2016. június 28., kedd

Hackbrett tőkeragasztás

Nem biztos, hogy mindenki számára ismerősen cseng a hackbrett név, pedig nincs másról szó, mint arról a kis asztalra fektethető cimbalomról, ami német nyelvterületen terjedt el már jó pár szár éve. Egy ilyen hangszer érkezett hozzám, mivel felvált az egyik tőkéje. A sok húr miatt tetemes erő feszíti ezeket az részeket, így nem is csoda, hogy egy olcsóbb gyári darabnál a nem túl nagy gondossággal szorított ragasztások szétjönnek.

Ahhoz, hogy dolgozni tudjak a hangszeren, először egy kulcsot kellett szereznem, amivel a hangolószögeket el tudom fordítani. A probléma, hogy ezek az eszközök meglehetősen drágák, és mivel nagyon ritkán van nálam ilyen instrumentum, nem nagyon érte volna meg beruházni rá, arról nem is beszélve, hogy ahány citera/cimbalom, annyi féle hangolófej (persze biztos van valami szabvány az újabbakon, de a hozzám kerülő darabok általában régebbiek). Szóval a problémát úgy oldottam meg, hogy vettem egy filléres dobkulcsot, és megfelelő méretű lemezdarabokkal olyanra alakítottam, amivel el tudtam forgatni a hangolószögeket. (azóta már találtam boltot, ahol lehet venni olcsón mindenféle cimbalom és citera hangolókulcsokat, az Almássy téri A-folkban)

Túlzás nélkül mondhatom, hogy a citerákon, cimbalmokon a munkának sokszor majdnem a felét a fel- és lehúrozás viszi el, ez itt sem volt másként. Az egyik tőke teljesen fel volt szakadva, ezt el is távolítottam a hangszerből a húrok letekerése után, a másik csak el volt válva az alaplemeztől, így ott csak kissé nagyobbá tettem a hézagot és ragasztót fecskendeztem be alá, hogy tisztességes legyen a kötés.

a házi hangolókulcs

2016. június 19., vasárnap

Larida tanuló gitár felszakadt híd javítás

Ez a bejegyzés nem egy szakszerű javításról fog szólni, hanem a menthető mentéséről. Egy egyébként is komolytalan klasszikus gitár került hozzám, hogy eldöntsem, tudok-e még kezdeni vele valamit. Komoly hangszerrel ilyen állapotban már csak a rezonáns cseréjével foglalkoznék, más kérdés, hogy tömör tetővel készített gitárral ilyen nem fordul elő.

ez mi?
Az történt ugyanis, hogy a híd, a rétegelt lemez tető felső két rétegével együtt felszakadt teljes felületén. Ennek legfőbb oka az lehetett, hogy a rétegelt lemez annyira silány minőségű volt, hogy magukat a rétegeket sem tudta összetartani. (akinek van a rétegre jó szinonimája, küldheti). 

Mivel a hangszer eleve sem képviselt értéket, nem volt vesztenivaló, így némileg barbár módszerekkel megszabadultam a menthetetlentől, és megtartottam a maradékot. Természetesen hol lenne ez a blogbejegyzés, ha valaki már nem próbálta volna már meg házi módszerekkel megoldani valahogy a gondot, ez szokás szerint valószínűleg tetézte a bajt, legalább annyiban, hogy pár órával több ideig kapirgálhattam a gumis ragasztómaradékokat.

Jöjjenek a további képek a javítás előtti állapotról:

2016. június 5., vasárnap

Szegedi sík rezonánsú jazzgitár javítás és átalakítás

A Szegedi Ládagyár gitárjai szerintem minden magyar zenész számára ismertek, mint az egyetlen gyári körülmények között itthon készült márka (hozzájuk köthetőek a Moni néven futó elektromos szériák is). A külön névvel nem illetett, leginkább jazzgitár kategóriába sorolható hangszereknek több típusa létezik, a faragott, domború fedlapos mellett van sík rezonánsú is, ebben a bejegyzésben ez utóbbival foglalkozom. A hozzám került hangszer tömör fenyő tetővel, és rétegelt mahagóni háttal/kávával rendelkezik, három rétegű nyakkal.

Egyre többen vannak mostanában, akik nem félnek hozzányúlni egy hangszerhez, akár javítási, akár átalakítási szándékkal. Számomra ez egy nagyon örömteli irány, remélem, hogy minél többen hajlandóak lesznek energiát fektetni tárgyaik, környezetük megértésébe, javításába, ezzel is csökkentve az útjukat szemétként végző cuccok számát. Ugyanakkor az is fontos ilyen esetekben, hogy a lelkesedés ne csak egy fellángolás legyen, hanem alapos utánanézéssel járjon. Ennek a hangszernek az esetében például nagyon jónak tartom azt, hogy a gazdája átgondolta, melyek azok a kritikus munkák, amiket egyelőre ő nem akar bevállalni. Ezeket szakemberre bízta, de így is hagyott elég tennivalót magának arra, hogy egyrészt jó adag költségtől kímélje meg magát, másrészt a sikerélmény is meglegyen. Így én javítottam ki a tető repedéseit, illetve illesztettem újra a nyakat, valamint a fogólapot előkészítettem bundozáshoz. Kérdezni semmibe sem kerül, így azt gondolom, ez a minimum energiabefektetés, mielőtt valami olyasmibe vágunk, amihez nem értünk (nem beszélve a neten fellelhető töménytelen szöveges, kép és videó anyagról.)

A gitár rezonánsa gyönyörű, egyenletes szálú, tömör fenyő, egyetlen baja, hogy nagyon vastagra hagyták, így az akusztikus hang nem túl erőteljes. Mivel az átalakítás végső célja az volt, hogy elektromos jazzgitárként működjön, ez a tulajdonsága még nem is vált hátrányára, mivel így talán kevésbé lett érzékeny a gerjedésre.

Elsőként a kisebb, összehúzható repedéseket javítottam és erősítettem meg belülről, majd a nagyobb repedéseket szabályosítottam, hogy spándlizással tudjam őket eltüntetni (külső fa ék segítségével kibélelve a repedést).

az első ragasztás
a tető belső oldalára kis erősítő lapokat ragasztottam, hogy fixálják a repedés végpontjait