A következő címkéjű bejegyzések mutatása: készítés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: készítés. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. június 6., péntek

Egyedi készítésű egyedi Peterson basszusgitár - Custom made Custom Peterson bassguitar

Szóval történt egyszercsak, hogy Árpád cimbinek sikerült szereznie egy igazi ritkaságot. A Peterson név nem tudom, mennyire cseng ismerősen, bevallom nálam sem mozgatott meg túl sok mindent. Pedig valaha egy igencsak jónevű erősítőgyártó cég volt, főleg a jazz-erősítőiket imádták, ha jól tudom. A cég amúgy angliai, és még mindig megvan, csak már nem gyártanak erősítőket, hanem főleg javításokkal foglalkoznak, és más elektronikai munkákkal, legalábbis ezen cikk tanúsága szerint. 


Itt válik amúgy a dolog érdekessé, ugyanis nem értek eléggé az elektronikához, hogy erősítőkkel foglalkozzak, de akkor hogy jövök én a képbe? Nos úgy, hogy Petersonék egy ponton kitalálták, hogy erősítőik mellé piacra dobnak egy basszusgitárt is. Ez nem egyedi eset, több olyan márka is van, akik csináltak hangszert is, pedig alapvetően erősítőikről voltak híresek, pl Ampeg (bár nem tudom pontosan mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás). Szóval legyártattak Csehszlovákiában egy pár darabos szériát, amiből ha jól tudom 2-3 el is készült teljesen, egy pedig rejtélyes úton egy féreglyukon keresztül nyersen hozzám került, illetve Árpádhoz, aki elhozta hozzám, hogy ugyan csináljunk már hangszert belőle.

Szóval kézhez kaptam egy testet és egy nyakat, ez utóbbival annyi volt a bibi, hogy eredetileg nem a testhez tartozott, tehát nem Peterson nyak volt, hanem egy másik cseh készítő műve, de majd meglátjátok, meglesz az eredeti nyak is. A test jó sokat állhatott valahol, és pakolgatás nyomai is látszanak rajta, benyomódások, mély karcolások, stb. Ezeket részben a víz szálakat kiegyenesítő hatásával, részben csiszolással tüntettem el. Most jöjjenek a képek a megérkezett hangszerről.

Peterson test.

2014. március 21., péntek

Csont felsőnyereg készítés

Tudom, hogy már írtam erről a témáról, de akkor egy speciális felsőnyeregről volt szó, és nem úgy általában. Úgyhogy ideje pótolnom ezt a hiányosságot. Érdekes, hogy a boltokban meglehetősen drágán lehet csak hozzájutni egy-egy felső- vagy alsónyereg alapanyagához. Ja, előbb egy kis kitérő: én ugyan felsőnyeregnek hívom ezt az alkatrészt, de van egy pár elnevezés rá. Sokan szemöldöknek hívják, ami az elhelyezkedéséből adódóan elég kézenfekvő. Csontnak is hívják annak nyomán, hogy tradicionálisan a gitárokon ebből az anyagból készül. Hallottam már a fésű elnevezést is, ami pedig az alakra utal. Nos, igazából bármelyik érthető, és nem hiszem, hogy lenne indok valamelyiket előnyben részesíteni. Talán ezért is elterjedt több változat (egyébként ezen kívül rengeteg ilyen alkatrész van, lehet, hogy majd csinálok egy ilyen posztot is, hm hangszeretimológia - na jó...) (na miközben írok, beteszek pár képet, hogy ne legyen akkora blokk szöveg itt az elején)

csont alapanyag (erről majd mindjárt a szövegben) és a hangszer eredeti, műanyag szemöldöke

A legtöbb hangszeren persze nem csont ez az alkatrész, hanem különböző műanyagok. Erre a célra a legjobb talán a szinte üvegszerű tulajdonságokkal rendelkező plasztik, ugyanis a puha, melegre olvadó (termoplaszt) anyagok beállítása is problémás, és szerintem a hangvezető képessége sem valami nagy szám (bár, hogy ez mennyire fontos, arról meglehetősen megoszlanak a vélemények) Akusztikailag fogalmam sincs, hogy mi a jó a hangszer számára a felső nyereg szempontjából... A helyzet az, hogy nem is nagyon lehet általános következtetést levonni. Vannak olyan gitárok, ahol a nyak felépítése/anyaga miatt úgymond parazita rezgéseket produkál, ami energiát von el a húroktól - ergo rövidíti a lecsengési időt, illetve talán torzíthatja is a rezgésképet. Az, hogy ez milyen frekvenciákon jelentkezik, emberi ésszel szerintem kiszámíthatatlan, csinálsz egy hangszert, és majd meglátod, mi rossz benne. Ez a (is) szép a hangszer-készítésben: sosem lehetsz 100%-ig biztos benne, hogy amit kitaláltál, pontosan hogy fog működni. Talán ha egy szuperszámítógép építene gitárt, úgy, hogy minden atomnak ismerné benne a mozgását, akkor. - talán. Mert az atomok is biztos megviccelnék... Na vissza a témához.

2014. február 23., vasárnap

Telecaster koptató, és f-lyuk szegélyezés

Mai bejegyzésemben egy kettős munkáról írok, ami inkább az átalakítás kategóriába esik, mint a javításba. A kiindulópont egy egyedi készítésű diófa test-jávor nyak Telecaster kópia, amire sajnos nem sikerült olyan koptatót szerezni, ami illeszkedett volna a hangszedő alakjához. Volt a testen ezen kívül egy díszítő f-nyílás is, ami csak szimplán ki volt marva a top anyagból, míg a test körvonala sárga celluloid-szegéllyel volt körbevéve. A hangszer gazdája szerette volna, hogy valamilyen egységesebb hatás alakuljon ki, így megkért, hogy szegélyezzem körbe az f-lyukat, illetve készítsek olyan koptatót, ami illeszkedik mind a hangszedők, mind a híd, illetve az elektronika-gödröt-fedő lemez alakjához. Végül abban egyeztünk meg, hogy jávorból fogom csinálni a szegélyezést és a koptatót is, mert a világos fajták közül ez eléggé kopásálló, nem mellesleg ez állt rendelkezésemre.

Maga a hangszer nagyon tetszetős, és korrekt módon elkészített darab, mellette a jávor található, ami alapanyagul szolgált a munkákhoz.
A koptató problémájának veleje látható a képen, vagyis, hogy nem illeszkedik szép pontosan a hangszedő keretéhez, ami nem is csoda, tekintve, hogy a Telecasternek másféle koptatója szokott lenni eleve.
A koptató anyagának előkészítéséhez először lefűrészeltem egy megfelelő vastagságú lemezt a jávortömbből, közben, amikor elfáradtam, megrajzoltam és kivágtam egy nagyjábóli sablont kartonból, hogy tudjam, milyen méretek kellenek majd. Ezután jött a vastagság kidolgozása gyalulással és csiszolással, majd a jávor megerősítése egy keresztezett szálirányú furnérral a repedezés és vetemedés elkerülése végett. Utána már csak ki kellett vágni az alakot, körbe reszelni, letörni az éleket, kifúrni és mélyíteni a csavarok helyét, és máris kész volt a frissen hamubasült koptató. Mindez képekben:

őjávorsága
gyalulni a lemezt
utolsó simítások a gyaluval
némi forgács elkerülhetetlen (menyasszonyom értelmező szótárában: értsd. kosz)
és ragad a jávor a furnérhoz
és reggel lett és este, és most látom, hogy a kartonsablont már a rétegelés után csináltam...
vázlat - nagyon sufni
Az eddig használt, és a tervezett koptató közötti különbségek, látható, hogy a külső körvonal sem volt mindenhol egyenletes távolságra a test szélétől.
a kartonsablon után jöhet a jávor formára vágása - lombfűrésszel

nyers
első ráillesztés, és f-nyílás szegély spoiler, ne nézzetek oda
Közben persze nem lehet mindig csak a munkára koncentrálni ugyebár... A körömlakk-költeményeket is meg kell csodálni!
És végül kifúrtam a csavarok helyeit, és kimélyítettem nekik a helyet, hogy ne lógjon ki a fej. Végül aztán a képen láthatónál eggyel több csavarral fogattam fel, a jobb felfekvés érdekében, de az csak majd az utolsó képeken látszik.
csavarfej és élletörés
mélyítés kissé rusztikusan

végül a felfogatott koptató, ami később a hangszer gazdája által lett lakkozva



itt látható, hogy még a jobb-alsó sarokba hiányzott egy csavar, az a végére bekerült.
szép szabályos rajzolatú jávor
Persze, miközben a koptatón dolgoztam, egyúttal az f-nyílás szegélyezésen is tevékenykedtem. Ehhez vékony jávor-csíkot vágtam és gyalultam ki. Beáztattam őket meleg vízbe, majd amikor már eléggé megpuhultak, behajlítottam-ragasztottam őket a helyükre. Ez így elég egyszerűen hangzik - nem az. Vért izzadtam, mire hajlandóak voltak a lécecskék megfelelően meghajolni. Ráadásul ha már egyszer sikerült őket meghajlítani, a világ minden kincséért sem lettek volna hajlandóak a helyükön maradni. A képeken majd látható, hogy minden létező eszközt bevetettem a kiékelésükre. Az f-ek fejénél meg olyan szoros volt az ív, hogy ilyen vastagságú léccel csodálom, hogy egyáltalán sikerült megcsinálom. Vékonyabbra viszont nem nagyon hagyhattam, mivel a hangszer külső szegélyezéséhez akartam igazodni. Végül aztán nagy nehezen sikerült mindkét oldalt beragasztani, jött a feleslegek levágása, -reszelése, és a csiszolás. Képekben:
 
Az f-nyílás eredeti állapotában
a csíkok vágása az egyik kedvenc fűrészemmel
jávor csíkok

ékelni minden létező eszközzel


az egyik oldal beragasztva
a másik oldal hasonló kihívást jelentett



tádám

csiszolás-csiszolás

különböző perspektívák


a sok szenvedéssel járó kanyarulat

Még néhány apróság volt hátra a hangszeren, egy-két felesleges lyukat kellett eltüntetni, és kész volt egy egységesebb kinézetű, mutatós Telecaster. A végére még jöjjön néhány fotó a befejezésről:

puskázás
a puskázásnál, ha látható helyre szánjuk, nem árt figyelni, hogy ne a bütüfelület álljon kifelé, mert az lakk hatására nagyon besötétedhet, plusz nem is mutatja ugyanazt a rajzolatot, mint a fa környező része


Az előző két kép a szokásos előtte-utána, itt pedig teljes életnagyságban
És végezetül Telecaster egy furcsa perspektívából