Őszintén szólva amikor megláttam ezt a hangszert, nem gondoltam, hogy szeretni fogom, valami kis leharcolt zs kategóriás hangszernek tűnt, és hát azért van is benne valami igazság, de a végére igencsak megkedveltem, mert szép látványos változáson ment keresztül, és valahogy úgy már sokkal nagyobb öröm volt kézbe venni. Így nézett ki eredetileg.
Először is megragasztottam a kávát, ami szét volt repedve, és a hangszer alsó felén a tető is felvált, úgyhogy ide is kellett némi segítség. Először ez utóbbiról:
 |
| Tetőfelválás előtte |
|
|
 |
| Tetőfelválás utána |
 |
| A ragasztás menete. Először persze ki kellett vágni egy jó darabot a szegélyből, amit aztán szintén vissza kellett ragasztani. |
Sajnos a gitár gazdája sokáig tárolta a hangszert szétesett állapotban, aminek az lett a következménye, hogy nem sikerült teljesen megmenteni, legalábbis formáiban, mivel a káva nem volt hajlandó régi alakját felvenni. Általában minden hangszer esetében, de legfőképpen az akusztikusoknál a hangszer készítésénél úgy illesztik össze a különböző részeket, hogy valamilyen feszítettség maradjon közöttük, így például mondjuk a tető és a káva, a bordák és a tető, a pálca és a nyak stb. Ennek a gitárnak az esetében ez is közrejátszott abban, hogy a káva nem talált vissza eredeti helyére, hiszen az említett feszültségek, amint tehetik kiegyenlítődnek, és minél tovább tároljuk így hangszerünket, annál kevesebb rugalmasság marad bennük ahhoz, hogy újra el tudják viselni ugyanazt a feszítettséget. Képek:
 |
| Kávatörés előtte |
 |
| Kávatörés utána |
 |
| szintén. |
 |
| A ragasztás menete. Alig láttam ki a szorítók közül :) |
A ragasztott felületetek persze elsőre nem csillogtak olyan szépen, ahogy a végleges képen látszik, a hézagok le lettek festve, és az egész test fel lett polírozva. És akkor itt most álljon a polírpaszta dicsérete, mert tényleg csodát tett ezzel a gitárral, szinte lángolni kezdett, ahogy új fényt kapott, remélem egy kicsit azért átjön a képekből:
 |
| Kávaragasztás szárazon, nyersen fény nélkül. |
 |
| Ugyanez a tetőfelválásnál. |
 |
| és egy kis polírozás után. |
 |
| Nekem ez a kedvencem... |
 |
| Itt is látszik a volt tetőtörés, most felülről. A ragasztást egyébként külön nehezítette, hogy nem lehetett belenyúlni a hangszerbe, mivel hanglyuk helyett csak két f-nyílás volt. |
Mivel már minden olyan szép volt ezen a gitáron, a fogólapot, és a bundokat is rendbehoztam, átsíkoltam és megprofiloztam őket. Erről a procedúráról majd egyszer csinálok egy külön bejegyzést, ha lesz hozzá rendes képanyagom, most csak íme az előzmény és a finálé:
 |
| Ez ugyan nem teljesen érintetlen már, mivel át van síkolva, de még jól látszanak a húrok hagyta benyomódások a fogólapban. |
 |
| Utána, és a fogólap leolajozva. |
Végül következett a felszerelés és a beállítás, aminek során kicsit le is kellett csiszolni a húrlábból, belőni a húrmagasságot, az oktávokat, az egyik pedig kulcsnak ki kellett cserélni egy fogaskerekét. A végső állapotról sajnos csak vakus képem van, amin a színek nem látszanak szépen, de anélkül nem sikerült éleset készítenem.
