Szerszám XIV. - Nyakprofil másoló

Tegyük fel, hogy gitárt szeretnénk készíttetni, és van egy hangszerünk, aminek olyan a nyaka, mintha pont a kezünkhöz találták volna ki. Hogy magyarázzuk el a hangszerkészítőnek elvárásainkat? Megadjuk a nyak vastagságát és szélességét különböző pontokon? Ez jó segítség, de mégsem szolgál információval arról, hogy milyen az íve a nyaknak. A most bemutatott szerszám a nyak profilját képes lemásolni, hogy aztán annak mintájára újabb darabokat készíthessünk. Létezik az eszköznek boltban kapható verziója is, jellemzően fémből, ami feltételezhetően könnyebben kezelhető, mint amit én csináltam, de ettől még az enyém is egy használható, és teljes mértékben otthon elkészíthető konstrukció

Hozzávalók:

• valamilyen keményfa
• faragasztó, szalagfűrész, csiszolópapír

Nem valami anyagigényes dologról van szó, viszont nem árt, ha minél pontosabbak vagyunk. Az elkészítését és a használatát képek segítségével könnyebb megérteni.

Először ugyanolyan vastag és széles pálcikákat vágtam jávorból. Hogy mennyire van szükség, azt a mintázandó nyak szélessége határozza meg. Egyébként ha valakinek nem lenne szalagfűrésze, ugyanez akár szögletes fogpiszkálókkal is megoldható.

két külső fadarabbal rögzítjük a pálcikákat. A külső fadarabokba bevágunk valamelyest, hogy a hasábok helyét meghatározzuk, de nem úgy hogy lötyögjenek. A külső két fadarabot a végein összeragasztjuk, úgy, hogy kis mértékben feszüljenek. A ragasztó elég erős, hogy egyben tartsa a szerkezetet, a feszességtől pedig nem fognak kihullani a pálcikák.

Szerszám IX. - lecsukó szett

A mai szerszámkészítős bejegyzésben szokás szerint valami drágán beszerezhető, de otthon olcsón elkészíthető segédeszközt fogok bemutatni. Az akusztikus pengetős-vonós hangszerek készítőinek, javítóinak a hangszer lecsukásához jó pár szorítóra van szükségük. Ezek a szorítók jellemzően fából készülnek, vagy legalábbis a szorítófelület fa, mivel nem hatalmas összenyomó erőre van szükség, inkább a hangszer kerülete mentén a lehető legnagyobb felületen van szükség egyenletes közepes szorításra. Ami szintén speciálisan a lecsukó szorítók sajátossága, hogy a szorító tengelyétől a pofa nincs nagy távolságban, mivel a hangszer szélét kell megfognia, nem nyúlik be mélyebbre a hangszer teste fölé. Változatos alakú lecsukókészletek léteznek, vannak olyanok is, amik kevesebb darabból állnak, és egy adott hangszer alakját követik (főleg hegedűkhöz). Az általam elkészített készlet ilyen szempontból inkább univerzális, nagy számú kis szorítóból áll.

A lecsukó készletet akkor csináltuk, amikor az Eugene Howard gitárt javítottam (bejegyzés itt), és a gitár gazdája, Szilos Andris volt nagy segítségemre, vagy inkább úgy is mondhatnánk, hogy a szorítók készítésében én segédkeztem neki, az övé volt a munka oroszlánrésze az általam kitalált terv alapján. Én közben a gitárt javítottam. Ezúton is köszönöm Andrisnak a segítséget. A lecsukószettnek aztán a gitár lecsukásánál rögtön jó hasznát is vettük, ezt már korábban is láthattátok a blogon.

Na de térjünk rá az elkészítésre:

Hozzávalók:

• 1-2 db ásónyél (vagy inkább szerszámnyél, a lényeg, hogy nagyjából hengeres legyen)
• jó pár darab menetes szár (én 5-6 mm vastagot használtam azt hiszem)
• sima vagy szárnyas anyák (én az egyik oldalon használtam csak szárnyasat, de kényelmesebb lehet, ha mindkét oldalon az van.)
• alátétek, amik passzolnak a menetesszárhoz
• valamilyen rugalmas, pár mm vastag lemez, én parafát használtam, de gumis vagy szivacsos műanyag is megteszi

Pontos mennyiségeket azért nem írok, mert attól függően, hogy hány darab szorítót, valamint milyen méretezésűeket szeretnénk csinálni, változik ez a szám. Az én készletem például még nagyobb testű gitárokra is megfelelő lehet, de például csellók és nagybőgők lecsukására már alkalmatlan.

A minimálisan szükséges szerszámok: egy kézifűrész, egy állványos fúró, fémfűrész és fémreszelő, valamint csiszolópapír. Megkönnyíti a munkát, ha ezen kívül van még szalag- vagy körfűrészünk, esztergánk, valamint présünk, de ezek nem feltételei az készítésnek.

Kezdetnek szalagfűrésszel levagdostam a később szorítópofának szolgáló szeleteket a szerszámnyélből, lehetőleg ügyelve arra, hogy a nyél tengelyére merőleges legyen a vágás. A szeletek körülbelül 3-4 cm vastagságúak legyenek, ennél vékonyabbnál a feszítőerő esetleg szétrepesztheti majd a pofákat. A nyél alapanyaga az én esetemben bükk volt, de bármilyen más keményfa is megteszi, és ha valakinek esztergája is van, akkor akár a hengert is elkészítheti maga otthon, még pontosabb is lesz, mint a boltban kapható vetemedett ásónyelek.

vendégeskedés Andrisnál. A szalagfűrésszel levágtam a szeleteket egyenletes vastagságúra

Csendes tárgyak II. - rendhagyó szappantartó

Lassan beállnak az állandó rovatok a blogon, így most megint egy hangszerektől független tárgy következik, egy szappantartó, amit feleségemnek készítettem. Az utóbbi időben ajándékba is kaptunk, és magunktól is vásároltunk egy csomó féle szappant különböző célokra. A probléma az volt, hogy nem tudtuk őket hova rakni és a sok ormótlan szappantartó elég hülyén nézett ki és nem is nagyon fért el. Ezért kitaláltam, hogy csinálok egy fa tartót kifejezetten a szappanjainknak, amibe minden fajtából fér egy kis darab, és mégse foglalja el a fél fürdőszobát. Az alapanyag mahagóni, massaranduba és tölgy, mindegyik leeső darab valami korábbi munkából, vagy lomtalanításról. Sok hozzáfűznivalóm nincs a dologhoz, jöjjenek a képek:

(ja még elfelejtettem írni, hogy a képek terén most váltottam egy kicsit, és nem az eredeti fényképezőgépes képeket használom a továbbiakban a munkákhoz, hanem valamivel kisebbeket, amik így is épp elég nagyok, valamint tudok rájuk tenni egy vízjelet, amit a jobb alsó sarokban láthattok.)

az elválasztó fakkok falainak kivágása

a fakkok és az alap. 

ékszerek : karácsony - demostmárbefejezem

És akkor ez lesz a mai utolsó bejegyzés meg úgy általában az utolsó idei karácsonyhoz kapcsolódó, mégpedig egy nyaklánc, illetve pontosabban szólva egy medál készítéséről, meg egy karkötőről. Azért tettem ezeket külön bejegyzésbe, mert ezeknek van a legkevesebb közük a hangszerkészítéshez, de mégis én csináltam őket és kézműves dolgok.

hát ő egy kagylóból és vörösréz huzalból készült medál

mint az látszik

így nézett ki végeredményben

Sajnos nem volt megfelelő kúposfogóm a drót hajlításához, így lettek rajta apróbb sérülések...

ez pedig egy indiánfonatos karkötő egyik öcsémnek, ennek aztán végképp semmi köze a famunkához meg vésőhöz meg gyaluhoz, dehát ezt is most csináltam...

A vonaton kicsit hülyének néztek, hogy mit művelek, dehát ez tulajdonképpen ki a vért érdekel?

a fagolyók szintén hendméd jávorból

A karkötő mögött a lomtalanítástól megmentett szobám dísze, egy fotel, és jó állapotú huzata (már egerek is laktak benne amikor egy évig az udvaron tárolódott)

hármasfonás - nagyon nehéz...

És akkor végezetül, álljon itt a bizonyság, hogy kézműveskedni jó, meg örömet szerez mindenkinek, hadd mutatom be, édesanyám és húgom közös termékét a család minden tagjának külön mézeskalács dobozzal készített házibonbont, ami mellett a lila tehén meg a zöld boci, meg az akármi konyakosmeggy meg ilyen és más nyálcsorgatók simán elbújhatnak. Tádám:

a tuti mézeskalácsdoboz, és benne a megmaradt finomságok, amit még nem faltam fel...

rumos aszaltszilvával és marcipánnal töltött bonbon

cukormázas csokibonbon

csokireszelékes csokikrémbonbon

naranccsal és marcipánnal töltött bonbon

nyami

kelta rúnakövek : szintén karácsony

Még mindig karácsonyi ajándékgyártás, húgom kérésére, de úgy hogy persze azért meglepetés legyen sikerült kideríteni, hogy egy kelta rúnakőkészletnek örülne, amit saját - nem feltétlenül komoly jóslási, de akár az is - céljaira tud használni. A lényeg az volt, hogy legyenek világos és sötét színű lapocskák, egyik felükön egy szimbólummal, így ha dobálja őket az ember, a sors keze, vagy tudomisén miben hittek a kelták, irányítja a jelek esését, és hogy melyik felük fog felfelé fordulni. Nos erre készítettem ezt a készletet marhalábszárcsontból és ébenfából, a szimbólumokat pedig égetéssel és kagylóporberakással tettem rájuk. Íme:

A csont alapanyag lapocskákra vágva.

és kicsiszolva nagyjából.

Majd a végleges csiszolás után jöhettek a szimbólumok kiosztásai, háttérben a karácsonyi ajándékok tervei...

És pirográfolás után

Végül felfényesítettem őket.

Az ébenfa maradékok lapocskákra vágása

csiszolgatása, reszelgetése

majd a berakásárok kimetszése

És kitöltése kagylópor és pillanatragasztó segítségével.

Sajnos a pillanatragasztó nem szerepelt most valami fényesen, valószínűleg a vékony árkok és a fekete alapszín miatt, lehet, hogy legközelebb inkább a fehérkés színű faragasztót használom.

Nohát ilyet is lehet csinálni, ha van az embernek ideje meg türelme, na meg motivációja :)