Furch akusztikus gitár rezonáns lakkozás, hídragasztás és akusztikai anomália

A bejegyzésben szereplő Furch akusztikus gitár sokáig szolgálta előző gazdáját, és az idők során szerzett pár sérülést. A rezonánsról valószínűleg koptatóval együtt lejött több helyen a lakk, illetve a híd is fel volt válva. A gitár új tulajdonosa egy furcsa hanghatásról is panaszkodott, amire majd később visszatérek.

A munkám voltaképpen a tető újralakkozását, és a híd felszedését, visszaragasztását foglalta magában. Ebben talán az egyetlen újdonság az eddig bemutatottakhoz képest, hogy nem magas-, hanem selyemfényű lett az új felületkezelés. Ezt gyári körülmények között lehet könnyen megcsinálni, házi műhelyben nagyon nehéz. Ahhoz, hogy sikerüljön, teljesen portalanítani kéne a műhelyt, ami a megfelelő elszívóberendezés hiányában lehetetlenség. Márpedig nekem egyelőre nincs ilyen eszközöm, úgyhogy mindenképpen át kellett csiszolni a lakkozott felületet száradás után. Ettől viszont csíkos lett, amit magasfényű lakkozás esetén többlépcsős csiszolással, polírozással szoktak eltüntetni. Én is eljutottam a csiszolás lépcsőivel az 1500-as szemcsefinomságig, de ez már mondhatni fényes felület. A végső matt állapotot a lehető legfinomabb (0000-ás) acélgyapot segítségével értem el, csak a fa szálirányában átsimogatva a felületet. Így a fa erezete elrejti a karcok irányát, mégis megmarad a matt összhatás. A hídragasztás és maga a lakkozás már nem újdonság, így erről csak a képek alatt írok.

így érkezett

felvált lakkrészek

csiszolás előtt

Jolana Vikomt rendbehozása

A Jolana Vikomtot 1973-tól kezdve gyártották Hrádec Královéban, a sokkal híresebb Iris kisöccseként. Mindkettő a Telecaster formai alapjain épült, az Iris két egytekercses hangszedővel, és tremoloval, a Vikomt mindössze egy nagyjából nyaki pozícióban lévő hangszedővel, fix lábbal. Régen nagyon tetszett az Iris, és bár majdnem ilyet vettem első hangszeremként, végül máshogy alakult a dolog. Elég megbízható, és tényleg elterjedt hangszernek számít, a mai napig rengeteg kering belőle apróhirdetési oldalakon, és más hasonló helyeken. Külföldi oldalakon időnként ezek is aranyáron tűnnek fel. Személy szerint nem szeretem őket annyira, mint mondjuk a régebbi üreges testű modelljeiket (Marina, Tornado, Alexandra), de sokaknak fűződnek hozzájuk szép (vagy éppen bosszús) emlékeik. A Vikomt legnagyobb előnye a nagytestvérhez képest, hogy megúszta az egyébként felejthető színvonalú tremolót, cserébe viszont a gitárból kicsalogatható hangzások száma erősen lehatárolt. A most bemutatott hangszerrel sajnos nem volt szerencsém, mert a pickupban valahol volt egy rövidzárlat. Ettől a tekercs jóval rövidebbként működött, mint normális állapotban, és bár megszólalt, halvány susogás volt csak, így a hangjáról nem tudok nyilatkozni.

így jött

A hozzám került Vikomt legfőbb baja az volt, hogy a több darabból összeragasztott test hasábjai elváltak egymástól. Hogy ennek a rossz minőségű ragasztó, a tárolási körülmények, vagy a nem rendeltetésszerű használat volt az oka, sajnos nem tudom. Mindenestre valamit kezdeni kellett vele, hogy az új tulajdonosnak ne kelljen attól tartania, hogy bármelyik pillanatban darabjaira esik kezében a hangszer. A nyakon is volt némi javítanivaló, a fogólap felvált a felsőnyereg közelében. A fémalkatrészeket megtisztogattam, rendbehoztam, amennyire lehetett. A hangszedőt szétszedtem, hátha jól látható helyen van a rövidzárlat, de ezzel sajnos nem jártam sikerrel.

a test darabjai szétváltak egymástól

Keytone akusztikus basszusgitár híd átalakítás

Hát a Keytone név sem jelöl éppen élvonalbeli hangszereket, az biztos. Ebben a bejegyzésben egy gyárilag rossz helyre ragasztott hidat reparálok meg. Sajnos a tervezőknek nem sikerült jó helyre kiszámolniuk az alsónyerget, így a hangszer hamisan szól a legtöbb fogásban, és nem lehet beállítani tisztára az oktávját. Ebben pedig az a szomorú, hogy gyári hangszer révén nyilván nem ez az egyetlen, ami ilyen problémával került piacra.

Mivel a ragasztás kifejezetten jól sikerült, nem akartam felszedni a hidat, ehelyett inkább az alsónyeregnek helyet adó vájatot martam arrébb. Először készítettem egy megfelelő méretű rózsafa betétet az eredeti vájat betömésére, majd marógéppel hátrébb martam az egész árkot, így lehetőséget teremtve a normális beállításra.

Akusztikus basszusgitár Keytone módra. Az akusztikus jelző természetesen csak amolyan költői túlzás, sosem fog ez szépen szólni akusztikusan.

az alsónyereg, ami - bár így nem látszik - rossz helyen van

Sigma akusztikus gitár Fishman elektronika beszerelés

Remek módja lehet egy minőségi elektro-akusztikus gitár beszerzésének az, ha magának a hangszernek és a hangszedőknek/előerősítőknek a megvásárlását különválasztjuk. Sok esetben a gyárilag elektro-akusztikusként árult gitárokba azért kerül olcsóbb elektronika, hogy kicsivel lejjebb tudják nyomni az árat. Közben viszont a sima akusztikus gitárnál nagyobb pénzt kérnek érte, mert végülis van benne elektronika. Könnyen előfordulhat, hogy némi keresgéléssel találhatunk olyan gitárt és elektronikát, ami együttesen kevesebbe, vagy ugyanannyiba kerül, mint ugyanannak a hangszernek a gyárilag gagyibb elektronikával szerelt változata.

Az elektronika beszerelése a megfelelő szerszámokkal otthon is elvégezhető, de hangszerésznél sem lehet túl drága. Most egy Sigma akusztikus gitáron mutatom meg az elektronika beszerelés lépéseit. A Sigma a Martin cég olcsóbb szegmensű gitárjait viszi, mint az Epiphone vagy Squier a Gibson és Fenderéit.

A hát és a káva rétegelt lemez, a tető viszont tömör lucfenyő, és szép telten szól. A bele kerülő elektronika egy két utas Fishman megoldás. A jelet egy alsónyereg alá szerelt piezo hangszedő, és a kezelőpanel belső felén elhelyezett mikrofon szolgáltatja, a két bemenetből mi keverhetjük ki a nekünk legmegfelelőbb hangszínt.

Sigma akusztikus gitár

Lantgitár nagyjavítás felbontással

Igazi lant még nem volt a blogon, pedig nagyon izgalmas hangszer. Most sem szolgálhatok egyelőre ilyennel, viszont jött hozzám javításra egy lant építésű gitár húrozású hangszer, ami sok mindenben mutat rokonságot a fent említett zeneszerszámmal. Elég rossz állapotban került hozzám, több repedés látszódott a rezonánson, és a bundok is nagyon le voltak kopva. Mivel a hangnyílásban rozetta volt a tető anyagából kivágva, és amúgy sem voltak jól hozzáférhető helyen a sérülések, a felbontás mellett döntöttem.

A hangszer a lant építés sajátosságait tükrözi abban, hogy a hát szelvényekből áll, a fogólap a rezonánssal egy szintben van, és rajta a bundok fa betétekként folytatódnak, illetve hogy a tető belső erősítése a húrokra többnyire merőleges bordákból áll. A rozetta, illetve a híd végeinek ébenfa díszítései is nevezhetőek lantos jegyeknek, de ilyesmiket historikus gitárokon is láthatunk. A nyak rögzítése átmenet a gitáros és a lantos megoldás között, fecskefarkas csapolás, de csak a test hosszirányában van ék alakúra vágva a csap, rá merőlegesen 90°-ot zár be. 

A gitáros konstrukciós jegyek többek között a fej kialakítása a 6 húrnak és kulcsoknak, a fém bundok és a híd tetőn átmenő, tüskékkel történő húrrögzítő megoldása. Ez utóbbi megoldás azt sejteti, hogy a hangszert fém húrokkal kell felszerelni, de sajnos hiába volt ez a szándék, a hangszer nem bírta a terhelést, és a nyak meghajlott. Az újrabundozásnál lehetőség szerint korrigáltam az ívet, de még így sem lett tökéletes, mindenesetre inkább nejlon húrokat tettünk rá, így hangzásban is inkább az eredetileg bél húrokkal szerelt lantok felé mozdultunk.

érkezéskor

a test, itt még fém húrokkal

Moni csepp alakú elektromos gitár

A bejegyzésben bemutatott hangszernek nem igazán hangszerészeti, mint inkább gyűjtői és magyar vonatkozásai vannak. A magyar elektromos gitár gyártás ipari szinten egészen mostanáig mindössze egyszer létezett, amikor is a Szegedi Hangszergyár ilyen zeneszerszámok készítésére adta a fejét. A 2003-as tönkremenetelük óta csak maszek, illetve kisebb vállalkozási körülmények között készülnek hangszerek. A Moni név sokak számára ismerősen csenghet, hiszen azért elegen találkoztak már ezekkel a gitárokkal főleg az idősebb generációkból. Nekem, koromból adódólag kimaradt a korszak, amikor még ezek a hangszerek jelentették az elérhető gitárokat. A szélesebb körben ismert Moni Solo és Bassus modelleken kívül készült még egy-két típus, ezek közül is egy igen ritka példányt szeretnék most bemutatni.

A sixtiesguitars.com készítője így ír hangszeréről:

"Ez a Moni gitár talán a legritkább Magyar gitár amiről tudomásom van. [...] A Szegedi Hangszergyár 1953-ban jött létre tanácsi vállalatként. A fő profilja a húros hangszerek készítése volt: hegedűk és egyéb vonósok, akusztikus és elektromos gitárok, citerák készültek évente több ezres darabszámban, jelentős részük exportra. A gyár az ezredforduló után bekövetkezett, talán az olcsó kínai hangszerek megjelenése miatti hatalmas kereslet-visszaesés miatt csődbe jutott, az üzemet 2003-ban zárták be. A Magyar elektromos gitárokat Moni-nak nevezték és a Szegedi Hangszergyár alapítójának fia Sebők István nevezte el őket a feleségéről. Négy féle Moni gitár létezik a Solo, Second, Bassus és egy könnycsepp alakú. Készültek még üreges testű jazz gitárok is amiket Regina-nak kereszteltek. 6 és 12 húros kivitelben készültek."

íme ő

Samick basszusgitár teljes átalakítás

A most bemutatott hangszer tényleg teljes átalakításon esett át. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag minden nagyobb elemén változtattam: a testen, a nyakon, a fogólapon, a koptatón és az elektronikán is. Gazdájának megvolt a teljesen határozott elképzelése arról, mit szeretne, és én törekedtem ezeket pontosan megvalósítani. Nem tisztem megítélni, hogy milyenek a tőlem megrendelt átalakítások, de természetesen fel szoktam hívni a figyelmet a problémás-rizikós pontokra. Ebben az esetben útközben alakult egy-két dolog, de az alap elképzeléssel én is teljesen egyetértettem. Lássuk, mi történt:

így jött

ekkor nézett ki így utoljára

a fogólap korábban házilag lett bundnélkülivé alakítva, és a fogólapot műgyantával vonták be, ez is változott