Washburn Taurus átalakítások

Utoljára ezen a felületen januárban hallhattatok felőlem. Ennek egyszerű oka, hogy rengeteg a megrendelés, és este, amikor leülök a számítógéphez, vagy a szövegszerkesztős munkánkkal kell foglalkoznom, vagy egyszerűen túl fáradt vagyok ahhoz, hogy írjak. Ehhez még hozzájön az is, hogy a kertes házzal bizony sok örömteli (vagy éppen utálatos) teendő is jár, és így a blogírás időlegesen kiszorult az életemből. Ettől függetlenül a képanyagok gyűlnek, és sok érdekes munka volt, amiről érdemes lenne szót ejteni, úgyhogy igyekszem pótolni a lemaradásokat. Lehet, hogy a jövőben nem leszek olyan bőbeszédű, mint korábban, de azért komolyabb frissítéseket is szeretnék majd néhány témában megejteni. Az ember mindig tanul valamit, biztos vagyok benne, hogy a régebbi cikkeimen már sok mindent változtatnék, ha újraírnám őket.

Most egy visszajáró Washburn Taurus átmenőnyakas basszusgitár javításait, átalakításait fogom bemutatni. Első találkozásunkkor újrabundoztam a hangszert, illetve az elektronikát hoztam rendbe. A bundozásról nincs sok képem, jöjjenek most ezek:

Aa bundok eltávolítása és a pálca beállítása után a fogólap síkolása, pontos rádiuszra alakítása az első

Az új bundok rögzítése után először lecsípem a kilógó felesleget egy fogóval.

Majd lereszelem és csiszolom a bundvéget, hogy ne álljon ki.

Végül az éleket finoman lekerekítem, és egy biztonsági síkolás/profilozás után olajjal átkenem a fogólapot.

Sajnos már nem egyszer találkoztam a problémával, hogy basszusgitároknál a hangszedőgödröket rettentően figyelmetlenül alakítják ki a gyárban. Itt az látható, hogy a gödörből kivezető furat, ami a vezetékeknek lett kialakítva, túl magasra került. Ezzel nem lenne baj, ha a hangszedő is elég magasra beállítva lenne jó helyen, de nem ez a helyzet. Mivel a hangszedőgödör pontosan passzol a pickup körvonalához, ezért ahogy egyre lejjebb nyomom a gödörbe, a hangszedőház éle gyakorlatilag a furatnál megpróbálja lemetszeni a kijövő vezetéket, ezzel rossz esetben elnémítva a hangszert. Egyszerűen lehet orvosolni a problémát, hiszen csak ki kell bővíteni egy kis marófejjel a furatot lefelé úgy, hogy elérjen a gödör aljáig. Kicsit mélyebb is lehet, hogy a vezetéknek akkor is legyen helye, ha a hangszedő teljesen be van csavarozva. 

a gyári állapot

Marófejjel kibővített lyuk, így már nem törik meg a kábel.

És ez történik a hangszedő kábelével a rossz helyen kivezetett furat hatására. Ez a pickup még olcsón megúszta.

 Készült még egy ében felsőnyereg is a hangszerhez:

Keménysége és homogén szerkezete miatt az ében is alkalmas a csont mellett felsőnyeregnek, igaz, a hangkaraktere egy kicsit más, sötétebb. Mivel a felsőnyeregnek csekély rezgésátviteli szerepe van, ez nem érvényesül drasztikusan.

finomítva

a helyén

A hangszer teljes egészében, nálam tett első látogatása végén.

szép átmenőnyakas szerkezet

megújult fogólap és bundok

A hangszer később visszatért, hogy hangszedőket cseréljek benne. Kapott egy szett Kent Armstrong (Juraj Turza féle) hangszedőt, amiknek viszont más volt a méretezésük, így a gödröket ki kellett bővíteni a megfelelő szélességre. Sajnos az eredeti gödrök hosszabbak voltak, mint az új hangszedők, úgyhogy a végüknél lett egy-egy kisebb nyílás. Erre még lentebb visszatérek.

Marósablon a KA hangszedőkhöz, és a test előkészítése a maráshoz.

Az új hangszedők a helyükön, bekötve.

Végül aztán harmadszorra is járt nálam a bőgő, ezúttal a felsőnyerget sárgarézre cseréltem, illetve a hidat átalakítottam átmenő húrozáshoz. Emellett a hangszedőgödrök végeinél keletkezett hézagokat is kipótoltam, hogy ne rontsák az összképet. Ovangkolból faragtam kis darabokat, amik illeszkedtek a gödrökbe.

Szétszedtem a hidat, megjelöltem a babákat, és kimértem, hova kell elhelyezni az átmenő furatokat. Egy kemény pontozóval megjelöltem a fémfelületet.

A test átfúrása után a perselyek nagyobb furatait is elkészítettem. Először bepuskáztam a kis jelölőfuratot, majd egy nagyobb fejjel kifúrtam a lyukat.

Miután kifúrtam a lemezt, lekerekítettem a furatok peremét, átfúrtam a testet, és elkészítettem a hátsó perselyek furatait, jöhettek a húrok.

Így néz ki oldalról.

Húrozás előtt készültek el a kis gödör-toldások, ezeket vékony, rugalmas fenyőékekkel ragasztottam a helyükre, műgyantával.

A végeredmény. Már nem megy be a por.

A sárgaréz felsőnyereg készítése közben nem, csak a munka végeztével fotóztam.

Az elkészült szemöldök. A sárgaréz felsőnyeregnek jobban érzékelhető a hangra kifejtett hatása, ugyanis kicsit olyan lesz tőle a hangszín, mintha lefogás nélkül pengetve is felfeküdne egy bundon a húr, vagyis mintha nulladik bundos lenne. A bund anyaga is legtöbbször réz ötvözet, innen a hasonlóság.

A többszöri átalakítás és javítások folyamán egy teljesen más hangszer alakult ki az eredetiből, pedig nem is történtek drasztikus változtatások. Persze az alapanyag ugyanaz maradt, a nyak, a test változatlan, de összkép szempontjából legalább olyan fontos az elektronika is.