2016. február 28., vasárnap

Lantgitár nagyjavítás felbontással

Igazi lant még nem volt a blogon, pedig nagyon izgalmas hangszer. Most sem szolgálhatok egyelőre ilyennel, viszont jött hozzám javításra egy lant építésű gitár húrozású hangszer, ami sok mindenben mutat rokonságot a fent említett zeneszerszámmal. Elég rossz állapotban került hozzám, több repedés látszódott a rezonánson, és a bundok is nagyon le voltak kopva. Mivel a hangnyílásban rozetta volt a tető anyagából kivágva, és amúgy sem voltak jól hozzáférhető helyen a sérülések, a felbontás mellett döntöttem.

A hangszer a lant építés sajátosságait tükrözi abban, hogy a hát szelvényekből áll, a fogólap a rezonánssal egy szintben van, és rajta a bundok fa betétekként folytatódnak, illetve hogy a tető belső erősítése a húrokra többnyire merőleges bordákból áll. A rozetta, illetve a híd végeinek ébenfa díszítései is nevezhetőek lantos jegyeknek, de ilyesmiket historikus gitárokon is láthatunk. A nyak rögzítése átmenet a gitáros és a lantos megoldás között, fecskefarkas csapolás, de csak a test hosszirányában van ék alakúra vágva a csap, rá merőlegesen 90°-ot zár be. 

A gitáros konstrukciós jegyek többek között a fej kialakítása a 6 húrnak és kulcsoknak, a fém bundok és a híd tetőn átmenő, tüskékkel történő húrrögzítő megoldása. Ez utóbbi megoldás azt sejteti, hogy a hangszert fém húrokkal kell felszerelni, de sajnos hiába volt ez a szándék, a hangszer nem bírta a terhelést, és a nyak meghajlott. Az újrabundozásnál lehetőség szerint korrigáltam az ívet, de még így sem lett tökéletes, mindenesetre inkább nejlon húrokat tettünk rá, így hangzásban is inkább az eredetileg bél húrokkal szerelt lantok felé mozdultunk.

érkezéskor
a test, itt még fém húrokkal

és a sérülések

külön kihívás volt, hogy a híddíszítés alatt is futott egy nagy repedés
a húrok túlzott húzásán kívül valószínűleg a rezonáns össze is száradt, de mint látható, valami állat is meglátogatta
repedések mindenhol
szép rozetta a tető saját anyagából
a rezonánsra nyúló bundok rózsafából készültek, itt is voltak hiányok
a bundok még nem a modern gomba keresztmetszetűek, hanem csak egyszerű fémcsíkok
ilyen kopással már nem lehet megmenteni a bundot

A felbontást a már korábban bemutatott gőzöléses módszerrel oldottam meg, vagyis egy injekciós tűn keresztül forró gőzt juttattam a szétválasztani óhajtott részek közé, majd óvatosan bontókéssel szétfeszítettem a felületeket, amikor engedett a ragasztó. Közben eltávolítottam a bundokat is, de a fogólap előkészítésével megvártam a hangszer lecsukását.


A repedések egy részét össze tudtam húzatni, és megragasztani, de több olyan volt, ami túlságosan megnyílt, vagy túl régóta volt már elrepedve, ezeket csak spándlizással, vagyis idegen fa betéttel tudtam megjavítani. Belülről mindegyik repedés kapott erősítést kis pakedlik (fa lapok) formájában, és az egyik bordát is cseréltem. A hidat szintén megerősítettem a tető belső oldaláról.

a kiszedett bundok és tüskék
felbontás közben
A felbontott tető belseje. A hangnyílásnál a belső furnér erősítés teszi lehetővé, hogy szépen megmaradjon a rozetta, enélkül már kitöredezett volna
a repedéseknél többnyire a bordák is felváltak
több helyen is
Hogy javítani tudjam az egyes repedéseket, el kellett távolítanom a díszítéseket. Ezt is gőz segítségével csináltam.
ha elég óvatos vagyok, nem is okozok további sérülést
Mivel a nyak meghajlott, a kezelhető húrmagasság érdekében a hidat is lejjebb kellett vinni, így ezt is felgőzöltem a tetőről. Emiatt egyes repedések javítása is könnyebbé vált, úgyhogy több előnye is volt a műveletnek.

A híd felszedése. Itt sajnos feljött némi felületi rost, de nem szakadt mélyen a tető anyaga, így emiatt nem kellett aggódni.
Annál problémásabb volt, hogy mint a korábbi képeken is látszott, a húrok rögzítésénél a tető belső oldalát semmi nem erősítette, pedig a fenyő nem képes komoly igénybevétel pontszerű elviselésére. Ennek a következménye lett például ez a begyógyult húrvégződés, de látszik, hogy a többi húrnál is szörnyű állapotba került a fa.
a húrmaradék kioperálása
a másik díszítés a helyén maradhatott, mert az alatt nem futott repedés
a bordák eltávolítása után először a frissebb repedéseket húztam össze. A felső doboz tartalma kiskoromban a kedvenc repülőgépmodellem volt - itt épp súlyként funkcionál
előkészületek spándlizáshoz, vagyis a szabályosított alakú repedések kiékeléséhez
Spándlik a helyükön. Természetesen mindent enyvvel ragasztottam.

spándli ledolgozva
a felesleg eltávolítása
A repedéseket belülről apró fa lapokkal, pakedlikkel erősítettem meg. A híd kapott egy kemény jávor betétet a tető belső oldalára, hogy a húrok ne kezdjék ki a fát, valamint a tető széleinél a meggyengült részeknél szintén vékony jávor furnérral széleztem, hogy újból teljes legyen majd a háttal közös ragasztási felület.
Azért nem részletezem a különböző lépéseket, mert ezek már mind olyan javítások, amikkel korábban foglalkoztam, részletesen bemutattam őket, így most erről külön nem akarok írni. Ha valakit ilyenek érdekelnek, itt talál egy tematikus gyűjteményt a blog eddigi tartalmaiból.

a híd és a díszítés visszaragasztása után a hídból legyalult rész miatt már nem érintkezett közvetlenül a két darab, így ezt egy összekötő ébenfa darabbal oldottam meg, ami lejjebb lesz még látható
időközben a testet előkészítettem a lecsukásra, a ragasztási felületeket szabályosra csiszoltam


a tető, miután minden belső erősítést megkapott, most már csak le kellett dolgozni a felesleget

közben lement a nap
borda és pakedli kidolgozás

a képen látható bordát azért cseréltem, mert teljesen értékelhetetlen minőségű fenyőből volt, és el is vetemedett, így inkább csináltam egy újat

rozetta belülről
a híd visszaragasztva, mellette látszanak a spándlik
lecsukás előtt próbaszorítás, és minden szükséges szerszám előkészítése
Cégér. A belső papír, pergamen vagy géz erősítés a lantok esetében is gyakori, itt mondjuk ez a famintás papír egy kissé ijesztő, de szerencsére kívülről nem látszik.

lecsukás szilikonszalaggal

Az utolsó körre maradt a bundozás, a spándlik és egyéb sérülések retusálása, valamint a hangszer beállítása. Ezek közül az elsővel kapcsolatban volt eltérés a korábbiakban bemutatottakhoz képest, ugyanis a fogólapba vágott vájatok túl vastagok voltak a modern bundoknak. Emiatt a bundláb nem tudott volna megkapaszkodni a fogólapban úgy, hogy stabilan tartson, épp ezért volt módom kipróbálni egy másik bundozási módszert, nevezetesen a műgyantás bundberagasztást. Sokan szeretik így csinálni neves mesterek közül is, mivel nem sietteti őket a pillanatragasztó száradási ideje, amivel a hagyományos bundozásnál a stabilitást szoktuk túlbiztosítani. A műgyantákból többféle száradási idejű létezik, én az újpesti Uvesz cég termékét használom, abból is a 10 perces kötésű kétkomponenses gyantát. Egy-egy arányban kell keverni az alkotókat, majd jól összekutyulni őket. A fogólap ekkor már teljesen bundozásra kész, a bundok is megfelelő méretűre és ívűre vannak készítve. Minden vájatba folyatok egy adag műgyantát, majd beültetem a bundokat a helyükre, végül pedig egy keményfa szorítólappal bepréselem őket a vájatokba. Megvárom a teljes száradási időt, és már mehet is minden tovább a bundok végeinek kidolgozásával és a síkolással. Ez a bundozási módszer éppen olyan jó, mint a másik, én személy szerint szeretem, ha a bundokat a lábon található fogak és pillanatragasztó tartja a helyén, ezért inkább azt használom, de ha a körülmények úgy hozzák, a műgyantás megoldás is legalább ilyen jól működik.


fogólapcsiszolás közben
műgyantás bundozás
ilyen széles vájatban nem maradt volna meg a bund
a bundok bepréselése
A fogólap felett a hiányzó, illetve törött bundokat új rózsafa betétekkel pótoltam.
bundok kidolgozás, síkolás után
új rózsafa bundok
Mint már írtam, sajnos a fémhúrok húzása alatt meggörbült a nyak, így még az új bundozás és a lejjebb gyalult híd ellenére is viszonylag magasan maradtak a húrok. Ezt igazán profi módon úgy lehetett volna megoldani, ha a hangszer kap egy megemelt fogólapot, ami rányúlik a tetőre is. Mivel eleve gitárhangolású hangszerről van szó, ez egyáltalán nem befolyásolta volna negatívan a végeredményt, az ok, ami miatt mégsem ez lett, hogy sokkal drágább lett volna. A hangja egyébként finom lágy, lantos, pláne nejlon húrokkal, és így nem is kell tartani további nyakvetemedéstől. 

a kész hangszer
lant gitár módra
vagy gitár lant módra
a szelvényezett hátat még nem is mutattam kívülről


izgalmasan kidolgozott fejforma




spándli


2 megjegyzés: