Ez még egy meglehetősen régi munkám, és a képek sem a készítéskor készültek, viszont ez volt az első ebben a kategóriában. Egy kagylóberakásról van szó, amit életem első gitárjának a fogólapjába készítettem dunai kagylóból, amit Visegrádnál sikerült gyűjteni. Lévén, hogy nincsen képanyagom a készítésről, csak pár szó arról, hogy hogyan csináltam. A lényeg, hogy a kagyló, amit kiválasztunk, megfelelően vastag és a lehető legjobban sík legyen, vagy legalábbis ki lehessen csiszolni legalább az egyik oldalát síkra. A munkának két érdembeli része van, az egyik magának a kagylónak az elkészítése (ez az első), illetve a fogólap kivésése, és a beillesztés/ragasztás. A kagylót lombfűrésszel nagyoljuk ki, majd különböző formájú kis reszelőkkel finomítjuk, amíg olyan nem lesz, amilyet szeretnénk. Ezután körberajzoljuk a formát a fogólapon, és körvonal belső felét végigkarcoljuk egy faragókéssel. ezután egy picike vésővel megcsináljuk negatívban a kagyló formáját, és végül beragasztjuk pillanatragasztóval, és szintbe csiszoljuk. Ennyi az egész :)
Sajnos csak a suliban sikerült lefotózni a hangszert, ezért ilyen dzsuvás mindenhol, de legalább a lényeg látszik... Viszont a leharcoltságról jut eszembe, hogy mikor legutóbb otthon jártam, öcsém megkérdezte, hogy mire valók azok a jelölések a húrokon, ami minden bundnál látszik. Na azok jelölik, hogy nem a húr a drága, hanem te vagy csóró. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése