2015. január 17., szombat

Szerszám IX. - lecsukó szett

A mai szerszámkészítős bejegyzésben szokás szerint valami drágán beszerezhető, de otthon olcsón elkészíthető segédeszközt fogok bemutatni. Az akusztikus pengetős-vonós hangszerek készítőinek, javítóinak a hangszer lecsukásához jó pár szorítóra van szükségük. Ezek a szorítók jellemzően fából készülnek, vagy legalábbis a szorítófelület fa, mivel nem hatalmas összenyomó erőre van szükség, inkább a hangszer kerülete mentén a lehető legnagyobb felületen van szükség egyenletes közepes szorításra. Ami szintén speciálisan a lecsukó szorítók sajátossága, hogy a szorító tengelyétől a pofa nincs nagy távolságban, mivel a hangszer szélét kell megfognia, nem nyúlik be mélyebbre a hangszer teste fölé. Változatos alakú lecsukókészletek léteznek, vannak olyanok is, amik kevesebb darabból állnak, és egy adott hangszer alakját követik (főleg hegedűkhöz). Az általam elkészített készlet ilyen szempontból inkább univerzális, nagy számú kis szorítóból áll.

A lecsukó készletet akkor csináltuk, amikor az Eugene Howard gitárt javítottam (bejegyzés itt), és a gitár gazdája, Szilos Andris volt nagy segítségemre, vagy inkább úgy is mondhatnánk, hogy a szorítók készítésében én segédkeztem neki, az övé volt a munka oroszlánrésze az általam kitalált terv alapján. Én közben a gitárt javítottam. Ezúton is köszönöm Andrisnak a segítséget. A lecsukószettnek aztán a gitár lecsukásánál rögtön jó hasznát is vettük, ezt már korábban is láthattátok a blogon.

Na de térjünk rá az elkészítésre:

Hozzávalók:
  • 1-2 db ásónyél (vagy inkább szerszámnyél, a lényeg, hogy nagyjából hengeres legyen)
  • jó pár darab menetes szár (én 5-6 mm vastagot használtam azt hiszem)
  • sima vagy szárnyas anyák (én az egyik oldalon használtam csak szárnyasat, de kényelmesebb lehet, ha mindkét oldalon az van.)
  • alátétek, amik passzolnak a menetesszárhoz
  • valamilyen rugalmas, pár mm vastag lemez, én parafát használtam, de gumis vagy szivacsos műanyag is megteszi
Pontos mennyiségeket azért nem írok, mert attól függően, hogy hány darab szorítót, valamint milyen méretezésűeket szeretnénk csinálni, változik ez a szám. Az én készletem például még nagyobb testű gitárokra is megfelelő lehet, de például csellók és nagybőgők lecsukására már alkalmatlan.

A minimálisan szükséges szerszámok: egy kézifűrész, egy állványos fúró, fémfűrész és fémreszelő, valamint csiszolópapír. Megkönnyíti a munkát, ha ezen kívül van még szalag- vagy körfűrészünk, esztergánk, valamint présünk, de ezek nem feltételei az készítésnek.

Kezdetnek szalagfűrésszel levagdostam a később szorítópofának szolgáló szeleteket a szerszámnyélből, lehetőleg ügyelve arra, hogy a nyél tengelyére merőleges legyen a vágás. A szeletek körülbelül 3-4 cm vastagságúak legyenek, ennél vékonyabbnál a feszítőerő esetleg szétrepesztheti majd a pofákat. A nyél alapanyaga az én esetemben bükk volt, de bármilyen más keményfa is megteszi, és ha valakinek esztergája is van, akkor akár a hengert is elkészítheti maga otthon, még pontosabb is lesz, mint a boltban kapható vetemedett ásónyelek.

vendégeskedés Andrisnál. A szalagfűrésszel levágtam a szeleteket egyenletes vastagságúra
Mivel a lecsukószett készítése közben én gitárt javítottam, nem volt alkalmam minden munkafázist lefotózni. A következő lépés a pofák átfúrása volt. Ezt Andris esztergán csinálta, így teljesen koncentrikus lett az eredmény, és még a szorítófelületen is tudott simítani. Ugyanakkor ezt a munkát, ha nem is ennyire pontosan, de egy állványos fúróval is elvégezhetjük úgy, hogy a szeletekre felrajzolunk két egymást metsző körátmérőt, így kijelölve a középpontot, és ott fúrjuk át.

Ha kész vagyunk az összes pofa kilyuggatásával, egyik felületüket megkenhetjük ragasztóval, és rájuk tehetjük a parafát vagy a gumilapot, amelyikkel rendelkezünk. Egy nagy felületű könyvvel lesúlyozhatjuk a lapot, vagy ha rendelkezünk préssel, azzal is lenyomhatjuk, amíg a ragasztó megszárad.

Ezek után levágjuk méretre a menetesszárakat. Ezt a leggyorsabban flexszel követhetjük el, de ha nem bánunk egy kis izzadságot, fémfűrésszel is gyorsan végezni lehet velük. A levágott darabok végei élesek lehetnek, ezért mindenképp érdemes őket reszelővel és csiszolópapírral finomítani. Ha flexet használtok, a kategorikus imperatívusz értelmében vegyetek védőszemüveget.

az átfúrt pofák megkenése ragasztóval.
és a parafalemez felragasztása után sajtolás könyvpréssel
a parafalap felvagdosása pofánként
Ha megszáradt a ragasztó, már csak le kell vagdosnunk róluk körbe a felesleget, és átlyuggatnunk a parafát is. Érdemes lehet még plusz egy réteg cellux-szerű ragasztószalagot is ragasztani a parafára, így az esetlegesen kifolyt ragasztó nem tud összeragadni a parafával a hangszerek lecsukásakor. Miután a pofákkal végeztünk, már csak össze kell szerelni a szorítókat, és kész is vagyunk.

összeszerelés után
szép adag szorító

És végül jöjjön néhány kép arról, hogy azóta hogy hasznosítottam őket

az első felhasználás, a Howard gitár lecsukása
egy kis mandolin lecsukás
hegedű felválások javítása

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése