2014. május 21., szerda

Szerszám IV. - Vonós lélek készítését segítő fektető, avagy hogyan lesz henger a hasábból eszterga nélkül

Aki próbált már kéziszerszámokkal szabályos fa hengert készíteni, tudja, hogy nem egyszerű feladat. A hangszerésziskolában töltött három év alatt elkészítettem pár ilyet, különböző méretű vonósokhoz léleknek. Ez volt az úgyszólván kötelező része a gyakorlati vizsgának, vagy ha már nem volt több feladat, és még túl sok idő maradt, befogták az embert lélekfaragásra. Tizedmilliméterre pontos lelket képzetlenül állati nehéz csinálni, így az oktató műhelyben tanulótársammal mindketten legyártottunk vagy hármat-négyet még a pályafutásunk legelején. Jó lecke volt. Egy hasáb szabályos hengerré alakításának látszólag könnyű feladata könnyen rengeteg bosszúságot okozhat, ugyanakkor türelemre is tanít, és arra, hogy nem kell mindig arra törekedni, hogy valami egy mozdulattal sikerüljön. Kis lépésekkel biztosabban jut célba a hangszerész. És a legfontosabb: mérni, figyelni, ellenőrizni, ezerrel szinte minden mozdulat után. Na, de amiért most ez a bejegyzés íródik, nem más, mint egy segédeszköz, amivel némileg megkönnyíthetjük az életünket, ha már lelket kell készítenünk, és nincs esztergánk, vagy gyalupadunk. Ez utóbbi két dolog persze gyakorlatilag alap lenne egy hangszerészműhelyben, de pirulva kell bevallanom, hogy esztergára még a távolabbi jövőben sem biztos, hogy lesz pénzem, gyalupadot viszont a múlt héten sikerült szereznem állati jutányos áron, és ettől persze megfelelően boldog is vagyok. Ha nagyobb helyem lesz a műhelynek, ti is megismerkedhettek majd vele.

Szóval a ma tárgyalt eszköz egy fektető, aminek segítségével a munkadarabunkat egy helyben és pozícióban tarthatjuk, megkönnyítve ezzel a gyalulást. Ezt a fektető ötletet még mesteremtől Zsolttól tanultam, és most veletek is megosztom. Nem kell hozzá más, mint némi faanyag, akár fenyő is megfelel, én abból csináltam, illetve fűrész, véső, gyalu és ragasztó.

egy derékszögű vályú fog készülni ebből a darab maradék-fenyőből
A vályút két darab fából állítom össze
Az eszköz másik darabja egy tartó, amibe majd a vályú vége illeszkedik. Ez utóbbi keresztmetszetét legegyszerűbben vésővel tudjuk kiütni. Bal felül a kész vályú.
Egy harmadik elemként csinálhatunk hozzá egy támasztófát is, ami mozgatható, és segít tartani a vályút.
a kész fektető
és ugyanez munkában. A vályúba fekszik a hasáb, amiből hengert szeretnénk csinálni, a bal oldalon látható tömb tartja meg a végét, így kényelmesen, csúszkálás nélkül gyalulhatjuk le a sarkokat, közelítve a kör keresztmetszethez.
munka-munka. Amire érdemes még figyelni, hogy nem mindenhol haladnak egyenletesen a szálak a munkadarabunkban, így bizonyos oldalaihoz szükség lehet a másik oldalról gyalulni. Ekkor csak megfordítjuk a fát, és máris mehet a móka.
Hengert készíteni persze jóval egyszerűbb, ha az embernek van egy esztergája, hiszen ilyenkor csak befogja a hasábot a csúcs és a tokmány közé, aztán egy mozdulattal eltávolítja a sarkokat. De nem mindig van erre lehetőség, és nem árt, ha az ember kézzel is el tud készíteni valamit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése