2017. november 5., vasárnap

Javított hangszerek IX

Kisebb munkákból mindig több van, mint nagy lélegzetvételűekből. Ezért folytatódik a sorozat, amiben kaptok egy kis betekintést olyan munkákról, amelyekről nincs energiám önálló bejegyzést készíteni. Elsőként rögtön két Kramer hangszert mutatok, más-más problémákkal. Kezdem a bőgővel. Kramer Striker basszusgitár egy jazzbass és egy domino hangszedővel, beállítottam és letisztogattam.



menő kulcsok

2017. október 31., kedd

Musima Action bass - koptató és hangszedőcserés átalakítás

A keletnémet Musima Action Bass egy korrektül elkészített Precision kópia. Rendes tömör faanyagokból van, jórészt működő merevítőpálcával (ha a nyak rendben van, a hangszer is rendben van, talán így lehet a legjobban kifejezni). Bőven felveszi a versenyt a középkategória más hangszereivel. Az elektronika lehet benne a nyak után a leggyengébb láncszem, se nem csúcstechnológiás precízen tekercselt hangszedők, se nem a hősidők vintage csodája, ezért talán itt lehet a legnagyobbat fejleszteni a hangszeren, ha amúgy jó állapotban van.

A hozzám került hangszer már nem eredeti állapotában került a műhelybe. Gyárilag egy domino hangszedőpár van benne, de ebben egy plusz egytekercses szedőt fabrikáltak a hídi pozícióba. A koptató sem eredeti. Az átalakítási kérés pedig az volt, hogy szereljem be a bőgő gazdája által hozott hangszedőket, és kapjon egy ízléses koptatót is. A nyaki pozícióba egy egytekercses Wizard, a hídhoz pedig egy Music Man Stingray hangszedő került (a jól ismert MM), míg a domino középen maradt a helyén. Így aztán igazán sokrétűvé vált a hangszer.

Az első lépés a basszus szétszerelése volt, és az új hangszedőkhöz szükséges gödrök megszerkesztése.

így nézett ki eredetileg
A hídi hangszedőt annak idején nem sikerült túl szépen a testbe süllyeszteni, de ennek oka valószínűleg inkább a megfelelő szerszám hiánya lehetett.
A test közelebbről. A műbőr bevonatú plexi koptató is le lett cserélve.

2017. október 29., vasárnap

Hangszerelem 6. születésnap


A mai nappal 6 éves lett a Hangszerelem. Talán eddig ez volt a legmozgalmasabb időszak, a műhely többször költözött, először Budaörsről Pusztaszabolcsra, majd a házon belül a tetőtérből a földszintre. Ebben az évben kezdtem el a budapesti fogadónapjaimat is a kil.hu Budai gitárbolt jóvoltából, amiért nagyon hálás vagyok nekik. A képen a hangszerek mögötti háttéren nyomon követhetitek mindezeket a változásokat. (a teljes méretű kép linkjét itt találjátok: link)

Rengeteg csodálatos hangszer járt nálam, és rajtuk keresztül nagyon sok jó emberrel ismerkedhettem meg. Köszönöm nektek, hogy munkát adtatok, hogy együtt örülhettünk a jól sikerült javításoknak, a gitárok új életre keltésének. Nélkületek nem tudnám azt csinálni, amit a hivatásomnak tartok. A megélhetés egy meglehetősen fontos dolog, de a jó közérzetemhez ennél sokkal fontosabb az, ha a megrendelőn látom, elégedett, azt kapta, amit várt, esetleg szerencsés esetben még kicsit többet is. Úgy érzem, ha volt is olyan eset, hogy nem tudtam minden igényt 100%-ig kielégíteni, elválás után nem maradt szálka senkiben. Köszönöm nektek, és ezt a vonalat szeretném követni a jövőben is, folyamatosan fejlődve.

A képen 112 hangszert találhattok (ez természetesen nem az összes idei munka). Ez átlagban egy hangszerre 3 napot jelent. Tudom, hogy nem világrekord, olvastam olyan hangszerészről, aki évi 500 hangszert is javít, de higgyétek el, minden hasznos időmet a hangszereitekre fordítom, és örömmel teszem! Az év folyamán a várólista meglehetősen elszabadult, ennek megoldásán dolgozom, és ezúton is kérlek benneteket, legyetek türelmesek, ha sokára készül el a hangszer, annak vagy a hosszadalmas javítás, vagy valaki más hangszerének munkája az oka. Lehet, hogy pillanatnyilag talán rám kell a legtöbbet várni a magyarországi hangszerészek közül, de én nem tudok, és nem akarok kapkodni. Ez a ti, és hangszereitek érdeke is.

2017. október 23., hétfő

Egy értéktelen Lucida klasszikus rendhagyó átalakítása "rezonátorossá"

Adott egy Lucida márkájú klasszikus gitár. Gyári hanyagság miatt fel van válva a híd és több borda. Már önmagában ezeknek a javítása meghaladná a hangszer piaci értékét. Ezért a gitár gazdája egy meglepő ötlettel állt elő: alakítsuk át rezonátorossá. Igen ám, de egy rendes rezonátoros hangszer kúpjának és egyéb alkatrészeinek összege is meghaladja a teljes gitár árát. Mivel a hangszer gazdája mindenképp fémhúrokkal szerette volna felszerelni a hangszert, nem volt kérdés, hogy ezt legfeljebb slide-stílushoz lehet megvalósítani. Klasszikus gitárra normál esetben soha nem szabad fémhúrt szerelni. A hangszer statikailag úgy van megtervezve, hogy bírja a nejlonhúrok terhelését, de a fémhúr húzása már sok neki. Pár hónap alatt képes tönkretenni egy klasszikus hangszert a fémhúrok húzása. Felválik a híd, deformálódik a tető, kibukik a nyak, elgörbül, és még sorolhatnám. Az itt tárgyalt eset viszont kivétel, mivel az alternatíva a gitár számára a kuka lett volna. Eleve olyan vetemedett volt a nyak, hogy nejlon húrokkal sem lehetett volna normálisan játszhatóra beállítani. Mivel a húrmagasság a slide-gyűrűs megszólaltatás miatt gyakorlatilag bármilyen lehetett, és a nyaktő meglehetősen stabilnak tűnt, belementem a munkába.

teljesen feledhető rétegelt lemez hangszer
Mivel a profi rezonátoros alkatrészek drágák, nekem pedig nincsen fémnyomó-padom, ezért a rezonátort háztáji kellékből készítettem - egy alumínium fazékfedőből. Ez természetesen jóval vastagabb, mint a hagyományos rezonátor, de ilyen elmeroggyant ötlethez pont megfelelt. Gyakorlatilag az egyetlen boltban megvásárolandó alkatrész a húrtartó lett, minden mást megoldottunk adott anyagokból.

Lucida hangszer és fazékfedő, itt még talán nem tudták, mire számíthatnak.
itt már gyanút foghattak

2017. szeptember 24., vasárnap

Washburn Raven felújítás

A Washburn Raven modellje nem hiszem, hogy sokaknak ismerős lenne, pedig egy szép, egyedi kinézetű hangszerről van szó. A keresőben sem lehet sok mindent találni róla, jóformán csak annyit, hogy a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején készültek, illetve, hogy a Wing széria belépő kategóriás hangszereként futottak. A fenti linken találtok még néhány információt. Felépítésükben és működésükben a hagyományos Les Paul mintát követik, két humbucker hangszedővel, kapcsolóval, két-két hangerő és tónus potméterrel. A test rendes sapelli mahagóni (mármint tényleg az, nem csak az adatlapon), egy meglehetős jávor toppal, a nyak szintén mahagóni.

Több apróság miatt került hozzám. Kapott új felsőnyerget, javítottam rajta repedést, komplett elektronikát és kulcsokat cseréltem, és persze a bundok rendbetétele után be is állítottam a hangszert. Ezekről a munkákról írok most röviden, képek kíséretében.

Az érkezési állapot, meglátszanak rajta az évek.
A kulcsok foghíjassá váltak, és ez a része amúgy sem volt erőssége a gitárnak, így megértek a cserére.
A hangszedő gödre már eredetileg sem lehetett túl tágas, de lehet, hogy az évek során a fa vetemedése is hozzájárult ahhoz, hogy a pickupkeretet megnyomta, majd el is törte a nyak. Lehet, hogy új korában még volt annyi rugalmasság a műanyagban, hogy csak elhajolt, de nem bírhatta sokáig.
A hangszedőkkel nem volt különösebb baj, de a gitár gazdája ezeket is cserélni szerette volna, így a kerettel együtt repültek ezek is egy zacskóba.

2017. július 8., szombat

Javított hangszerek VIII

Újból gyűjteményes bejegyzés következik, amiben tehettek egy kis körutat velem, hogy mi minden megfordul nálam. Még mindig Budaörsön kalandozunk.

Rögtön egy Squier Telecasterrel kezdem, amit átmenő húrozásossá alakítottam. Sajnos nem volt épp zökkenőmentes a kör, mert némi félreértés és a meglehetősen kezdetleges géppark, illetve módszerek miatt elsőre nem lett épp tökéletes a végeredmény. Azóta lakkos hangszeren nem vállalok szintbe süllyesztett átmenő húrpersely beszerelést, mert szinte biztos, hogy valamilyen minimális mértékben kiszakad a lakk. Az első képen láthatjátok, hogy a cél az volt, hogy a persely felső pereme is a testbe süllyedjen, de mivel megsérült a lakk, ez nem lett szépen kivitelezve. Így aztán elsőre néhány alátét került a gödrök aljára, és így kiálltak a perselyek, a lakkhibákat pedig retusáltam.

a már nem szintbe süllyesztett perselyek
majd a perselyek eltávolítva, és már a következő megoldásra készülve
Később aztán nem kevés tépelődés után abban maradtunk, hogy a hangszer kap egy tömör rézblokkot a hat különálló persely helyett, erről amúgy is sokan jókat mondanak. Itt már nem követtem el a besüllyesztés hibáját. Nincs egyébként ezzel baj, ha van az embernek megfelelő szerszáma hozzá - pl. egy hosszlyukfúró, ilyet még nem sikerült olyan méretben találnom, ami bele is ment az oszlopos fúróm tokmányába - vagy ha lakkozás előtt csinálja a lyukakat, a fa ugyanis sokkal kevésbé szakad ki. A blokkot egy magyar cnc-sel csináltattam.

2017. július 4., kedd

2017 nyári szabadságok



Kedves hangszerjavításra vagy készítésre váró mindenki!

A nyári időbeosztásomat a következő:

Először is a budapesti fogadónapok helyszínét biztosító kil.hu Budai gitárbolt július 10. és augusztus 2. között zárva tart. Elképzelhető, hogy járok a városban ez idő alatt, de normális műhelykörülmények között ekkor csak Pusztaszabolcson tudom fogadni a megrendelőimet. A kimaradás utáni első fogadónap augusztus 10.-én lesz.

Az én szabadságaim kicsivel bonyolultabbak, ezek azok az időintervallumok, amikor nem leszek elérhető:
július 13.-16.
július 22.-25.
augusztus 2.-9.
aug. 21.-27.

2017. június 21., szerda

Javított hangszerek VII

Nem kevés idő telt el az utolsó ilyen gyűjteményes válogatás óta. Az itt látható képek többségében még a budaörsi műhelyben készültek, azóta már rég Pusztaszabolcson koptatom a munkapadot. Mint korábban, most is olyan munkákról osztok meg képeket, amilyen típusúakkal már foglalkoztam a blogon, így önjogukon nem érdemes külön bejegyzést szánnom nekik. Ettől függetlenül azért mindig vannak érdekesebb hangszerek, javítások, amiket szívesen megmutatok. Néhány mondatban leírom, mi is látható a képeken, de a látványé a főszerep.

Először itt egy nagyon szép natúr testű Squier Jazz Bass, fekete téglalap berakásos fogólappal, szegélyezve. Szerintem elég különleges kivitel, erre készítettem csont felsőnyerget, illetve természetesen beállítottam.

A Squier Jazz Bass új felsőnyereggel
Ebben a kivitelben nagyon stílusos hangszer, nekem sokkal jobban bejön, mint a hagyományos sunburst. Ráadásul így a testanyaggal sem nagyon tudnak sumákolni.
szép éger test

2017. március 5., vasárnap

Hoyer akusztikus gitár nyaktő javítás

Mostanában többször előkerült már Schönbach, illetve mai nevén Luby városa. Minő meglepő, hogy a német Hoyer vállalat is innen származik. A második világháború utáni áttelepítések során a névadó, Franz Hoyer és családja a németországi Erlangenbeli Tennelohébe került. Már 1874-től kezdve készített Franz hangszereket, sőt felmenői is hangszerkészítők voltak. Az áttelepülés után a vállalat az utódok keze munkája nyomán gyarapodott, és Németország egyik jelentős hangszermárkájává nőtte ki magát. A cég négy generáción keresztül működött a család vezetésével, végül 1987-ben fejezte be működését. A '90-es évek óta újra gyártanak hangszereket, de többnyire csak a név Hoyer, és Kelet-Ázsiában készíttetnek, néhány magasabb minőségű német modelltől eltekintve.

Az itt bemutatott gitár egy nagyon szépen megépített akusztikus fémhúros. Azért hozták hozzám, mert a nyaktő sajnos eltörött, és a nyakszár a húrok húzásától befelé hajlott. Ennek elsődleges oka nem a ragasztás gyenge minősége, vagy a túlzott terhelés (rossz húrok használata), hanem a furcsa konstrukció. A nyak fecskefarkas csapolással volt a felsőtőkébe ragasztva, ám nem a nyaktő teljes hosszában. A tető felőli felső harmadban ugyanis valamiért a nyakszár elég vastagon továbbfutott a híd felé, egészen a hangnyílás felett elhelyezkedő merevítő gerendáig. Semmilyen gyakorlati hasznot nem tudok ennek a megoldásnak tulajdonítani, olyan, mintha egy ideig csavarozott nyakúnak szánták volna a hangszert, de aztán mégis meggondolták magukat, és beragasztották. A csapolt résszel egyébként semmi probléma, az olyan atombiztosan tartott, hogy megőszültem, mire kioperáltam a helyéről. A nyakszár viszont, mivel nem tudott megtámaszkodni a felsőtőkén, a húrok húzása hatására ott tört el, ahol a leggyengébb volt a szerkezet, a felsőtőkébe rögzült nyaktő és a hozzá ragasztott nyakszár határánál. És itt érünk el egy másik problémához, de erről lentebb.

egy szép Hoyer akusztikus
Csak épp a nyaktő darabokban. Nem túl feltűnő hiba, de használhatatlanná teszi a gitárt.

2017. február 19., vasárnap

Hopf klasszikus gitár kávajavítás

A Hopf gitárkészítő vállalat egyike azoknak a cégeknek, amiket a második világháború után a Schönbach/Luby területéről Nyugat-Németországba, Erlangenbe telepített német nemzetiségű kézművesek alapítottak. Hangszereik közt találhatóak silányabb tömeggyártott gitárok, de igazi mesterremekek is. A ma bemutatott darab egy egyszerű klasszikus gitár, tömör fenyő tetővel, tömör mahagóni hát/oldallal és csavarral rögzíthető nyakkal.

A hiba csak az volt, hogy valószínűleg komolyabb páratartalomcsökkenés miatt szétrepedt a hangszer kávája az egyik oldalon, illetve a rezonánson is keletkezett pár repedés.


Az egyik repedés a tetőn. A belekarcolt Elvis feliratot inkább nem méltatom.
a végigrepedt káva


2017. február 12., vasárnap

Jolana Marina

A Jolana Marina a Tornadon és az Irisen kívül talán a legismertebb csehszlovák elektromos gitár. Rengeteg kering belőle nálunk, általában elég rossz állapotban. A szokásos tünetek a szegélyek kirepedezése, a fogólapig kopott bundok és a működésképtelen elektronika. A Jolana 1961-ben jelentkezett vele, így ezen márkanéven a sorban a Grazioso után másodikként jött ki. Többféle változata létezik, már ami a szerelékeket illeti, van ezüst és arany csillámos műanyag borítású fej, illetve található vöröses kőmintás is. A fej mintája általában a húrtartón ismétlődött, ami szintén több fajta lehetett, találkoztam egy nagyobb, alumíniumöntvény verzióval, illetve egy kisebb krómozott darabbal, ami egy húrtartó hasábból és két tartószárból állt. Mindkét típus tremoloval van ellátva, hat pici rugó tart ellen a húrok húzásának, illetve a kar lenyomásának. Már jó pár darab járt nálam különböző szintű felújításokon, így van mit mutatnom. A nyak három rétegből áll, két vastagabb jávor félből, illetve közöttük egy vékonyabb bükk csíkból erősítés gyanánt. Egy darab csavarral rögzül a testhez, szerencsére elég robusztus a nyaktő kialakítás, de azért előfordul, hogy ezt is javítani kell. A csavarral állítható a nyakszög, de legjobban akkor járunk ha teljesen becsavarjuk, így magasabbra állíthatjuk a hidat, amitől jobb lesz a hídon a húrtörési szög. A fogólap valamilyen gőzölt keményfa, valószínűleg Európában is beszerezhető fajta, de sajnos az erezete alapján nem sikerült megállapítanom, hogy pontosan milyen. A fogólapot általában háromrétegű szegély (fehér-fekete-fehér) keretezi, ami - mint az elején írtam - az évek alatt sajnos eléggé porózussá vált a legtöbb hangszeren. A fejen és a testen a szegély két rétegű (fekete-fehér), a festés pedig fekete-piros átmenetes, még más gyári színnel eddig nem találkoztam.

Az általános teendők egy Marina felújításnál a következők (ha valahol eredeti állapotút vásárolsz, ezekkel a munkákkal nagy eséllyel számolhatsz)
  • szegélypótlás, vagy szegélycsere többnyire először a fejen, fogólapon, de sok esetben a testen is.
  • az elektronika szétszedése, teljes tisztítása
  • bundok rendbetétele (elég puha bundanyagot használtak)

Jolana Marina leszerelve, kivett nyakkal

2017. január 29., vasárnap

Yamaha SG tremolo kiékelés, fedőlemezek, áradozás

Ez a bejegyzés nem fog különleges munkákat tartalmazni, egy pár, főleg beállítással kapcsolatos témáról fogok benne szót ejteni, de leginkább azért írom, hogy megmutathassak egy különleges és szép hangszert, a Yamaha SG-t.

Bár nevében a Gibson legendás gitárjára utal, a szimmetrikus szarvakon kívül nem sok közöset mutathat fel az említett hangszerrel a Yamaha SG. Számomra gyönyörű a formája, nagyon tetszik ez a kerek fenék ezzel a nagy lapát testtel, de ez persze ízlés kérdése. Ami érdekessé teheti, hogy ötvözi magában a Les Paulok és az SG-k tulajdonságait. A forma az utóbbira hajaz, míg a domborított test és a nyak-kidolgozás inkább az előbbire. Ez főleg azért külön vicces, mert az SG a Gibson eredeti szándéka szerint a Les Paul második verziója lett volna, ám a névadónak nem tetszett sem a filigrán test, sem a forma. Így lett SG, azaz solid guitar (tömör gitár), ami viszonylag fantáziátlan név, de a történetet követve érthető. A Gibson aztán hamar rájött, hogy az LP népszerűsége nem csökken, így újból forgalomba hozták, de addigra már az SGnek is lettek rajongói, így mindkettő megmaradt, sokak örömére. A Yamaha olyan, mintha a két modell legjobb tulajdonságait ötvözte volna, és hála a tervezőknek van szakáll (erősítés) a nyak és fej találkozásánál. 

Az első ilyen hangszer, ami kezembe került, gyakorlatilag csak egy váz volt, hiányzott a szerelékek egy jó része, a teljes elektronika, és volt is mit javítgatni rajta. Végeredményében is leginkább junkie projekt lett, a minimálisan elképzelhetőt választotta a hangszer gazdája a működőképessé tételhez, így például nem kapott két hangszedőt, csak egyet. Ez számomra mit sem von le az értékéből, arról nem beszélve, hogy bármikor visszaállítható eredeti állapotba megfelelő alkatrészekkel.

A gitárról a hangszedők mellett hiányzott a híd is, ami új korában egy Floyd Rose rendszerű tremolo volt, ezt egy kiékelt olcsóbb Floyd Rose szabadalmas darabbal oldottuk meg, aminek viszont az egyik húrtartó babája hiányzott, ennek pótlásáról lejjebb.

megjött a gitár, először a bundokat síkoltam, profiloztam újra
ízléses fej
Az új hangszedő beszerelése. Inkább egy tisztességesebb darab került bele, mint kettő silány.

2017. január 21., szombat

Ibanez Roadstar II 405 bundozás a fogólap lakkjának megtartásával

Nagy kedvenceim a régi Ibanez gitárok. Egyik legfőbb szerelmem a Roadstar II széria 505-ös modellje. Ilyen ugyan még nem volt nálam javításon, de volt szerencsém helyette egy 405-öshöz, ami más hangulat, de ez is nagyon tetszetős. A nyak ugyanaz a forma, egyedi fej körvonallal, lakkozott jávor fogólappal, míg a test sík, koptatóval szerelve, és egy nagyon mutatós füstös hangulatot árasztó burst festéssel. A feladatom az volt vele, hogy bundozzam át, de mivel nem egy mai hangszerről van szó, komoly kérés volt, hogy ha egy mód van rá, őrizzem meg a fogólap eredeti lakkozását. Ebben a bejegyzésben csak arra szeretnék kitérni, hogy milyen plusz kihívásokat/buktatókat rejt ez a fajta bundozás.

Többféleképpen lehet megközelíteni egy ilyen hangszerészeti problémát. Ha csak azt nézzük, hogy mi lenne a legjobb megoldás szakmai szempontból, akkor arra jutunk, hogy újra kell lakkozni a fogólapot, enélkül ugyanis nem tudjuk kicsiszolni a fogólap egyenetlenségeit, amik szinte minden hangszer esetében (itt is) léteznek.

A hangszer gazdájának, és általában a gyűjtőknek szempontjából közelítve viszont az a lakkréteg, ami a fogólapon van és évtizedek alatt érte el azt a színt, repedezettséget, vagy éppen kopottságot, amilyen most; értéket képvisel, amit meg kell őrizni. Az új lakk bizonyos relicelési trükkökkel hasonlatossá tehető egy öreghez, de ugyanolyan azért nem lesz. Így kompromisszumot kötünk. A fogólap egyenetlenségeit az új bundok magasságából fogjuk kompenzálni, amitől azok kicsit kevesebb ideig fogják bírni, de az eredeti lakk, és így a hangszer értéke megmarad.

Ibanez Roadstar II 405
Mielőtt egy ilyen munkának nekiállunk, fontos felmérni, hogy egyáltalán lehetséges-e az eredeti lakk megtartása? Ez azért merül fel kérdésként, mert nem minden lakkozott fogólap kapja meg a felületkezelést bundozás előtt, van, ahol utána fújják. Ez utóbbi esetben a lakk a bund felszínére is feltapad, amit ugyan a síkoláskor eltávolítunk a tetejéről, az oldalán azonban megfogja a bundot. Ha a bundra ráépül a lakk, akkor kiszedéskor ez szét fog töredezni, és ennek nyomait nem lehet szépen eltüntetni anélkül, hogy újralakkoznánk a fogólapot. Szerencsére ennél az Ibaneznél a lakkozást már a bundozás előtt megejtették, így a kiszedésnek elvi akadálya nem volt, ezért vállaltam a munkát.

Kép egy korábbi bejegyzésből, ahol a bundokra került a felületkezelés. Az érintők kiszedésekor széttöredezett a felület.

A Roadstar II bundjaira már ráfér a csere

2017. január 16., hétfő

Masetti klasszikus gitár testjavítás

A Masetti név gondolom nem sokaknak hangzik ismerősen, pedig egy kifejezetten neves olasz hangszerkészítő csapatról van szó. Romolo és testvére, Primo 1900-ban alapították meg Masetti fivérek névvel hangszerkészítő vállalkozásukat Modenában, ami egészen 1999-ig működött. Munkásságukat sok díjjal jutalmazták, 1936-ban Andrés Segoviának is készítettek egy modellt, és ha lehet hinni a legendáknak, hozzájuk köthető az akadémiai gitároktatás olaszországi bevezetése is. Összesen három generációt élt meg a cég, az alapítók után Renzo és Walter, Primo fiai is csatlakoztak a csapathoz, végül Roberto, Walter fia volt az utolsó a vérvonalból, aki a cégben dolgozott. Hangszereik között hegedűk, mandolinok, mandolák, és természetesen főként gitárok készültek, ez utóbbiak igen széles választékban, a klasszikus hangszerektől kezdve a jazzgitárokon keresztül western és tömörtestűekig. Külön érdekességnek számítanak hárfagitárjak, melyek gyönyörűen kidolgozott mesterművek.

Egy hárfagitár a Masetti műhelyből. Forrás/source: link
A hozzám került romos állapotú klasszikus gitár a tető belső oldalán található kézírásos felirat és a címke tanúsága szerint 1940-es, és Romolo alkotása.

nagyjából nagyszüleim generációja
foghíj a tetőben
"Liuteria" Flli Masetti Modena. li: 11/7/1940 Romolo Masetti
száradásos repedés a fogólap mellett
a másik oldalon is

2017. január 8., vasárnap

Bräuer 545 mandolin újranyakazás

A ma tárgyalt hangszer esetében nem volt könnyű dolgom az azonosítással. Egy mandolinról van szó, aminek elég jellegzetes formája van, de címke nem volt benne. Forma alapján kezdtem keresgélni az eredete után, és hamar a német-cseh hangszerek világában kötöttem ki. A két fő befutó a készítő tekintetében a Höfner, illetve a Cremona volt, de itt még korántsem volt lefutva a kör. Miután pár képet megosztottam a tippjeimmel facebookon, páran jelezték, hogy szerintük a hangszer Bräuer. Elkezdtem utánajárni a névnek, amiből egy meglehetősen összetett történet bontakozott ki, ezt most nagy vonalakban vázolom.



Anton Bräuer (1874-1940), az akkori Osztrák-Magyar monarchiai Schönbachból származó hangszerkészítő elsősorban mestermívű citeráiról volt híres. Ezen a területen egyébként nagyon sokan foglalkoztak hangszerekkel, körülbelül 1500 hangszerkészítőről vannak feljegyzések a XIX. század vége tájáról. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásakor 1918-ban Schönbach Csehszlovákia része lett 1938-ig, amikor Németország bekebelezte a területet. 1946-ban visszaállították az első világháború utáni határokat, így Schönbach újból csehszlovák fennhatóság alá került és át is nevezték Lubyvá. A német lakosság nagy részét (akik körülbelül a helyiek kétharmadát tették ki) áttelepítették Németországba. A hangszerészek jó része is szülőföldje elhagyására kényszerült, ők többnyire Bubenreuthban telepedtek le, Bavariában. Mint látható, egyáltalán nem egyszerű a környék története, ugyanakkor Európa egyik legfontosabb hangszerközpontjáról beszélünk. Rengeteg kiváló készítő származott innen, de szélesebb körben is ismert nem egy vállalat, aminek ide nyúlnak vissza gyökerei, pl. a Cremona, Framus, Höfner, Strunal, Hoyer...

Visszatérve a mandolin lehetséges készítőjéhez, három neves Bräuert tartunk számon, akik hangszereket készítettek. Anton (1871-1940), aki elsősorban kiváló citeráiról volt ismert, de készített sokfajta egyéb pengetős hangszert is. Az ő fia Alfred (1906-?), aki a széles körben ismert és szeretett jazzgitárokat készítette; illetve az ő fia, Manfred (1939-), aki szintén elsősorban gitárokkal és más pengetős hangszerekkel foglalkozott. Emellett fontos megemlíteni, hogy a Bräuer műhely számos segédet is foglalkoztatott, 1920-ban összesen 30-an dolgoztak a műhelyben. 1940-ben Alfrednek be kellett vonulnia, majd nem sokkal ezután amerikai hadifogságba esett több hangszerésztársával együtt, ahol azt tervezték, hogy kiszabadulásuk után Németországban próbálnak majd szerencsét. Alfred végül felesége és fia javaslatára Csehszlovákiában maradt, ellentétben pl. Fred Wilferrel, aki Bubenreuthban megalapította a Framus vállalatot (azt mondjuk nem tudtam kideríteni, hogy ő magától telepedett át Németországba, vagy kényszerből). Csehszlovákiában a kommunista mintának megfelelően a különálló hangszerészeket igyekeztek gyárakba tömöríteni, így jött létre a Cremona vállalat. A név egyébként nem újkeletű, mivel a Monarchia idején a környéket osztrák Cremona néven emlegették. Eleinte a Cremona gyár pusztán annyit jelentett, hogy volt egy központi épület, amiben, és aminek közvetlen környezetében helyezkedtek el a hangszerészműhelyek. Ezek közül kiemelkedett a Bräuer, ahova csak a legtehetségesebbek nyertek felvételt. Később, ahogy egyre inkább nyomták az ipari modellt, a készítők fokozatosan rákényszerültek a minőség helyett a mennyiséget előtérbe helyezni, és nagyjából ez jelentette a Cremona végét is. Közben megalakult Krnovban a Resonat, majd Jolana, ami ipari termelésben le is nyomta a Cremonát elég hamar. Alfred Bräuer 1968-ban ment nyugdíjba, ekkor kapott engedélyt rá, hogy családjával elhagyja az országot, és Neukirchenbe (egy másik fontos hangszerészközpontba) költözzön, ahol még élete végéig számos gitárt készített.

A hangszer, aminek javításáról most mesélni fogok, tehát nagy valószínűséggel Lubyban készült a  Bräuer műhelyben. Ez nem jelenti azt, hogy biztosan a névadó család tagjai a készítők, lehet, hogy a műhely számos dolgozója közül olyasvalaki, akit névről nem ismerünk. Akárhogy is, egy szépen elkészített mandolinról van szó, ami ugyan nem mesterhangszer, de körültekintően lett összerakva. A nagyipari termelés már sajnos ettől függetlenül látszik a felhasznált megoldásokban, az egész hangszertest rétegelt lemezből lett formára hajlítva ahelyett, hogy tömör fából faragták volna ki.

2017. január 2., hétfő

Epiphone LP fejtörés javítás külső toldással és felhívás

Volt már szó többször is fejtörés javításáról a blogon. Sőt már írtam külső toldásos javításról, ráadásul Epiphone hangszeren (itt). Az egyetlen, amiben talán újat mutathat ez a bejegyzés, hogy itt kellett a legnagyobb darabot pótolnom külső anyagból, valamint hogy itt végre csinálhattam szakállt egy ilyen márkájú hangszernek. Ettől még egy csúnya fejtörés javítása mindig izgalmas, így most leginkább csak képeket mutatok, és azok alatt leírom pár mondatban, mi is látható.

Így érkezett a hangszer, két darabban. A háttérben látható kalapácsnak nincs köze a kialakult helyzethez.
Itt bizony a fej előlapjából is pótolni kell majd.