Masetti klasszikus gitár testjavítás

A Masetti név gondolom nem sokaknak hangzik ismerősen, pedig egy kifejezetten neves olasz hangszerkészítő csapatról van szó. Romolo és testvére, Primo 1900-ban alapították meg Masetti fivérek névvel hangszerkészítő vállalkozásukat Modenában, ami egészen 1999-ig működött. Munkásságukat sok díjjal jutalmazták, 1936-ban Andrés Segoviának is készítettek egy modellt, és ha lehet hinni a legendáknak, hozzájuk köthető az akadémiai gitároktatás olaszországi bevezetése is. Összesen három generációt élt meg a cég, az alapítók után Renzo és Walter, Primo fiai is csatlakoztak a csapathoz, végül Roberto, Walter fia volt az utolsó a vérvonalból, aki a cégben dolgozott. Hangszereik között hegedűk, mandolinok, mandolák, és természetesen főként gitárok készültek, ez utóbbiak igen széles választékban, a klasszikus hangszerektől kezdve a jazzgitárokon keresztül western és tömörtestűekig. Külön érdekességnek számítanak hárfagitárjak, melyek gyönyörűen kidolgozott mesterművek.

Egy hárfagitár a Masetti műhelyből. Forrás/source: link

A hozzám került romos állapotú klasszikus gitár a tető belső oldalán található kézírásos felirat és a címke tanúsága szerint 1940-es, és Romolo alkotása.

nagyjából nagyszüleim generációja

foghíj a tetőben

"Liuteria" Flli Masetti Modena. li: 11/7/1940 Romolo Masetti

száradásos repedés a fogólap mellett

a másik oldalon is

A gitáron a legtöbb sérülést a száradás okozta, vagyis nem volt kellően párás a hely, ahol tárolták, ennek következtében pedig a lemezek zsugorodtak, és így keletkezett a bajok többsége. A rezonánson látható hiány nem feltétlenül ehhez köthető, bár a repedés, aminek mentén letörhetett a hiányzó darab, valószínűleg szintén emiatt jöhetett létre. A fogólap két oldalán megjelenő repedések egyértelműen a száradás jelei, nevezetesen azé, hogy a fogólap és a tető anyaga ellentétes irányban feszült, előbb-utóbb pedig szétvált. Talán a legcsúnyább sérülések viszont a kávákon találhatóak, ahol a gerendák "kinyomták" az oldallemezt. A problémának ez a leírása kissé ellentmondásos, mivel a gerendák hosszukban szinte semmit nem változhatnak. A faanyagok száradásakor történő méretváltozás a száliránnyal párhuzamosan töredéke a szálra merőlegesen tapasztalható mértéknek. Így tehát a hát és a tető vesztett szélességi méretéből, amikor pedig ezek magukkal húzták a kávát, a változatlan méretű gerendák lyukakat szakítottak rajta.

a gerenda kiköszön

méghozzá mindenhol

van ahol javítani is próbálták, kivágták egy téglalap alakban a kávát és bedugózták

de aztán ezeknek a dugóknak a többségét is kitolták a gerendák

a hát fúgolása is szétrepedt

és végül a habosjávor káva is szétrepedt a szál mentén, attól ilyen hullámos

felül látszik mindkét oldalon a szétrepedt káva, alul pedig még egy sérülés, felválás az alsótőkéről, ennek valószínűleg nincs köze a száradáshoz

repedések minden mennyiségben

Elég hamar világossá vált, hogy a javításhoz muszáj lesz felbontani a hangszert. A hátat választottam le, mert itt jött fel az összes gerenda, emellett pedig ezt egyszerűbb leszedni, mert ide nincs fogólap felragasztva. A felbontást a szokásos, gőzöléses módszerrel végeztem, de mielőtt ennek nekiálltam volna, készítettem egy kalodát a hangszer testének, ami biztosította, hogy amíg a háton dolgozok, nem fog eltorzulni.

a hát ívelt, ezt az ívet a gerendacsere során is meg kell tartani

bontókés és gőz bírják a hátat távozásra

különszedve

rögzítve

A hátat teljesen újragerendáztam, mert az összes merevítő csúnyán torzult volt, felváltak, illetve egy rövid szakaszon a fúgerősítést is pótolni kellett. A tetőn felvált bordák, gerendák többségét elég volt szépen visszaragasztani a helyére, a hanglyuknál pedig némi pót-erősítésre is szükség volt. Nem tudom, hogy használták-e a hangszert fém húrokkal, de a híd szintén felvált részlegesen, a rezonáns pedig csúnyán kihasasodott. Az ébenfa hidat felszedtem és újraragasztottam, az igen vékony rezonánst pedig kiegészítettem belülről két legyezőbordával, hogy jobban ellenálljon a húzóerőknek. A káva repedéseit először megragasztottam, majd belülről megerősítettem pakedlikkel, illetve a szegőléc cseréjével, ahol indokolt volt.

gerendák és ragasztónyomok lebontása a hátról gőzzel

belső felmérés - a kávák és a hát is mutatós habos jávorból készült, amit némileg rejt a külső barna festék

a hiányzó tetődarab egy részét megtaláltam a hangszer belsejében

jobboldalt a megkerült tetődarab, és mellette a nagyon hasonló szálsűrűségű toldás

a tető bordáinak visszaragasztása - tekintettel a hangszer korára, mindenhol csontenyvet használtam a javítás során

a hiányzó tetőrész

a hanglyuk belső megerősítése lucfenyő lapokkal

a kávajavításokhoz a szegőlécek egy részét el kellett távolítani

így már szabadon hozzáférhető a kávarepedés mindkét oldala

tetőtoldás a helyén, kávarepedések megragasztva

Egyszerre kellett szintben maradnia a kávalemezeknek, és a repedéseknek összeszorulnia. A lecsukókészlet egyik felét lecseréltem kisebb fejekre, hogy hozzáférjek a vékony felülethez.

a híd ébenfából készült, jó minőségű anyagból, de félig fel volt válva, így újra kellett ragasztanom

Felszedés után. Szerencsére az enyv ragasztás miatt a tetőből alig jött fel anyag.

a hiányzó gyöngyházszemet pótoltam a hídon

kicsit mélyíteni kellett a foglalatot

a híd visszaragasztása előtt

amíg a híd le volt szedve, felragasztottam a két plusz bordát

majd ledolgoztam a felesleget, amíg még jól fel lehetett fektetni a hangszert a munkapadra

A három igen lapos borda nem bizonyult elégnek a tető megtartására, és vele együtt deformálódott. Úgy véltem, jobb, ha két új bordát ragasztok be, mintha a híd teljes hosszában erősítem a rezonánst. Így kevesebb a plusztömeg.

Majd a hidat ragasztottam. Ritka, hogy így belülről látszik a szorítás. Ugyanakkor jól látható, hogy belülről mindig készül egy sablon, ami a híd túloldalának lehető legnagyobb felületén oszlatja el a szorítók nyomását, így mindenhonnan kinyomva a felesleges ragasztót és erős kötést létrehozva.

A hát gerendáinak előkészítése a megfelelő ív kimérésével kezdődött. Természetesen egy nyomtató és valami egyszerű képszerkesztő birtokában pontosabban lehet ilyeneket kivitelezni, de jelen esetben a manuális módszer is működött. Egy megfelelő hosszúságúra kifeszített (kb. 3-4 m) spárgával és egy cerkával rajzoltam fel a gerendák korábbi alakjának megfelelő ívet. Ezek után a kapott formával készítettem egy fektetősablont a hátnak, illetve egy bordasablont, amibe a hasáb alakúra vágott lucfenyőt szorítva pontosan ívesre tudom gyalulni az anyagot. Az ötletet erre a kialakításra Jon Sevytől kölcsönöztem, könyvét, ami ingyenesen hozzáférhető anyag az akusztikus gitárok építéséről, mindenkinek melegen ajánlom. A működési elv, hogy az ívben megfeszített gerendaanyag homorú felét síkra gyaluljuk, így amikor kiszedjük a szorítóból és visszanyeri eredeti alakját, a sík oldal domborúvá válik. Jó kis ötlet, két apró gond van vele. Az egyik, hogy minél merevebb (vastagabb, magasabb) az anyag, annál kevésbé tudjuk a sablonba feszíteni, és annál kevésbé hajlik körívesre. Ha fát meggörbítünk, eleve nem körívet kapunk, hanem a végei felé laposodó ívet, mivel rövidebb szakaszon a nagyobb merevség miatt nem tudjuk annyira meghajlítani az anyagot, mint egy hosszabb darabot. Így ha köríves gerendát akarunk, akkor nem ez a megfelelő módszer.

Miután a hátgerendák elkészültek, a fektető segítségével a helyükre ragasztottam őket, majd ledolgoztam megfelelő alakúra.

ívrajzolás ókori módszerrel

ellenőrzés az eredeti gerendával

majd szimmetria-ellenőrzés

a fektetősablon készítése

a szorítósablon ugyanolyan ívre

baloldalt a hasábra gyalult gerendaanyag, középen a sablonba szorítva, jobbra újra nyugalmi állapotban, domború talppal

amiről írtam: az ív legmagasabb pontja pontos, de nem körívben feszül a gerenda a saját merevsége miatt

gerendák felragasztása íves fektető segítségével

a gerendavégek ledolgozása

a javítócímke is bekerül a hátra

A lecsukás előtt még pótolnom kellett a testből kifaragott szegőléceket. Ezeknek megváltoztattam a szélességi méreteit, mert a repedések jellemzően pont abban a vonalban keletkeztek, ahol a szegőléc széle volt a káva belső oldalán. A pótolt szegőléc-darabok szélesebbek lettek, hogy fedjék a repedéseket, és össze is tartsák őket. A plusz merevség érdekében nem irdaltam be a lécet, hanem inkább formára hajlítottam.

éger szegőléc előkészítése

rétegelt lemezből vágtam ki egy sablont, amin majd kiszáradhat a léc

hajlításra felkészülve

És hopp, már kész is. A forró hajlítóvason az előzetesen beáztatott anyagban fejlődő gőz megpuhítja a rostokat, amik így képesek alakot változtatni.

helyére próbálva

szárítás formára

beragasztás előtt

A lecsukáshoz való előkészítés során a kávát úgy alakítottam, hogy pontosan illeszkedjen a javított háthoz. A gerendák helyeit kivágtam a szegőléc pótlásból, és felpróbáltam a hátat a helyére. Ezután már csak enyvet kellett melegíteni és lecsukni a hangszert.

Lecsukás előtt. Az ilyen képeken felbukkanó hajszárítók mindig azt a célt szolgálják, hogy a ragasztási felületet eléggé felmelegítsem, így is növelve az enyv meghúzási idejét.

lecsukás

száradás után

A hátramaradó munkák nagy része a retusálás volt. Nem nagyon van ínyemre ez a barna festék, ami eltakarja a minőségi alapanyagokat, de ez volt adott, ehhez kellett hasonlítani. Vízfestékkel kentem le a felületeket, sellakkal fixáltam, és igyekeztem a káván a pótlásoknál imitálni a habokat, hogy minél kevésbé legyenek feltűnőek a kis ablakok, amiket a gerendák végei és a korábbi javítási próbálkozások okoztak.

pótlások és spándlik még natúr színben

a háton is kellett spándlizni

kávapótlás

egy másik

és egy harmadik

a tető retusálva

 a fogólap melletti repedés is spándlizva

bizonyos szögből jobban, másból kevésbé látványos

a híd újra régi pompájában

gyöngyházszem

a nyakat valószínűleg utólag vékonyították, de ez komolyabb problémát nem okozott

Jó volt egy ilyen öreg hangszeren dolgozni, és az eredmény is megérte. Ráférne még egy bundozás is a gitárra, de ez majd egy következő történet lehet. Jöjjön egy pár kép az elkészült hangszerről, és némi előtte-utána móka.

újra dalra készen

kávajavítás fázisok

egy lyukkal kevesebb

És még egy aprócska bónusz: kisfiam kicsit több, mint egy éve született, ekkor készült róla és erről a hangszerről egy fénykép, amit szeretnék megosztani. Azóta már közel sem férne el egy gitárban...

A történeti rész forrásai:

• http://www.fetishguitars.com/emilia-romagna/masetti/
• http://www.harpguitars.net/history/masetti/masetti.htm