A Jolana hangszerek, meg általában a kelet-európai blokk XX. század végi remekei a legtöbb zenész számára csupán megmosolyogtató próbálkozások a hangszergyártás berkeiben. Ugyanakkor más körökben valamiért divat rajongani ezekért a hangszerekért, vannak akik egész tetemes összegeket képesek kifizetni egy-egy ilyen - lassan relikviának számító - gitárért. Én személy szerint egyik csoportba sem tartozom, de meglehetősen gyakran találkozom mind Jolana, mind más kelet-európai márkákkal. Vannak olyan hangszerészek, akik nem is foglalkoznak ilyen gitárokkal, mivel komolytalannak, idejétmúltnak, ócskának gondolják őket. Egyes dolgokban ez igaz is az említett hangszerekre. Valahogy úgy alakult, hogy nekem belső késztetésem minden zeneszerszámnak megadni a lehetőséget arra, hogy a legjobbat nyújtsa (vagy egyáltalán megszólaljon). Ez persze most már sokkal kevésbé romantikus törekvés, mint tanulókoromban, amikor úgymond bármibe belefoghattam, mert rengeteg időm volt. Most azokra a hangszerekre van időm, amiknek a gazdája hajlandó pénzt áldozni az újra használhatóvá tételre. Hálás vagyok nekik, és biztosan hálásak a gitárok is. És a legfontosabb az eddig elmondottak közül, hogy egyáltalán nem igaz, hogy elvetélt próbálkozások lennének a Jolanak, az Orfeusok, vagy bármilyen más, ebből a korszakból / területről származó hangszerek. A legtöbb darabon befigyel egy különlegesen jól szóló hangszedő, kényelmes nyak, leleményes hídmegoldás, vagy csak kényelmes kialakítás. Nem teljesen gyökértelenek ezek a gyárak, hiszen, ha csak a cseh régióra gondolunk, kifejezetten gazdag vonós hangszerkészítői hagyományuk van, és hozzájuk köthetőek olyan nevek is, amiket esetleg más, precízebb nemzetekkel párosítunk össze a fejünkben, például a Hoyerek. Lényeg a lényeg, ma egy Jolana Rubint láthattok felújítás közben, és nem okozott csalódást a végeredmény.
Jöjjön a kárfelmérés:
Igazából maga a gitár nagyon jó állapotban maradt meg, az idő azokat a részeit kezdte ki, amik a legsérülékenyebbek voltak, így a bundok koptak el teljesen, valamint a Jolananál szokásosan használt műanyag szegélyező anyag töredezett ki. Érdekes, hogy a szegély szinte minden ilyen korú csehszlovák gitárnál problémát okoz (van azért egy-két kivétel, talán évjárat szerint). Érdemes viszont belegondolni, hogy ezek 30-40 éves hangszerek, és akkor valószínűleg nem tudhatták előre, hogy ez a fajta műanyag ezt a problémát fogja produkálni. Kíváncsi leszek, hogy a most gyártott kelet-ázsiai hangszereknek mi lesz majd a rákfenéje, ha elérik ezt a kort, és tényleg kiszárad a bennük felhasznált fa, stb. Szóval szegélyezni kellett. Meg bundozni. Pár kép a hangszer eredeti állapotáról:
a szokásos Jolana betegség - az elöregedő szegélyek |