Javított hangszerek a teljesség igénye nélkül VI.

Ez az írás a különböző saját bejegyzést nem kapó hangszerek javításainak hatodik csomagja, kis kitekintés arra, mi minden fordul meg nálam. Természetesen nem tudok, és nem is érdemes mindenről írni, éppen erre van ez a sorozat. A fészbúk oldalomon is valami hasonló történik, csak ott minden nap egy kép.

Elsőként itt egy Epiphone Thunderbird, amin a bundokat síkoltam/profiloztam, és beállítottam a hangszert.

A vissza nem profilozott, egyenes bundfelszín nem tesz lehetővé teljesen pontos intonálást, így mindenképp kerülendő. A nagyobb zörgéseket ugyan meg lehet szüntetni egy sima síkolással, de a problémának ez csak részleges megoldása.

nagyon metál

Koboz teljes átalakítás, avagy a lozbakton

Talán az egyik legnagyobb munkám volt eddig az, amit ma fogok bemutatni. Egy koboz átalakításával bíztak meg a Sub Rosa régizenei együttes tagjai, amit nagy örömmel fogadtam. Nem kis kihívásnak ígérkezett, ugyanis a teljes nyakat cserélni kellett, és a rezonáns is jelentős változáson esett át. Itt most képekkel illusztrálva kísérhetitek végig a munkát, az egyszerűség kedvéért ezúttal időrendben haladva.

Magáról a hangszerről nem tudok sok mindent elmondani, mert semmilyen jelzést nem találtam benne vagy rajta, tipikus jegyeket pedig szintén nem nagyon leltem, hiszen a fejforma és a rozetta is elég elterjedt ebben az alakban. Aki nem ismeri a kobozt, annak elmondom, hogy egy nagyon egyedi hanggal rendelkező népzenei pengetős hangszerről van szó, amit általában négyszer két húrral szerelnek fel, de míg a hangszertest inkább a lantokéra hasonlít, a játékmód a gitáros akkordozásra emlékeztet. Szólóhangszerként nem nagyon használják, kíséretként viszont gyönyörű, öblös, összetéveszthetetlen hangja van. A nyaka kifejezetten rövid, és bundok nem találhatóak rajta, a fej pedig meredek szögben törik hátra. Mivel leginkább bélhúrokkal vagy nejlon gitárhúrokkal használják, az ujjbeggyel lefogott hangok nem szólalnak meg élesen, mint a bundozott hangszereknél, sokkal finomabb, nazálisabb hangja van.

Mint már említettem, a két fő feladat a nyak cseréje, és a rezonáns átalakítása volt. Az előbbi azért volt szükséges, hogy más menzúrával, illetve több húrral lehessen használni a hangszert, ami így már inkább a lantok felé közelít. Az utóbbi, vagyis a tető inkább csak esztétikai változáson esett át, új rozettát készítettem rá.

Mivel mind a nyakcseréhez, mind a rozettához hozzá kellett férnem a tető belső oldalához, elsőként felbontottam a hangszert.

így nézett ki érkezéskor

megszokott koboz ábrázata van, de már nem sokáig!

Szerszám XVI. - Bordaelrendezés másoló

Mivel nem nagyon volt mit megosztanom, a szerszámos bejegyzések egy jó ideje szüneteltek. Most azonban van egy újabb egyszerű, és otthon is elkészíthető eszköz, amiről szeretnék beszámolni.

A híd felszakadások javításánál ahhoz, hogy szakszerűen visszaragasszuk a hidat, mindig szükségünk van egy olyan szorítópofára, ami a hangszer testében belül képes a szorítók által kifejtett erőt a híd teljes felületén eloszlatni. Ha nem használunk ilyen pofát, azzal azt kockáztatjuk, hogy egyrészt sérüléseket okozunk a tetőnek vagy bordáknak, másrészt nem lesz kielégítő a ragasztás, mivel a híd és a tető nem mindenhol szorult kellően össze. A hangszerészeknek egy része mégsem használ ilyen szorítópofát, és ennek az az oka, hogy meglehetősen macerás elkészíteni.

Ahhoz, hogy pontos legyen, rendelkeznünk kell egy tervrajzzal a gitár belső felépítéséről, ez azonban a legtöbb esetben nem áll rendelkezésre. Valahogy rá kell jönnünk, hogy állnak a bordák. Erre korábban különböző módszereket használtam. Például begyűrtem egy papírlapot a hangszertestbe, majd rányomkodtam a tetőre, így azon nagyjából kirajzolódtak a bordák helyei, de sok esetben elcsúszott a papírlap és az elkészített szorítópofa nem ment a helyére.

Erre a feladatra nyújt pofonegyszerű megoldást a most bemutatott szerszám, ami nem más, mint egy keret, aminek egyik végére egy ceruza, a másikra egy legömbölyített szög van szerelve.

Összetevők:

• némi hulladék keményfa anyag
• egy szög
• egy ceruza
• egy kis lemezcsavar
• pár csepp faragasztó

Mutatom képeken, mert úgy érthetőbb.

a másoló lényegi része az egy tengelyre eső ceruzahegy és legömbölyített szögvég

Yamaha ERG rozsdamentes acél bundozás és Sustainer beszerelés

Két újdonságot szeretnék bemutatni ennél a Yamaha ERG elektromos gitárnál. Az egyik a rozsdamentes acél bundozás, a másik a Fernandes Sustainer zengetőhangkitartó-elektronikája [kaptam egy helyreigazítást, miszerint a zengető sajnos már foglalt a reverb magyar megfelelőjeként - köszi!]. Egyik sem volt még itt a blogon, úgyhogy van miről beszélni. Maga a hangszer nagyon szépen összerakott darab, így megérdemelhet néhány költségesebb átalakítást is.

A bundozáshoz alapvetően valamilyen réz ötvözetet szoktunk használni, ezek közül a legelterjedtebb a 12, illetve 18%-os nikkellel alkotott elegy (rajtuk kívül még cink van benne, nem pedig ezüst, ahogy az elterjedt nevéből adódna). Ezeken belül létezik többféle keménység. Az ötvözetek jól megmunkálhatóak, és viszonylag tartósak is. Ezzel szemben a rozsdamentes acél sokkal keményebb, tartósabb, de legalább ennyivel nehezebb megmunkálni, akár a darabolásról, akár síkolásról van szó. Eszi a szerszámot, épp ezért drágább is ezzel bundozni. Élettartamban ugyanakkor kifizetődik a használata, hiszen keményebb, mint maga a húr, így nagyságrendekkel kevésbé kopik, mint réz-nikkel ötvözet. Hátrányként két dolog róható fel neki: egyrészt a keménysége miatt jobban eszi a húrokat is, mint puhább társai, valamint szintén ebből kifolyólag egy kicsivel fényesebb hangja is van. Mindezeket a tulajdonságokat összevetve is igen vonzó lehetőség ez sokak számára. Időről-időre csinálok rozsdamentes acél bundozásokat is. Itt most a képekkel rögtön a közepébe fogok ugrani, mert elfelejtettem a kiindulási állapotról fotókat készíteni.

egyből a közepébe: a fogólap csiszolás utáni állapot