2017. január 21., szombat

Ibanez Roadstar II 405 bundozás a fogólap lakkjának megtartásával

Nagy kedvenceim a régi Ibanez gitárok. Egyik legfőbb szerelmem a Roadstar II széria 505-ös modellje. Ilyen ugyan még nem volt nálam javításon, de volt szerencsém helyette egy 405-öshöz, ami más hangulat, de ez is nagyon tetszetős. A nyak ugyanaz a forma, egyedi fej körvonallal, lakkozott jávor fogólappal, míg a test sík, koptatóval szerelve, és egy nagyon mutatós füstös hangulatot árasztó burst festéssel. A feladatom az volt vele, hogy bundozzam át, de mivel nem egy mai hangszerről van szó, komoly kérés volt, hogy ha egy mód van rá, őrizzem meg a fogólap eredeti lakkozását. Ebben a bejegyzésben csak arra szeretnék kitérni, hogy milyen plusz kihívásokat/buktatókat rejt ez a fajta bundozás.

Többféleképpen lehet megközelíteni egy ilyen hangszerészeti problémát. Ha csak azt nézzük, hogy mi lenne a legjobb megoldás szakmai szempontból, akkor arra jutunk, hogy újra kell lakkozni a fogólapot, enélkül ugyanis nem tudjuk kicsiszolni a fogólap egyenetlenségeit, amik szinte minden hangszer esetében (itt is) léteznek.

A hangszer gazdájának, és általában a gyűjtőknek szempontjából közelítve viszont az a lakkréteg, ami a fogólapon van és évtizedek alatt érte el azt a színt, repedezettséget, vagy éppen kopottságot, amilyen most; értéket képvisel, amit meg kell őrizni. Az új lakk bizonyos relicelési trükkökkel hasonlatossá tehető egy öreghez, de ugyanolyan azért nem lesz. Így kompromisszumot kötünk. A fogólap egyenetlenségeit az új bundok magasságából fogjuk kompenzálni, amitől azok kicsit kevesebb ideig fogják bírni, de az eredeti lakk, és így a hangszer értéke megmarad.

Ibanez Roadstar II 405
Mielőtt egy ilyen munkának nekiállunk, fontos felmérni, hogy egyáltalán lehetséges-e az eredeti lakk megtartása? Ez azért merül fel kérdésként, mert nem minden lakkozott fogólap kapja meg a felületkezelést bundozás előtt, van, ahol utána fújják. Ez utóbbi esetben a lakk a bund felszínére is feltapad, amit ugyan a síkoláskor eltávolítunk a tetejéről, az oldalán azonban megfogja a bundot. Ha a bundra ráépül a lakk, akkor kiszedéskor ez szét fog töredezni, és ennek nyomait nem lehet szépen eltüntetni anélkül, hogy újralakkoznánk a fogólapot. Szerencsére ennél az Ibaneznél a lakkozást már a bundozás előtt megejtették, így a kiszedésnek elvi akadálya nem volt, ezért vállaltam a munkát.

Kép egy korábbi bejegyzésből, ahol a bundokra került a felületkezelés. Az érintők kiszedésekor széttöredezett a felület.

A Roadstar II bundjaira már ráfér a csere


A bundok kiszedésénél sokkal komolyabban kell koncentrálnunk, mint egy lakkozatlan fogólap esetében, ugyanis minden sérülés, amit a lakkon ejtünk, meglátszik. Tehát óvatosan minden mozdulattal, ne karcoljuk meg a felületet, és lehetőleg puha ronggyal takarjuk le azt a részt, amivel éppen nem dolgozunk. A bund kiemelésekor nagyon lassan nyomjuk össze a fogót, és ha úgy látjuk, kezd felválni valahol akár a lakk, akár a fa, inkább máshol feszítsünk alá, és igyekezzünk a felváló felület visszanyomásával sérülésmentesen kiemelni az érintőt.

bundkiszedés csigatempóban
szerencsére sikerült galiba nélkül
A bundozás maga ugyanúgy folyik, mint bármely más esetben, annyi különbséggel, hogy itt is figyelnünk kell folyamatosan, hogy ne sértsük meg a fogólap lakkozását. Én préssel nyomtam be a bundokat, amiknek lábát kicsit kisebbre vágtam, mint a fogólap szélessége, hogy minél kevésbé kelljen reszelni az érintők végét, így pedig kevésbé sértem meg a lakkozást is. A fogólap két élének megsértése valószínűleg elkerülhetetlen egy minimális mértékben, de ha óvatosak vagyunk, akkor csak annyira reszeljük le a bundok végét, hogy épp hozzáérünk a lakkhoz, nem csiszoljuk le.

újrabundozás
Ilyen lakkmegtartásos bundozásoknál a síkolás komolyabb munkát jelent. Hagyományos esetben az érintők felszíne bundozás után szinte tökéletesen egyenletes, itt azonban a fogólap hibái a bundokon is megjelennek. Ezt természetesen előre fel kell mérni, ugyanis ha nagyon vetemedett a nyak, lehet, hogy nem is leszünk képesek síkolással megfelelőre alakítani. A síkolás-profilozásra itt most nem térek ki bővebben, egy kivétellel. Maszkolnunk kell a fogólapot, hogy ne sértsük meg a lakkot, erről már más bejegyzésekben is sokszor szó esett. Arra viszont külön figyelnünk kell, hogy az öreg lakk sérülékenyebb lehet, mint amivel többnyire találkozunk, így nem használhatunk túlságosan tapadós maszkolószalagot, mert felszedésnél akár fel is tépheti a lakkot. Én ezt úgy oldottam meg, hogy a maszkolószalag belső oldalára papírt ragasztottam, így a bundok közötti részen nem tapadt a szalag a fogólapra, csak a nyak hátulján, ahol a kopott elemek már amúgy is lejöttek a játékos kezétől.

Ennyi lett volna a mondanivalóm a témával kapcsolatban, jöjjön még néhány kép erről a gyönyörű vintage gitárról.

egy új csont felsőnyereg is készült hozzá
nagyon szeretem ezt a fejformát
Sajnos ez ugyanaz a kép, mint a bejegyzés elején, mert a munka után elfelejtettem lefotózni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése