2015. március 7., szombat

Szerszám XI. - Gőzös Gerda - hangszerbontás

Ma egy igazán különleges, teljesen házi készítésű átalakítású szerszámot fogok bemutatni, ami nagy hasznomra vált az utóbbi időben. Korábban, ha fel kellett bontanom egy akusztikus hangszert, az enyv oldószereként szeszt használtam. Ez elég hatásos, ám van egy-két hátulütője: az egyik, hogy a jellemzően oldja a hagyományosabb hangszereken szokásos felületkezeléseket (régen jó sok szeszes lakkot használtak). A másik, hogy a drága szeszt minek pazarolja az ember, ha használhat helyette vizet is. Pontosabban gőzt. Merthogy a víz önmagában nem lenne igazán hatékony, gáznemű formájában viszont halálos az enyvre nézve, és hatékonyságával jócskán megszégyeníti még a tiszta szeszt is. Igen ám, csak a gőzt valahogyan elő kell állítani, és kezelhető formában irányíthatóvá tenni. Mivel több, mint 100 fokos, nemigen szeretnénk vele közvetlen kapcsolatba kerülni.

A kihívás első megoldását Szilos András fémműves barátommal közösen alkottuk meg egy villanyrezsó, egy kukta, némi hőálló szilikoncső, meg egy fecskendőtű felhasználásával. Egy korábbi bejegyzés körülbelül egy harmadánál láthatjátok a szerkezetet, itt: link

Később sokat gondolkodtam rajta, hogyan lehetne még hatékonyabban és biztonságosabban megoldani a gőzfejlesztést, és elvezetést. A kukta-rezsó párosítás eléggé nehezen kezelhető, és könnyen túl nagy lehet a nyomás a fazékban, ami akár balesettel is végződhet. Sokáig tart mind felfűteni, mind lehűteni egy nagyobb vízmennyiséget. Végül arra jutottam, hogy nálam a kávéfőző lesz a befutó. Eltartott egy ideig, mire az internetes apróhirdetések közt rábukkantam a tökéletes megoldásra, de amikor megláttam, rögtön tudtam, hogy egymásnak vagyunk teremtve. :)

A kávéfőző víztároló kamrája elég jól bírja a magas nyomást, és fűtőszálak segítségével nagyon gyorsan melegíti forráspontra a vizet. A legfontosabb mégis az volt, hogy a szerkezet rendelkezett tejhabosító kivezetéssel, amit én persze nem eredeti rendeltetésének megfelelően használtam fel. Annyi a lényeg, hogy van olyan üzemmódja a kávéfőzőnek, amikor a víztartályból a gőz a tejhabosító csövön keresztül hagyja el a gépet, és csak ott. Így elég volt erre a kivezetésre erősíteni egy hőálló szilikoncsövet, máris irányíthatóvá vált a végtermék. 

A hangszerbontó gőzerőmű átalakításához a következőkre volt szükségem:
  • tejhabosító kivezetéssel (cső) rendelkező kávé- vagy teafőző, a lehető legalpáribb modell
  • kb. 75 cm hőálló szilikoncső, ami passzol a gép kimenetére
  • némi drót a csövek egymáshoz rögzítésére
  • egy vastag injekciós tű
  • egy rövid rézcsődarab, meg némi forrasztóón
  • egy hengeres vastag fadarab
Mindezek összesen nem kerültek többe 2000 forintnál. Az utolsó három alkotó a gőzölő fej megalkotásához szükséges, Ez Szilos Andris leleménye volt eredetileg. A szétszedett vastag injekciós tű fémcsövét forrasztóón segítségével a kis darab rézcsőbe forrasztjuk, ami passzol a szilikoncső belső átmérőjéhez, és csak rá kell drótozni azt. Jöjjön most ez képekben.

a gazdatest, talán sosem gondolta volna, hogy hangszerész célszerszámként fog további karriert befutni.

A gőzölő fej. A kis átmérőjű kivezetés miatt a kijövő gőz nagy nyomással áramlik ki, és szinte pontszerűen, így rendkívül jól lehet vele szelektíven bontani ragasztásokat, vagyis akár úgy felszedni valamilyen alkatrészt, hogy a közvetlen mellette lévőben nem teszünk kárt. A tű beforrasztása a csőbe egyébként nem ördöngösség, én is megcsináltam már, mert átment rajta a gőz. A titka, hogy a forrasztandó alkatrészek mindegyikének az ón olvadáspontja felettinek kell lennie, így szépen befutja őket a forrasz. Egy sima pákával, meg egy masszív fogóval megoldható művelet.
Az első próbálkozás
És végül egy vastag bükk nyelet kapott a tűs fej, így hosszú használat után sem forrósodik át annyira, hogy ne lehessen kezelni.
végleges gőzölőfej.
a kukta-rezsó prototípus használatban
Az előbbiekhez még hozzá kell fűznöm, hogy bár ez a szerkezet így már meglehetősen biztonságos, mindig fontos figyelni rá, hogy valami nem tömíti-e el a tűt, mert előfordulhat, hogy azt hisszük, az alacsony hőfok miatt nem jön belőle gőz, közben pedig csak el van dugulva. Ha nem használjuk a gépet, mindig húzzuk ki a konnektorból, körülbelül egy perc alatt felfűt, ezért nem érdemes bekapcsolva hagyni. A forró gőz pedig, mint azt már bizonyára néhányan személyesen is tapasztaltátok, veszélyes tud lenni, szép kis égési sérüléseket lehet vele szerezni, úgyhogy csak óvatosan. Egy kesztyű sosem árt. Végezetül éppen a tű eldugulásának megakadályozására érdemes desztillált vizet használni, és időnként ecettel átgőzölni a szerkezetet, így a vízkő nem okozhat galibát. A saját gőzgépemet egyébként Gerdának neveztem el, már  több bejegyzésben találkozhattatok vele, és még vélhetőleg számtalanszor fogtok is.

2 megjegyzés:

  1. De a legfontosabb, hogy minél alpáribb legyen a kávéfőző. ;)

    VálaszTörlés
  2. Ezt a találékonyságot egy mérnök is megirigyeli. :D

    VálaszTörlés