2014. június 6., péntek

Egyedi készítésű egyedi Peterson basszusgitár - Custom made Custom Peterson bassguitar

Szóval történt egyszercsak, hogy Árpád cimbinek sikerült szereznie egy igazi ritkaságot. A Peterson név nem tudom, mennyire cseng ismerősen, bevallom nálam sem mozgatott meg túl sok mindent. Pedig valaha egy igencsak jónevű erősítőgyártó cég volt, főleg a jazz-erősítőiket imádták, ha jól tudom. A cég amúgy angliai, és még mindig megvan, csak már nem gyártanak erősítőket, hanem főleg javításokkal foglalkoznak, és más elektronikai munkákkal, legalábbis ezen cikk tanúsága szerint. 


Itt válik amúgy a dolog érdekessé, ugyanis nem értek eléggé az elektronikához, hogy erősítőkkel foglalkozzak, de akkor hogy jövök én a képbe? Nos úgy, hogy Petersonék egy ponton kitalálták, hogy erősítőik mellé piacra dobnak egy basszusgitárt is. Ez nem egyedi eset, több olyan márka is van, akik csináltak hangszert is, pedig alapvetően erősítőikről voltak híresek, pl Ampeg (bár nem tudom pontosan mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás). Szóval legyártattak Csehszlovákiában egy pár darabos szériát, amiből ha jól tudom 2-3 el is készült teljesen, egy pedig rejtélyes úton egy féreglyukon keresztül nyersen hozzám került, illetve Árpádhoz, aki elhozta hozzám, hogy ugyan csináljunk már hangszert belőle.

Szóval kézhez kaptam egy testet és egy nyakat, ez utóbbival annyi volt a bibi, hogy eredetileg nem a testhez tartozott, tehát nem Peterson nyak volt, hanem egy másik cseh készítő műve, de majd meglátjátok, meglesz az eredeti nyak is. A test jó sokat állhatott valahol, és pakolgatás nyomai is látszanak rajta, benyomódások, mély karcolások, stb. Ezeket részben a víz szálakat kiegyenesítő hatásával, részben csiszolással tüntettem el. Most jöjjenek a képek a megérkezett hangszerről.

Peterson test.


benyomódás
karcok
még karcok
mély karcok
és a nyak
meg a fej, talán látszik, hogy már mintha waxolták volna. Mindenesetre ennek nyomait el kellett tüntetni.
Az alapanyagokról még annyit, hogy a nyak anyagát tekintve jávor, a fogólap rózsafa. A nyak keresztmetszete amúgy nagyon vékonyra volt ledolgozva, de mivel a pálca működött benne, nem gondoltam, hogy gond lesz belőle. Lett. De erről még később. A test viszont nagyon konkrét darab, jobb és bal oldalon 3-3 réteg fából lapolva. Ami külön érdekesség, hogy a szendvics két fafajból készült, égerből és hársból (? ezt nem tudtam pontosan megállapítani, lehet, hogy nyár vagy nyír...), mégpedig úgy, hogy ami egyik oldalon középen van, az a másikon a két külső rétegben. Szóval nem csak egy összedobott valamiről van szó, itt a készítőnek koncepciója lehetett, ha nem is tudom pontosan, hogy micsoda.

A két oldalas elrendezés ihletéséből végül az kerekedett ki, hogy Árpád kétszínű testet szeretne, egyik oldalt zöldet, másikon sárgát. Szóval ez lett. Ehhez azonban először még ki kellett csiszolni a testet. Meg neccelni, alapozni, pácolni, lakkozni, és közben egyfolytában csiszolni és a végén még polírozni. Móka :)

eredeti állapotában (fej felülről)
És kicsiszolt állapotban. A vízszintes - akár karcnak is nézhető - dolgok nem mások, mint a bütüfelületről (fa vége felől) jól látható bélsugarak, amik a fában a keresztirányú szállításban segédkeznek.
Majd elfelejtettem még valamit. Elektronika persze nem volt a testhez, illetve voltaképpan a nyakon és a testen kívül az égvilágon semmi, tehát se nyakrögzítő csavarok, se kulcsok, potik, pickupok, az égvilágon semmi. Árpi ezeket mind szépen beszerezte, és továbbította hozzám. Elektronika terén a választás a szlovákiai Kent Armstrongék (magyarul Juraj hangszedői :)) preckó/jazz szettjére esett, és ez módfelett jó választásnak bizonyult, mert állati dögösen szólnak! (csak zárójelbe merem megjegyezni, hogy a már évek óta félkész állapotban lévő gitáromhoz szintén Juraj féle hangszedőket rendeltem, már alig várom, hogy megszólaljanak...) Szóval meglettek a hangszedők, ám a testben lévő pickup-gödrök túl sekélyek, voltak, így nagyszerű alkalom nyílt arra, hogy kipróbáljam, akkor először hiper-szuper Bosch felsőmaró nyereményemet. Hogy őszinte legyek, először azt hittem el van romolva... Aztán rájöttem persze, hogy én vagyok a hülye. A történet annyi, hogy felszereltem, beállítottam, végigolvastam mindent ami kell, na uccu neki, nyomom az indítógombot. Ide be kell szúrnom, hogy a veresi műhelyben lévő Bosch maró, amit sokáig használhattam, amikor bepöccintettem a gombot, gyakorlatilag egyből olyan 16000 körüli fordulatszámot produkált. Szóval én meg nyomom a gombot, és egy olyan hangot hallok, mint amikor megszorul egy elektromos motor, és nem tud elindulni. Gyorsan elengedtem a gombot, és rendesen  leizzadtam. Lehet, hogy bennfelejtettem valami blokkoló-alkatrészt? Újabb fél óra használati utasítás böngészés és vizsgálat után (nem találtam az égvilágon semmit), tettem még egy próbát. Úgy gondoltam, kicsit bátrabb leszek, hagyom két másodpercig bekapcsolva, aztán lesz ami lesz. Persze felpörgött. Csak nagyon kifinomult a drága, és nem rántja magát ki a kezedből egyből tizenhatezerrel, hanem finoman, puhán, nőiesen pörög fel. Én meg, a paraszt, nézek mint a moziban, főleg azután, hogy még egy kis lámpa is kigyullad bizonyos fordulatszám elérése után, ami megvilágítja a mart felületet. Szóval haladnom kell a korral és a szerszámokkal. Amúgy a gép meglepően csöndes, bivalyerős, és szépen dolgozik. Előtte féltem, hogy zavarni fog, hogy az indítógombot állandóan nyomva kell tartani, de a kényelmes kialakítás miatt nem zavaró. 

pickup-gödör marás, önbizalom visszaszerzés után
és még a ház lakói sem őrültek meg a hangzavartól
Szóval miután a marással megvoltam, jöhetett a test kicsiszolása, amit némileg trükkössé tett a faanyagok összeforgatott elrendezése, mert a bütünél háromfelől kellett csiszolni. Azért megoldottam valahogy.

Szép, kerek forma! Bal oldalt kívül éger, jobbon talán hárs, nem merek biztosat mondani
kezdődhet a csiszolás
Ami még nagyon tetszik a testen, az a pálcaállítás megoldása. Szerintem szép is, és kényelmes is. A jazz pickup gödrétől jobbra található két kör alakú mélyedés eredetileg piezos hangszedőnek volt kitalálva, de mi ezt kihagytuk a buliból.
bütü, ahogy jött
karcok, benyomódások, és más effélék
csiszolás közben. Sajnos néhány nagyon makacs benyomódás mindenképp maradt a végére, ha nem akartam a hangszer alakján is módosítani
máshol azért jobb a helyzet
Amikor az ember kicsiszol egy fadarabot azzal a céllal, hogy arra majd valamilyen folyékony felületkezelő anyagot fog kenni, akkor a következő dologgal fog szembesülni: Tegyük fel, hogy szépen végigment 220, 360, 600, 800-as papírokkal. a fa felülete tükörsima, majdhogynem tükröződik. Gondolnánk, hogy ha erre felkenünk valami anyagot, az gyönyörű lesz. Az is lesz, ha mondjuk térhálósodó poliészter lakkról van szó, ami egy rétegben fél milliméter (túlzok). Na de ha mondjuk pácolnám, akkor egyszercsak azt venném észre, hogy a fa érdes, mintha meg se csiszoltam volna. De hogy a fenében? Úgy, hogy a nedvesség hatására az átvágott szálak végei szépen felkunkorodnak, és máris kész a durva felület. Van persze védekezési mód erre is, de ha a pácolás után szembesülünk ezzel a problémával, akkor nagyjából búcsút mondhatunk az egyenletes színű felületnek, mert pácot csiszolni nem jó móka.

Szóval van egy pofonegyszerű eljárás, amit neccelésnek hívnak. A lényege, hogy miután szépen kicsiszoltuk az anyagot, áttörölgetjük egy éppenhogy nedves ronggyal, és ezzel elcsesszük addigi munkánkat. Aztán nekiállunk a csiszolásnak még egyszer. Sőt van aki ezt a neccelést többször is végigcsinálja a biztonság kedvéért.

benedvesített test, és a lakásban lévő visszataszító csillár egyetlen haszna...
szárad a fa, és kunkorodnak a szálak
és ez lesz, miután megszárad. Bizony. Ez egy 800-as papírral átcsiszolt felület volt. De ha ezt átcsiszoljuk, és ezzel letörjük a felálló szálakat, akkor legközelebbi nedvesítésnél már csak töredéke-ennyire fog szálkásodni a felület.
persze ahogy most nézem, jól kifelejtettem a végső állapotot lefotózni, úgyhogy helyette most itt a fej, majdnem készen
A test kicsiszolva
Miután letudtam a csiszolási munkákat, itt volt az ideje, hogy a színeken agyaljak. Szeszes pácot használtam, azt hiszem Pilisvörösváron gyártják, nekem nagyjából bevált. Ki tudtam keverni belőle a nekem kellő színt. Vettem a Művészellátóban is pácot, de az katasztrófa, ne vegyetek soha... Ami a pácolásnál érdekes volt, hogy mivel két színről van szó, amit egy vonal választ el, nagyon kellett figyelnem, hogy ne szívódjon át az egyik szín a másikba. Ezt én úgy értem el, hogy soha nem pacsáltam a pácot a felületre, csak egy éppen hogy nedves ronggyal vittem fel.

és kezdődhet a maszkolás a pácoláshoz
maszkolás reklámszatyorral level 1000
a jobb oldaliak tök jó pácok, festékboltban találtam őket, a baloldali művészellátós szutykot senkinek nem ajánlom.
faminták különböző színekkel. Egyébként érdekes, hogy minden fotón máshogy néznek ki, a különböző, de akár egyazon fán különböző helyre felkent anyagokról nem is beszélve.
végül a nyertes sárga keverék
sáárga
méricskélés, nem árt, ha levonom az üveg súlyát
zöld keverék
sárga, nappali fényben
elválasztó vonal
A Janus arcú bőgő
akár így is egy érdekes koncepció lehetett volna
a másik oldal maszkolása
még az elválasztó maszkolása hiányzik
és egyszercsak - kész. És mennyire nem így néz ki a valóságban. Szerencsére még lesz jó pár kép. 
ehhez a kettőhöz valószínűleg túl kevés volt a fény
A pácolás után következő lépés a lakkozásé. Ezúton is köszönöm Attilának, hogy újfent segített nekem lakkozási munkámban. Ugyanis sajnálatos módon nincs felszerelésem ehhez. Nincs szórópisztolyom, kompresszorom, és legfőképp helyem... Szóval ezek a munkák mindig nagyon nehezen kivitelezhetőek, talán egyszer már lesz lehetőségem ilyesmire is. Mindenesetre előkészítettem a hangszert a lakkozásra, lemaszkoltam a részeket, ahova nem akartam, hogy lakk kerüljön, aztán adtam neki egy kis nitrot. (nitrocellulózt)

maszkolt nyakfészek
fogólap maszkolása
Pontosan kell ragasztani, mert a lakk a legkisebb résen keresztül is betalál
lakkozásra előkészülve
a lakkozóműhelyben. Az akasztó egy cipőfűző, egy huzalfeszítő és egy lomizott ruhafogas közreműködésével készült
az első rétegek
a nyakon is
az első kör megszáradt
úgyhogy jöhetett az első kör finomcsiszolás
sokadik kör lakk
az alsó fogantyú azért szükséges, hogy annál fogva meg lehessen tartani és ne himbálózzon össze-vissza
és otthon édes otthon. A változatosság kedvéért következett a csiszolás
Itt már teljesen más a szín, mondjuk ez lámpafénynél
csiszolás
a vizes csiszolás nagy előnye, hogy nem tömődik el olyan gyorsan a papír, és nem melegszik túl a felület. Cserébe nem nagyon látjuk, hol tartunk.
eltüntetem a ragyákat
használjon ön is csiszolópapírt! Eltünteti bőrhibáit, tökéletes extra brutális bőrradír. Vicces egyébként, hogy mostanában polírpaszta helyett kisebb munkákhoz, ha kifogytam, fogkrémet használok. Ugyanúgy políroz, és még a hangszer szájszaga is eltűnik :)
ragyák, ragyák múljatok
csiszcsisz
tádá
asszem ez már polírozás után
és, igen, tükröm, tükröm


Ezzel nagyjából be is fejeződött a felületkezelési fázis, és átléphettem az összeszereléshez. Előszöris ki kellett fúrni a nyakban a rögzítőcsavarok helyét. Aztán felszerelni a kulcsokat (persze ezzel is volt külön kör, mert sajnos látatlanban vettük az első kulcsszettet, és nem volt jó...). Aztán ki kellett fújni grafittal az elektronika-gödröket, összeforrasztani az elektronikát, híd helyét kiszámolni, felcsavarozni, hevedergombokat és más apróságokat megcsinálni. Következzen ez, képekben.

Mivel a nyak nem ehhez a testhez készült, volt egy kis játék a belövésével, hogy egyenes is legyen, és a helyén is álljon. Ezután megszorítottam ebben a pozícióban, ellenőriztem, majd fúrtam.
kifúrt lukak
újabb maszkolás a grafithoz, és a reklámújságok és politikai hirdetések is megtalálják rendeltetésüket
A grafit feladata, hogy árnyékoljon. Vezető réteget képez a felületen, amit a földeléssel összekötve számottevően csökkenti a zavaró hullámokat, amiket a hangszedő, vagy a rendszer többi része összeszedhet.
fej, kulcsokkal
A hátsó elektronika-gödör kifújása
szerinted?
az Árpád által szervált tanksúlyú bridge, tömör rézötvözetből. Szuper cucc. Annyi az egyetlen gond vele, hogy porfújott a felülete, és nem gondoltak a földelésre. De ezt egy kis csiszolással, reszeléssel meg lehet oldani. Fontos ugyanis, hogy a húrokat is összekössük a földeléssel, különben nagyon sok zajt hajlamosak összeszedni.
a kis maróval mindegyik baba kapott egy kis érintkező-felületet
az egyik csavarmélyítésnél pedig a test felé teremtettem összeköttetést
számolgatás, hogy hova kerüljön
Közben egy kis pihi a hangszernek
formás fenék
ezen a képen meglehetősen fura dolgok is kerültek az asztalra. Az ablaktisztító szerintem elsőosztályú helyettesítője a mindenféle méregdrága gitártisztítóknak, csak arra kell figyelni, hogy ne alkoholosat vegyünk. Ebben tejsav a hatóanyag nagyon kis koncentrátumban, ez tudtommal még semmilyen lakkal nem lépett pusztító kölcsönhatásba. A fogkrémre már korábban megadtam egy magyarázatot. Első osztályú illatos polírpaszta kis dolgok kifényesítéséhez. A sör pedig szerves életformák alkatrészeinek belső kenésére szolgál. Minél többet kenik, annál jobban működik.
A híd földeléséhez fúrt lyukon keresztül jön a vezeték
felszerelve
pickupcsavarok helye befúrva
dominózásra kijelölt terület
Juraj Turza Kent Armstrong pickupjai - disznó jól szólnak :)
hangszedők a helyükön - a helyzet fokozódik
jack aljatnak még kellett egy peremet csinálni
jack a helyén

potméterek, és kapcsoló a helyén
Az elektronika. Erről annyit, hogy két passzív pickup mellé, a rendelkezésre álló potilyukakba Árpád gyakorlatilag egy Les Paul elektronikát álmodott bele, két hangerő és tone, és egy háromállású váltó. Először hagyományos LP módon kötöttem, amikor a két hangszedő függ egymástól (az egyik vol master - ez látható a képen), majd később függetlenítettem a két hangerőt, így saját szájíz szerint lehet alakítani az arányokat.
Lp kötés
A nyak kapott egy síkolást - mint később kiderült - feleslegesen

Végül két saját készítésű alkatrész került a hangszerbe, egy elektronika fedő lemez jávorból, és egy csont felsőnyereg. Ezek mondhatni rutinmunkák, úgyhogy csak képekkel dokumentálom:

fedőlemez nyersen
síkba gyalulás
mire jó még a tejes doboz? Például sablonnak
egy erősítő furnérréteg keresztirányban.
Közben készülni kezd a csontnyereg
"kicsit" magas
alak
illesztgetés
majd a lyukak kifúrása, mélyítése
és egy kis cégér
á lá rusztik


fóliaárnyékolás a belső oldalra
és még habos is a jávor egy kicsit
közben elkészült a nyereg is
a felsőnyerget mindig tök izgalmas fotózni
felhúrozva, jól látható a szuper pálcaállítási megoldás... Még a húrokat sem kell lelazítani
színek találkozása
kipróbálásra várva
mer amúgy Peterson
hátulról
pózolj
innentől már főleg ilyen pózolj képek lesznek
brutál híd
a hangszer, ami végül mégis más lett


És most jöjjön néhány kép attól, aki tényleg tud fotózni, nem mellesleg a hangszer gazdája. Árpi amúgy is szuper fotókat csinál, nem csak hangszerekről, érdemes ellátogatni a blogjára! itten:



végre vannak rajta potmétersapik is
a fej, amitől megváltunk. De mostmár tényleg mindjárt elmesélem
reklám helye
szép gyűjtemény. A bal felsőre emlékezhettek legutóbbi javított hangszerek bejegyzésemből. Ez a kép nekem állati mód tetszik. Annyira egyben vannak a szinek, hogy ááááá, tudom nézni egy csomó ideig! :)
És akkor most jön a csavar a történetben. A nyak ugyanis, amit a hangszerbe építettem, sajnos nem jó. Pontosabban szólva gyenge, mint a harmatos tudjátokmi. A pálca nem képes egyenesre húzni a nyakat, ugyanis valószínűleg nincs megfelelően befeszítve a vájatba, így hiába húzok rajta, csak a pálca lesz feszesebb, a nyak nem mozdul. Árpád hozott egy másik ilyen nyakat is, azzal is sajnos ugyanez volt a helyzet, valószínűsítem, hogy gyári hiba. De az igazi meglepetés csak most jön, ugyanis Árpinak valahogy sikerült megszereznie az eredeti nyakat a hangszerhez, ami tulajdonképpen, ha jól tudom, a harmadik, és egyben utolsó - ilyen formában pedig az egyetlen Peterson basszer a földön. Azért egy ilyet birtokolni nem gagyi :) Ez a nyak is nagyon vékonydongájú egyébként, de legalább normálisan működik a pálcája, így be lehet rendesen állítani. Persze egy síkolást ez is kapott, hogy jobban szuperáljon. Ja, és hogy a hangszerésznek is jó legyen, természetesen ebbe pont az elefántfüles kulcsok kellettek volna, amiket Árpi végül eladott, mert a másik nyakba nem voltak jók. Úgyhogy kezdhettem puskázni. Jó móka :) ilyen ez a hangszerészet. És akkor most jöjjön az utolsó köteg kép a hangszerről. Hangmintát sajnos nem tudok közölni, mert nincs basszus-erősítőm, talán Árpi majd megörvendeztet minket eggyel a kommentekben :P

Mi készül? Puska
vagyis jávor henger - használatban az előző bejegyzésben bemutatott fektető
Éééés őpetersonsága. Árpi úgyis hiányolta az előző nyakon a névmatricát
itt a puska apuska
persze nem kéne ilyen hosszú fúrószár, de hogy, hogy nem, 14-esből csak ilyenem van
És elkészült végleg a Péter fiú
hiába próbálkozok, nem tudok olyan képet csinálni, mint Árpád
A fej - vadító - egyúttal mérete miatt lapátolásra is kiválóan alkalmas :)
de azért ez a fejméret szerintem sokkal jobban illik a hangszerhez, mint az előző kisebb
perspektíva




újabb mesterkép Árpitól. Fentebb pedig egy különlegesség: ha jól tudom, a Peterson cég tulajdonosa és a hangszer készítője. Szerkesztve: valójában, mint Árpitól megtudtam, a képen nem a Peterson cég képviselője, hanem Juraj Turza neves drótozóművész látható a hangszerrel bal oldalt, mellette pedig a hangszer tervezője, Nick Odell.
És akkor zárjuk ezt a történetet stílszerűen a cég nevével. Néha milyen érdekesek tudnak lenni a hangszerek történetei...



5 megjegyzés:

  1. nagyon jo lett, szeretem ezt a hangszert, koszonom a kreativ megoldasokat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én meg köszönöm a király képeket, meg a helyreigazítást :)

      Törlés
  2. ja es azon a kepen a piros basszal Nick Odell tervezo es Juraj Turza lathato 92-ben, Frankfurtban.

    VálaszTörlés
  3. Olyan nagyon szeretem a képeket részletesen megnézni, és látni, hogy mik változtak azóta a kis lakásban. Szeretem a blogodat :) És ügyes a gitár, de hát ezt tudod ^^

    VálaszTörlés
  4. Nagyon élveztem a leírást, pedig a gitárokhoz semmit nem értek. talán éppen azért..:)

    VálaszTörlés