2015. február 28., szombat

Jolana Rubin újrabundozás, szegélyezés

A Jolana hangszerek, meg általában a kelet-európai blokk XX. század végi remekei a legtöbb zenész számára csupán megmosolyogtató próbálkozások a hangszergyártás berkeiben. Ugyanakkor más körökben valamiért divat rajongani ezekért a hangszerekért, vannak akik egész tetemes összegeket képesek kifizetni egy-egy ilyen - lassan relikviának számító - gitárért. Én személy szerint egyik csoportba sem tartozom, de meglehetősen gyakran találkozom mind Jolana, mind más kelet-európai márkákkal. Vannak olyan hangszerészek, akik nem is foglalkoznak ilyen gitárokkal, mivel komolytalannak, idejétmúltnak, ócskának gondolják őket. Egyes dolgokban ez igaz is az említett hangszerekre. Valahogy úgy alakult, hogy nekem belső késztetésem minden zeneszerszámnak megadni a lehetőséget arra, hogy a legjobbat nyújtsa (vagy egyáltalán megszólaljon). Ez persze most már sokkal kevésbé romantikus törekvés, mint tanulókoromban, amikor úgymond bármibe belefoghattam, mert rengeteg időm volt. Most azokra a hangszerekre van időm, amiknek a gazdája hajlandó pénzt áldozni az újra használhatóvá tételre. Hálás vagyok nekik, és biztosan hálásak a gitárok is. És a legfontosabb az eddig elmondottak közül, hogy egyáltalán nem igaz, hogy elvetélt próbálkozások lennének a Jolanak, az Orfeusok, vagy bármilyen más, ebből a korszakból / területről származó hangszerek. A legtöbb darabon befigyel egy különlegesen jól szóló hangszedő, kényelmes nyak, leleményes hídmegoldás, vagy csak kényelmes kialakítás. Nem teljesen gyökértelenek ezek a gyárak, hiszen, ha csak a cseh régióra gondolunk, kifejezetten gazdag vonós hangszerkészítői hagyományuk van, és hozzájuk köthetőek olyan nevek is, amiket esetleg más, precízebb nemzetekkel párosítunk össze a fejünkben, például a Hoyerek. Lényeg a lényeg, ma egy Jolana Rubint láthattok felújítás közben, és nem okozott csalódást a végeredmény.

Jöjjön a kárfelmérés:
Igazából maga a gitár nagyon jó állapotban maradt meg, az idő azokat a részeit kezdte ki, amik a legsérülékenyebbek voltak, így a bundok koptak el teljesen, valamint a Jolananál szokásosan használt műanyag szegélyező anyag töredezett ki. Érdekes, hogy a szegély szinte minden ilyen korú csehszlovák gitárnál problémát okoz (van azért egy-két kivétel, talán évjárat szerint). Érdemes viszont belegondolni, hogy ezek 30-40 éves hangszerek, és akkor valószínűleg nem tudhatták előre, hogy ez a fajta műanyag ezt a problémát fogja produkálni. Kíváncsi leszek, hogy a most gyártott kelet-ázsiai hangszereknek mi lesz majd a rákfenéje, ha elérik ezt a kort, és tényleg kiszárad a bennük felhasznált fa, stb. Szóval szegélyezni kellett. Meg bundozni. Pár kép a hangszer eredeti állapotáról:

a szokásos Jolana betegség - az elöregedő szegélyek


a műanyag túlélési esélyein nem igazán javított az a tény, hogy a bundozást a szegélyt átvágva készítették el.

Első lépésként tehát, mivel a teljes szegélyanyag rideggé és törékennyé vált, el kellett távolítani. Ez nem volt olyan jó móka, mint amilyennek a képeken látszik, mert néhol igencsak makacs módon ragaszkodott a faanyaghoz. Ezen a ponton a legfontosabb, hogy minél kevésbé sértsük meg a lakkot, ahol a szegéllyel találkozik. Jolanák esetében ez azért problematikus, mert hagyományosan a nyakon és a testen is a színt ráfújták a szegély egy részére is, amit csak újralakkozással lehetne az új szegélyen is pótolni, ez pedig nem volt indokolt. A felületkezelés szép állapotban megmaradt, sőt ez a kék szín szerintem nagyon vagány is. Emiatt végeredményben szélesebb lett mindenhol a szegély, mint eredetileg volt, de ez nem vált kárára a hangszernek.

ragaszkodó szegélydarabpok
a szegély pereménél megkarcolt felület annak érdekében, hogy minél kevesebb lakk pattogzzon le

Miután sikerült megszabadulni a régi szegélytől valamint a bundoktól, jöhetett az új szegélyanyag előkészítése. Én ABS-t használok, mert ez mai tudásunk szerint idővel nem töredezik meg, igaz nem is nagyon kapni hozzá megfelelő ragasztót (még mindig próbálok valamit találni, és rengeteg kísérletezésen túl vagyok, de egyelőre továbbra is a zselés pillanatragasztó a "legjobb" megoldás). A vastagsága adott volt, de a szélességét a hangszerhez kellett igazítani, hogy szorításkor a gumiszalag minden ponton jól oda tudja erősíteni a neki szánt vájatba, ne legyen megdőlve.

A szalagfűrésszel kialakított durva szélesség után kis plasztikagyaluval két adott vastagságú betétfa segítségével állítottam be a kívánt szélességet.
A fogólap végénél a pálcaállító csavarnál egy kivágást kellett ejteni.
Az ABS szerencsére hő hatására (bunsenégő felett) szépen, óvatosan hajlítható, így előre ki tudtam alakítani a nyak végének formáját.

ragasztás ékekkel, szorítókkal

A nyak maradék részének szegélyezése
Ugyanez a testen. A szilikonszalag az egyik legjobb vétel volt szabálytalan alakú alkatrészek összeszorítására (lantok, szelvényes testű mandolinok lecsukására is elsőrangú)
az utolsó ív beragasztása
fejszegélyezés
Szegélyezés, és a szegély feleslegének ledolgozása után kezelésbe vettem a fogólapot, és előkészítettem a bundozáshoz. Itt ugye a fogólap keresztirányú íveltségének (rádiuszának) egyenletessége a fontos, illetve hosszirányban az egyenesség, úgy beállítva, hogy felhúrozás után a pálca is tudjon még kompenzálni a nyakíven, ha szükséges.

gőzölt bükk fogólap
csiszolás - ellenőrzés újra és újra
bundvájatok tisztítása. Közben fontos a megfelelő folyadékbevitel :)
A szegélyezett fogólappal kapcsolatban elkövetett egyik leggyakoribb probléma az, hogy a bundokat a szegélyt átvágva rögzítik. Ezzel nem csak kinézetileg van probléma, hanem gyengíti magát a szegő műanyagot vagy fát is, amitől az sokkal hajlamosabb lesz kitöredezésre. A jó megoldás a bund lábának visszavágása, és a bund megfelelő ( a fogólapénál kicsivel szűkebb) ívre hajlítása.
bepréselés előtt
Mivel már sokszor bemutattam a bundozást, most ugrottam a végeredményhez. A szegély fekete pont pozíciójelölőket kapott.


A leírtak után már csak egy alapos tisztítást, a szegélyek finomítását, és egy teljes beállítást kellett elvégezni, valamint a kisebb lakkhibák javítását. A végeredmény egy állati vagány színű, kényelmes, és használható oldschool elektromos gitár.

stílusos fej
a szokásos alumínium felsőnyereg és nulladik bund.
nagy kékség, nem is tudom, hogy hívják ezt, blueburst?
Két railes pólusú egytekercses hangszedő, és egy kifejezetten ötletes húrtartó megoldás. Érdekessége, hogy a húrok külön-külön rögzülnek, és a híd utáni részük hossza is állítható a menetes tartócsavar segítségével, így ha valaki szeret ezzel szöszmötölni, akár harmonikus hangokra is be lehet hangolni őket.
a kék-rubin

pozíciójelölők
Végezetül jöjjön egy kép az akkoriban éppen nálam lévő hasonló korú- és stílusú gitárokról:

Balról jobbra Jolana Tornado, Jolana Alexandra III, Jolana Rubin. Szép kis gyűjtemény
És végül a gitár visszakerült tulajdonosához, itt épp piros Rubin testvérével pózol.
További profi fotókat a Rubinról, és más kelet-európai hangszerekről ezen az oldalon találhattok: sixtiesguitars.com

2 megjegyzés:

  1. gyönyörű!!! épp most fogom visszakapni 15 év után egyik piros testvérüket, már nagyon várom!

    VálaszTörlés