2014. január 31., péntek

Szerszám I. - Kujbusz Pál Úr használt szerszám boltja

Hát amikor megterveztem újabb budapesti tartózkodásomat az ősz elején, álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire le leszek foglalva. Legutóbb, amikor nagy lelkendezve örültem, hogy újra rendszeresen fogok bejegyzéseket készíteni ide, nem számoltam azzal, hogy egy nyolc órás munka az bizony nyolc órát vesz el a napomból. Vagy inkább kilencet az utazással együtt, és ez még nagyon szerencsés. Valamint azt gondoltam, hogy mivel szellemi munkát végzek, nem leszek tőle kimerülve, nos ez sem jött be, néha esténként olyan fáradt tudok lenni, hogy gépelni sincs erőm. Közben meg nagy szerencsémre van sok munka, végre mostanában fogom felületkezelni első saját készítésű hangszereimet, és megbízásokban sem szenvedek hiányt. Szóval összességében nagyon pozitív a helyzet, csak jól tudna jönni körülbelül plusz hat óra naponta.

Most egy rendhagyó poszt sorozat első darabját látjátok. Eddig javítások bemutatására korlátoztam az itteni tevékenységemet, hamarosan jönnek a készítős posztok is (már csak hónapok kérdése). Azonban elég sokan kerestetek meg olyan kérdésekkel, mint például hogy honnan szerzem meg ezt vagy azt a szerszámot. Így most néhány eszköznek a beszerezhetőségéről lesz szó, illetve nem restellem majd reklámozni egy két olyan márkát vagy helyet, ahol vagy amivel nagyon jó tapasztalataim voltak.

nem mély a nyúl ürege, de nehéz belőle kijönni
A mai ilyen hely Kujbusz Pál használt szerszám boltja. Egy zenész ismerősömnek köszönhetem a bolt felfedezését, ami igazi kincsesbánya. Az elv az, hogy a tulajdonos különböző helyekről beszerez minőségi, használt szerszámokat (hagyatékokból, kiárusításokról, stb.), azokat ízlésesen elhelyezi pici boltjában, majd apránként eladja őket az arra érdemeseknek.


Barátnőmnek, aki meglehetősen kötődik a különböző színű körömre kenhető felületkezelő anyagokhoz; úgy próbáltam érzékeltetni a hely rám gyakorolt hatását, mintha a kedvenc körömlakkboltja a kedvenc házában lenne berendezve, mindent bárhányszor kipróbálhatna, és az eladó a legjobb barátnője lenne.


gyalu, korong és fogófeléhozatal
Van itt minden, ami szem-szájnak ingere egy hozzám hasonlónak, ráadásul a dolog félig-meddig turkáló jelleggel működik, vagyis például egy rakás véső közül nyugodtan kitúrhatod a neked tetszőt. Kézi szerszámok tekintetében csak elvétve akad két egyforma. A kínálat persze folyamatosan változik a vásárlóktól és Kujbusz úrtól függően, aki egyébként rendkívül segítőkész, én nagyon élveztem a vele való beszélgetést is, ami szintén hozzátartozik a hely atmoszférájához. Érezni lehet, hogy ez a bolt hozzá tartozik, nem lehetne itt csak úgy akárki eladó... Érti a szerszámokkal dolgozó ember minden nyűgjét-baját, kesernyés mosollyal emlegetjük fel a mai nagyáruházi eszközök minőségét, miközben az ő boltjában csupa olyan dolog van, ami már kiállta az idő próbáját, és elpusztíthatatlannak bizonyult. Gépeket ugyan csak elvétve találunk a boltban, de tartozékokat és kézi szerszámokat annál többet. A kínálatról nem lehet pontosan beszélni, szerintem nem is sikerült felderítenem minden zugát a helynek, ami amúgy van vagy 5-6 négyzetméter.

első osztályú svájci reszelők is pl.
 Teljesség igénye nélkül néhány dolog, amit érdemes itt keresni:
  • fogók
  • csavarhúzók
  • kalapácsok
  • fúrófejek
  • marófejek
  • mini-marófejek
  • kézi fúrók
  • fűrészek
  • mérőeszközök (pl. mikrométer)
  • vésők
  • tolómérők
  • villáskulcsok
  • imbuszkulcsok
  • csőkulcsok
  • tokmányok
  • gyaluk
  • fenőkövek
  • köszörűkorongok
  • reszelők
  • egy csomó olyan eszköz, amiről fogalmam sincs (cipész, vésnök stb. célszerszámok)
  •  
minimaróhoz való fejek és egyéb nyalánkságok
Szóval mindenkinek, aki eddig azt kérdezte tőlem, hogy honnan lehetne kéziszerszámokat beszerezni, nos innen! És mindenképpen itt érdemes először próbálkozni, mert lehet, hogy valamit nem találsz, és azt utána újan megvásárolod valahol, de ezen a helyen sokkal jobb áron kapod meg a sokszor ezerszer jobb minőségű eszközt, ami rossz esetben is egy életet fog szolgálni neked.

mérőeszközök birodalma
A bolt a következő helyen található: 1114 Budapest, Bertalan Lajos utca 17., közel a Móricz Zsigmond körtérhez.
Nyitva:
Hétfő: 14-18 óra
Kedd-Péntek: 10-17 óra

Ebédszünet: 13-14 óra! (köszönöm az infót Névtelennek!)

Mindenkinek jó kincsvadászatot! :)

2014. január 1., szerda

Amiből sosem elég: Cremona

Először is mindenkinek kedve szerint való újévet kívánok! Folytatom ünnepélyes alkalmakkori sorozatomat, így most az új év első napján egy sajátos javításról fogok beszámolni. Történt ugyanis, hogy még 2013 ködbe vesző őszén megkeresett valaki egy Cremona (öreg jóbarát) klasszikus gitárral, aminek alapvető problémája az volt, hogy kávája hosszában a jobb oldalon végig volt repedve. Ez önmagában nem valami súlyos sérülés, és legtöbbször könnyen javítható, anélkül, hogy fel kéne bontani a hangszert. Igen ám, csak amikor hozzám került a hangszer, kiderült, hogy a sérülés nem épp a közelmúltban történt, hanem a mostanra húszas éveit taposó tulajdonos kisgyerekkorában. Azóta a hangszer várta sorsának jobbra fordulását valószínűleg valahol a szoba eldugott részén.

Ami újabb meglepetésként ért, annak ténye, hogy bár a hangszer rezonánsa rétegelt lemezből készült, a káva tömör jávorfából volt meghajlítva. Ezért is vált lehetségessé egy ilyen jellegű sérülés, hiszen a rétegelt lemez rengeteg rossz tulajdonsága ellenére pont arra az egyre nem hajlamos, hogy a külső réteg szálirányában repedjen. Illetve, hogy egyáltalán repedjen. A rétegelt lemez legfeljebb eltörik, beszakad erőteljes külső hatásra, repedni csak tömör falemez tud.

De akkor mi a gond ezzel az egésszel, tömör fa, visszahúzatom a helyére a lemezeket, megragasztom, és kész. Nos, pontosan erre készültem, csakhogy a fa kivágása után is élő anyag marad, reagál környezetére, és ha nem kényszeríti ragasztás vagy más elemek formája megtartására, akkor bizony saját törvényeit igyekszik követni. Emiatt hangszerünk jobb kávájának két csíkja teljesen más irányba törekedett megvalósítani önmagát, lehetetlenné téve azt, hogy a hangszertestet kívülről szorítózva az eredeti állapotot állítsam vissza. Ugyanakkor a hangszer felbontása nagyon költséges lett volna, így egy eddig még nem alkalmazott sajátos és sajátosan barbár módszerrel javítottam meg a hangszert.

Így nézett ki a Cremona, amikor hozzám került:

néhol ráadásul kissé hiányos is volt a sérülés
a káva önmegvalósítási törekvései

látható, hogy a lemezek jócskán egymásra csúsztak, és mivel belülről nem tudok szorítózni a hangszer csukott állapotában, így más javítási módszer után kellett néznem.
Szóval nem bontottam fel a hangszer hátát, és nem tudtam kívülről megszorítózni, így valami más megoldás után kellett néznem. Közismert az a javítási módszer a nehezen szorítható szintben sem stimmelő sérüléseknél, hogy a repedés két oldalán két apró lyukat fúrnak, belülről pedig egy pakedlivel (kis méretű erősítő falemez) szorítják meg olyan módon, hogy a két lyukon keresztül damillal feszítik a belső felülethez. Ez a megoldás tulajdonképpen a vonós hangszereknél megszokott repedés-megerősítő módszer továbbgondolása, a lényeg, hogy elkerüljük a hangszer felbontását. Sajnos képet nem tudok mutatni a módszerről, és paintben most nem kezdenék el rajzolgatni, ha lesz egyszer egy ilyen javítás, fotókkal fogom dokumentálni. Vicces amúgy, hogy a külföldi oldalakon, ahol eddig ezzel a módszerrel találkoztam, mindenki úgy adta elő, hogy saját találmányáról van szó...

Lényeg a lényeg, hogy a fent említett módszer jelen esetben nem működött, mivel sokkal nagyobb szorítóerőre volt szükség a repedés szintbe-hozásához, mint amire a damil, vagy akár bármilyen vékony fém-szál képes lenne. Így továbbgondolva a dolgot úgy döntöttem, hogy a damilos szorítást csavarosra cserélem, így már elég erő lesz a szorításra, viszont két nagy lyukat kell majd eltüntetni a javítás végén. Annyi baj legyen.

íme saját kis barbár szorító-szerkezetem és a belülre kerülő erősítések még nyers állapotban

Akcióban a szorítás. Közben még persze különböző módokon rásegítettem a hatásra.


A ragasztás után adott volt egy - a lehetőségek szerint - szintbe hozott repedés és lyukak, amiket el kell tüntetni. A maradék minimális egyenetlenségeket citlinggel hoztam egybe, a lyukakat pedig bepuskáztam, de olyan módon, hogy ne a bütü (fa vége) álljon a lyukból kifelé, mivel úgy nem lehetne jól eltüntetni pácolással/ lakkozással. A fa vége ugyanis sokkal jobban beszívja a színanyagokat, és minimális páctól is túl sötétté válna. Ilyen módon puskázni kissé bonyolultabb, mint amikor pusztán egy furatot kívánunk újra csavartartóvá tenni. Így:

a háttérben az új műhely környezete
a fehér csík, ahol egy pár tized millimétert el kellett venni az anyagból, és lejött vele a felületkezelés. Ez sajnos elkerülhetetlen volt.

és a puskázás

volt, ahol a szokásos ragasztó-fűrészpor trükkel kellett kis hiányokat pótolni
aztán a puskázott lukak felületének ledolgozása


Végül nem maradt más hátra, mint páccal és lakkal megpróbálkozni vele, hogy a javítás és a sérülés nyomait eltüntessem. Íme a kísérlet, és eredménye:

tökéletesen eltüntetni a nyomokat persze legtöbbször csak ábránd, de idővel általában a színek jobban összejönnek, ha van egy kis szerencsénk a művészellátós pácokkal, amiket amúgy senkinek sem javaslok, mert botrányosan rossz minőségűek.

húr közelről
és a belső erősítések lucfenyőből

a lyukakat viszont meglehetősen jó hatásfokkal sikerült retusálni.


És íme a hangszer, sok-sok év után újra működésképes és megszólalásra váró állapotban.
Ugyan ez a hangszer még jócskán a tavalyi év munkája volt, lassan itt a blogon is beérem saját magamat, és remélem 2014-ben is sok érdekes témáról fogok tudni írni, ami remélem mindenki örömére és megelégedésére szolgál majd.