2016. június 5., vasárnap

Szegedi sík rezonánsú jazzgitár javítás és átalakítás

A Szegedi Ládagyár gitárjai szerintem minden magyar zenész számára ismertek, mint az egyetlen gyári körülmények között itthon készült márka (hozzájuk köthetőek a Moni néven futó elektromos szériák is). A külön névvel nem illetett, leginkább jazzgitár kategóriába sorolható hangszereknek több típusa létezik, a faragott, domború fedlapos mellett van sík rezonánsú is, ebben a bejegyzésben ez utóbbival foglalkozom. A hozzám került hangszer tömör fenyő tetővel, és rétegelt mahagóni háttal/kávával rendelkezik, három rétegű nyakkal.

Egyre többen vannak mostanában, akik nem félnek hozzányúlni egy hangszerhez, akár javítási, akár átalakítási szándékkal. Számomra ez egy nagyon örömteli irány, remélem, hogy minél többen hajlandóak lesznek energiát fektetni tárgyaik, környezetük megértésébe, javításába, ezzel is csökkentve az útjukat szemétként végző cuccok számát. Ugyanakkor az is fontos ilyen esetekben, hogy a lelkesedés ne csak egy fellángolás legyen, hanem alapos utánanézéssel járjon. Ennek a hangszernek az esetében például nagyon jónak tartom azt, hogy a gazdája átgondolta, melyek azok a kritikus munkák, amiket egyelőre ő nem akar bevállalni. Ezeket szakemberre bízta, de így is hagyott elég tennivalót magának arra, hogy egyrészt jó adag költségtől kímélje meg magát, másrészt a sikerélmény is meglegyen. Így én javítottam ki a tető repedéseit, illetve illesztettem újra a nyakat, valamint a fogólapot előkészítettem bundozáshoz. Kérdezni semmibe sem kerül, így azt gondolom, ez a minimum energiabefektetés, mielőtt valami olyasmibe vágunk, amihez nem értünk (nem beszélve a neten fellelhető töménytelen szöveges, kép és videó anyagról.)

A gitár rezonánsa gyönyörű, egyenletes szálú, tömör fenyő, egyetlen baja, hogy nagyon vastagra hagyták, így az akusztikus hang nem túl erőteljes. Mivel az átalakítás végső célja az volt, hogy elektromos jazzgitárként működjön, ez a tulajdonsága még nem is vált hátrányára, mivel így talán kevésbé lett érzékeny a gerjedésre.

Elsőként a kisebb, összehúzható repedéseket javítottam és erősítettem meg belülről, majd a nagyobb repedéseket szabályosítottam, hogy spándlizással tudjam őket eltüntetni (külső fa ék segítségével kibélelve a repedést).

az első ragasztás
a tető belső oldalára kis erősítő lapokat ragasztottam, hogy fixálják a repedés végpontjait

az egyik hosszú repedés
és folytatása
a harmadik nagy repedés
a repedések általában valamilyen gyenge pontnál jelentkeznek először, ilyen volt itt például ez a csavarfurat, illetve a hangszedőgödör vége
faragókés foka vagy egy ék alakú spándlizószerszám segítségével megkezdtem a szabályosítást, mivel az ék alakú betétet csak úgy tudom beragasztani, ha jól illeszkedik
szabályosított ék keresztmetszetű repedés
A következő lépésben elkészítettem a beragasztandó ékeket, melyek anyaga a tetőéhez képest a lehető leghasonlóbb, majd beragasztottam őket. Ha jól végeztem a szabályosítást, és a spándlik kidolgozását, akkor nincs szükség nagy mértékű szorítóerőre, mivel a pontos illeszkedés miatt a benedvesített (ragasztós) spándli megszorul a repedésben.
spándlik száradás után
és a felesleg ledolgozása közben
idilli kép forgáccsal
a ledolgozás után a betoldott faanyag a tetőével kerül egy síkba
javított repedések
A spándlik beragasztása utána a tető belső felületén is meg kell erősíteni a repedést, hogy ne válhasson el újra. Ehhez kis fenyő lapokat (pakedli) használok, de ezeknek a beragasztásáról most nem csináltam képeket, mivel már sokszor tárgyaltam ezt a témát, ráadásul itt a kis hangnyíláson kellett őket szorítóval beügyeskedni, így nem tudom megmutatni a végeredményt. Ezeket az erősítéséket az elérhető helyekre ráérünk a spándli beragasztása után is rögzíteni, de ahol nem férünk hozzá, ott célszerű még ez előtt beragasztanunk őket, különben a spándli tetőből való belső kilógása vagy a ragasztómaradékok meggátolhatják a pakedli normális illeszkedését. Ilyenkor a spándlit a megfelelő helyen úgy alakítom, hogy teljesen benyomott állapotban se lógjon át a tetőn. Miután kívül-belül végeztünk az erősítéssel, jöhet a javítási nyomok eltüntetése, a retusálás. Láthatatlanná tenni nagyon nehéz a spándlikat, de nem lehetetlen természetesen, viszont szükség lehet hozzá a tető nagyobb felületének visszacsiszolására, ami sok esetben nem indokolt. Ebben az esetben csak a spándli felületét lakkoztam, és igyekeztem a tetőével megegyező színt elérni.

retusált spándli. Ahhoz, hogy a felület teljesen egyenletes legyen, nagyobb felületen kellett volna újralakkozni
színegyeztetés
ez a furat már úgysem fogja ellátni eredeti feladatát

Miután a testtel elkészültem, a másik nagy feladatom a fogólap előkészítése volt újrabundozáshoz, valamint a nyaktő újraillesztése, hogy a hangszert majd egy modern tune-o-matic híddal lehessen felszerelni.

Első lépésként eltávolítottam a régi bundokat, illetve a berakásokat, és a fogólapot a kívánt sugarúra alakítottam. Eredetileg teljesen sík volt, ám egyrészt ez ma jazzgitárokon nem jellemző (már akkor sem volt...), másrészt nem hiszem hogy lenne olyan tune-o-matic híd, ami sík fogólaphoz készülne. A berakások eltávolítására azért volt szükség, mert viszonylag vékonyak voltak, és ahogy elvettem a fogólap anyagából, teljesen elfogytak volna. Inkább kimentettem őket, hogy a gazdájuk majd később visszaragaszthassa.

A fogólapot mind hosszában, mind keresztben folyamatos ellenőrzés mellett szabályosra alakítottam, illetve a bundvájatokat a megfelelő mélységűre vágtam, hogy később a bundokat csak be kelljen ütni/préselni a helyükre.

a nyak eredeti állapotában
ezek a bundok bizony már amúgy sem sok mindenre lettek volna jók
bundok és berakások eltávolítva
szép vastag a fogólap. Sajnos merevítőpálca nincs, de mivel a nyak is többrétegű, masszív, és a fogólap is vastag, ez talán nem fog vetemedni vagy elhajolni.
A fogólap keresztívének ellenőrzése megfelelő méretű rádiuszsablonnal. Ha sehol nem hatol át alatta a fény, akkor jó.
hasonlóan a fogólap egyenességét egy élvonalzó segítségével ellenfényben tudjuk a legjobban megvizsgálni
A nyaktő átalakításához meg kellett határozni azt a nyakszöget, amivel majd megfelelő húrmagasság állítható be a hídon. Ehhez a nyaktő egy ék alakú kiegészítést kapott. Először egy vékony fonal segítségével lemodelleztem a húrok elhelyezkedését, így határoztam meg, mekkora toldásra van szükség a nyakcsapolásnál.

Ezek után a nyak rögzítőcsapjának minden oldalát megtoldottam, majd kialakítottam úgy, hogy hézagmentesen, szorosan illeszkedjen a felső tőkébe vágott árokba.

A megfelelő húrmagasság modellezése fonallal
nyakrögzítő csap toldás
majd a felesleg ledolgozása után a másik oldalról is
újabb ellenőrzés
arra is oda kell figyelni, hogy a nyak szimmetriatengelye egybeessen a test középvonalával
a nyakragasztás maga nem egy nagy feladat, ebben az esetben egyetlen szorítóval megoldható (megfelelő csapolás esetén)

beállított nyakszög

és a kész munka, ahogy tőlem kikerült
elölről
A javítás végeztével a hangszer visszakerült gazdájához, Mixtai Ádámhoz, aki elvégezte rajta azokat a feladatokat, amik még hátra voltak az újbóli életrekeltéshez. Szerencsére küldött nekem képeket a kész alkotásról, így most ezek következnek, és már az ő keze munkáját dicsérik. Én befejezésül csak annyit fűznék hozzá a dologhoz, hogy nagyon szívesen újraalkotnék egyszer egy ilyen jazzgitárt a tető átalakításával, kíváncsi lennék, mit lehetne kihozni belőle.

a kész hangszer - mutatós lett!









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése