvételt, de még nem volt alkalmam hangot felvenni, amikor ezzel elkészültem. Másokat is csak bátorítani tudok arra, hogy lássák meg a fantáziát a gyengébb minőségű, olcsóbb hangszerekben is, így esetleg olyan hangzást is össze tudnak kovácsolni pénztárcabarát módon, ami amúgy igencsak meghaladná a kereteiket.