Vége egy korszaknak

Kedves állandó és alkalmi olvasóim, idetévedők és guglizók, emberek, állatok, növények és kövek!

Ezennel örömmel jelentem, hogy immáron több mint egy hete végetért számomra a hangszerészinasi pályafutásom, és megkaptam segédlevelemet, ami felruház azzal a joggal, hogy saját műhelyt nyissak, már ha lesz erre pénzem. Az iskola végetértével együtt jár az is, hogy kikerültem az eddig mindennel felszerelt műhely oltalmából, és neki kéne látnom saját felszereléseim beszerzéséhez és műhely találásához. Egyelőre ezekre a dolgokra még nincsen semmilyen konkrét ötletem, a szerszámokat darabonként szerzem be azokból a pénzekből, amik időnként bejönnek javítások miatt, szóval ha valaki egymillió dollárt akarna adományozni nekem, egyáltalán nem fogom visszautasítani.

papírom mutatom (a születésnapom maradjon titok)

Úristen és most kiderült, hogy a polgári nevem nem Tell Vilmos, micsoda leleplezés! Az elműhelyetlenedésemmel az is együtt jár, hogy sokkal nehezebben tudok dolgozni, mivel csak segítőkész barátaimra és kollégáimra számíthatok abban, hogy valahol el tudjak végezni valamit. Mesterem jóvoltából máshol nem megoldható feladatokat akár a régi műhelyben is meg tudok csinálni, de a bekezdés mondanivalója az, hogy a javításoknak most egy ideig valószínűleg sokkal hosszabb lesz az átfutási idejük, mint az megszokott volt, és több egyeztetésre lesz szükség. Ezektől függetlenül továbbra is ugyanúgy működök, mint eddig, és akinek segítségre van szüksége, nyugodtan kereshet, de nem biztos, hogy azonnal tudni fogok válaszolni. Lakóhelyem most egy időre szintén módosult, Budapestről a Balaton északi partjának középtájára.

Mindenkinek jó nyarat kívánok!

cuccaim a műhelyből való kiköltözéskor. mindenféle spoilerek mindenfelé, de mindennek eljön az ideje mindenkor.