2017. szeptember 24., vasárnap

Washburn Raven felújítás

A Washburn Raven modellje nem hiszem, hogy sokaknak ismerős lenne, pedig egy szép, egyedi kinézetű hangszerről van szó. A keresőben sem lehet sok mindent találni róla, jóformán csak annyit, hogy a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején készültek, illetve, hogy a Wing széria belépő kategóriás hangszereként futottak. A fenti linken találtok még néhány információt. Felépítésükben és működésükben a hagyományos Les Paul mintát követik, két humbucker hangszedővel, kapcsolóval, két-két hangerő és tónus potméterrel. A test rendes sapelli mahagóni (mármint tényleg az, nem csak az adatlapon), egy meglehetős jávor toppal, a nyak szintén mahagóni.

Több apróság miatt került hozzám. Kapott új felsőnyerget, javítottam rajta repedést, komplett elektronikát és kulcsokat cseréltem, és persze a bundok rendbetétele után be is állítottam a hangszert. Ezekről a munkákról írok most röviden, képek kíséretében.

Az érkezési állapot, meglátszanak rajta az évek.
A kulcsok foghíjassá váltak, és ez a része amúgy sem volt erőssége a gitárnak, így megértek a cserére.
A hangszedő gödre már eredetileg sem lehetett túl tágas, de lehet, hogy az évek során a fa vetemedése is hozzájárult ahhoz, hogy a pickupkeretet megnyomta, majd el is törte a nyak. Lehet, hogy új korában még volt annyi rugalmasság a műanyagban, hogy csak elhajolt, de nem bírhatta sokáig.
A hangszedőkkel nem volt különösebb baj, de a gitár gazdája ezeket is cserélni szerette volna, így a kerettel együtt repültek ezek is egy zacskóba.


A testen évek lerakódásai
illetve egy lakkrepedés
A nyak, a gyárilag szinte nélkülözhetetlen vékony nyakszög-beállító betéttel. Mindenki tudja, hogy ez a legrosszabb megoldás a nem megfelelő nyakszög kezelésére, de mivel ezzel jár a legkevesebb munka, szinte mindenki így oldja meg. Itt mondjuk annyival kevésbé volt rossz a helyzet más csavarozott nyakú hangszerekhez képest, hogy a nyaktő túllógott a fogólapon, így nem annak végét feszítette felfelé.

A benne lévő elektronikával is voltak bajok, ezekről még lentebb szót ejtek, mindenesetre azt érdemes megfigyelni, hogy milyen kábeleket használtak.
A kulcscsere nem volt kihívás, mivel a kulcstengely furatok mérete passzolt, egyedül a rögzítőcsavarok helyét kellett újrafúrnom, és a régi lyukakat bepuskáznom, retusálnom. Az eredeti névtelen hangolók helyett egy szép Kluson szettet szereltem fel, ráadásul a szívemhez sokkal közelebb álló csontszínű műanyag gombokkal, és nem az elterjedtebb - már elnézést a kifejezésért - takonyszínűekkel.

szétszedés előtt
szerszámok, kulcsok előkészítve
helyükre igazítva, rögzítve

Ezeket a kulcsokat már gyárilag is megérdemelte volna a hangszer.
A testet is felpolíroztam, de még előbb a feljebb mutatott repedést kitöltöttem folyékony pillanatragasztóval, majd a top szintjébe csiszoltam. Így sokkal kevésbé maradt látványos. A polírozást vizes polírpasztával végeztem, egyre finomabb szemcsével.

A repedés, és nagyobb karcok csiszolással a polírozáshoz előkészítve. Ez körülbelül 2000-es szemcseszámot jelent. A paszta ennek a karcait már szépen el tudja tüntetni.
a polírozás eredménye

szebben ki is jött a színe, ami nekem személy szerint telitalálat
A híddal szerencsére semmi működésbeli gond nem volt, egyszerűen csak patinás lett, de ez nem állt neki kifejezetten előnyösen. Úgyhogy darabjaira szedtem és letisztogattam. Az átmenő húrozás csak egy plusz, ami miatt még vonzóbb a hangszer például számomra. Bár nehéz bizonyítani, hogy pontosan milyen előnnyel jár ez a megoldás, szerintem egy minőségi testtel való lehetőleg szoros rezgési kapcsolás nem lehet hátrányos.

A testen az átmenő húrozás kialakítása.
A híd szétszedve. A sárgaréz babák rendesen elszíneződtek.
Fényesítés a szidol útódjával, kézzel. Azért, ha valakinek van egy lassabb köszörűje polírkoronggal, akkor azzal gyorsabban boldogul.
Újra egyben a szerkezet, és a rozsda is eltűnt a hozzáférhető helyekről.
A hangszedők cseréje előtt a nyaki pickup gödrét kellett nagyobbra marnom egy kicsivel, nehogy az új rögzítőkeret is eltörjön. Egy egyenes vezető mentén pár milliméterrel megnöveltem a gödör szélességét, így már biztonságban elfért a keret is, hangszedő is.

Megnövelt gödörméret, szépen látszik a vastag jávor top, ami egyrétegű, csak a marás többszöri fogásvétele miatt látszik a vízszintes csík.
Nyak rögzítve, a közben rendbe hozott bundok/fogólap is új hatást kelt, jöhet helyére a hangszedő.
Felsőnyereghez a gitár gazdája azt szerette volna, ha sárgarezet használok alapanyagként. Ennek a választásnak nem csak esztétikai oka van. A nulladik bundos kialakítás is hasonló akusztikai tulajdonságokkal bír, nevezetesen, hogy a húrok lefogás nélkül megszólaltatva is olyan hangkarakterűek, mint egy bundhoz nyomva. A legelterjedtebb esetben, amikor a felsőnyereg csont, egzotikus fa vagy műanyag, akkor a nyíltan, lefogás nélkül szóló húrok máshogy hangzanak, mint ugyanaz a hang lefogva. Egy harmadik fekvésben barréval lefogott G-dúr teljesen máshogy szól, mint egy nyílt húrokkal, barréfogás nélkül megszólaló E-dúr. A bundok anyaga szintén sárgaréz ötvözet, így az ebből készült felsőnyereg szintén olyan hangot ad, mint amikor a rezgő végpont egy bund. A sárgaréz felsőnyereg elkészítése jobban igénybe veszi a szerszámokat, mint a csont, de nem sokkal, elkészítése is körülbelül ugyanannyi idő.

párhuzamosan készítettem felsőnyerget több hangszerhez, balra rózsafa, középen sárgaréz, jobbra csont
A vastagság, hosszúság, magasság kidolgozása után jön a forma kialakítása reszelővel.
A vájatok kiosztása után előbb történik meg a hangszer beállítása, mint a felsőnyereg véglegesítése és beragasztása.
kész és készülő felsőnyergek
A vájatmélységek kidolgozása után jöhetett a polírozás.

felszerelve

Az utolsó munka az elektronika újbóli bekötése volt. Ezt egyrészt indokolttá tette a hangszedők cseréje, valamint egy új funkció, a pickupok felezhetősége. A vezetékezés, amint fentebb már írtam, amúgy sem volt jól elkészítve, így ezt sem ártott cserélni. A korrekt árnyékolásra kétféle lehetőségünk van. Az első megoldás, hogy az egész elektronika-gödröt árnyékoljuk valamilyen a földelésbe bekötött vezető-fóliával vagy réteggel. Így képletesen elektro-mágneses "süketszobát" csinálunk a hangszerben az erre érzékeny alkatrészeknek. A második megoldás, ha magukat az alkatrészeket árnyékoljuk. A potméterek doboza eleve árnyékolt, ha hozzákötjük a földeléshez, a hangsúly itt a vezetékeken van. Ha ugyanis hosszú, földeletlen vezetékeket használunk, akkor azok antennaként sok zajt szednek össze a környezetből. A földelt vezetéknek a magja viszi a jelet, míg az azt körülölelő vezetőréteg földelt, így árnyékolásként működik. A két megoldás közül a gödörárnyékolás a megbízhatóbb, de ekkor is figyelnünk kell rá, hogy a pickup és a vezérlők között árnyékolt legyen a vezeték, itt ugyanis nem mindig tudjuk a gödröt árnyékolni. Ha a hangszerünkben már eleve árnyékolt kábeleket használtak, akkor nem nagyon érdemes gödör-árnyékolást készíttetni, mivel a különbséget nem is nagyon lehet majd észrevenni. Drasztikusan érzékelhető változás csak akkor tapasztalható, ha a kábelek árnyékolatlanok voltak a gödör árnyékolása előtt. Még egy dolog, amit ezzel kapcsolatban szintén fejben kell tartanunk: a hangszedők által összeszedett zajt nem lehet árnyékolással megszüntetni, mivel a legtöbb hangszedő húrok felőli oldalát nem tudjuk árnyékolni, illetve a hangszedő más módon érzékeny a zavaró tényezőkre, mint egy vezeték. Én mindenesetre a vezetékeket cseréltem árnyékoltakra, így minimálisra csökkentve az általuk összeszedett zavaró frekvenciákat.

így nézett ki eredetileg, a vékony kábelek érzékenyek az elektromos zajhullámokra
Az új bekötés - földelt vezetékekkel. A bal felső push-pull potméterrel felezhetőek a hangszedők.
Egy apró érdekesség még az elektronikával kapcsolatban. Előfordulhat, hogy bizonyos hangszedők használatakor a kapcsoló középső állásában (amikor mindkét hangszedő szól), halkabb a hangszer, mint a két hangszedő külön-külön. Ha ez fellép, akkor persze először a fázisfordítással érdemes próbálkozni, mivel ez is lehet az ok, de ezt legtöbbször halljuk is. Itt azonban fordított fázissal kellemetlenebbül szólt a hangszer, úgyhogy visszafordítottam a bekötést eredetire, a probléma viszont fennmaradt. Az interneten találtam egy megoldást, ami kisebb kompromisszummal, de megoldja a gondot. Mindkét hangszedő jelvezetékével sorba kell kötni egy ellenállást (a pontos értékre nem emlékszem, de pár száz kiloOhmról lehet szó), így kicsit megvágjuk azok hangerejét is, de keletkezik annyi eltolás a hangképben, amivel a korábbi kioltási jelenség gyakorlatilag megszűnik. Így teljes értékűen, azonos amplitúdóval használhatóak a hangszedők együtt és külön-külön is.

Ellenállások sorosan a hangszedő-kábelekkel. Akit érdekel, hogy mekkora ellenállást használtam, a színkód alapján be tudja azonosítani. (470K)
A gitár elkészült, és amellett, hogy kényelmes lett, gyönyörű, testes hanggal rendelkezett, erre most is emlékszem. Ugyan szériahangszerről van szó, mégis egyedibb darab, megérdemelte a törődést.


Washburn Raven





2 megjegyzés: