Hogyan helyezzem el az előző bejegyzés termékét?

A teljesség kedvéért írom ezt a bejegyzést, ugyanis a kávatörött Epiphone szerencsére egy keménytokban volt, amikor megsérült, gondolom ennek is köszönhető, hogy "csak" ennyire sérült meg. Mivel amúgy sincsen másik gitártokom, gondoltam, megpróbálom rendbehozni a tokját is, hogy legyen miben tartani, legalábbis amíg nem lesz valami más. A toknál igazából pusztán arra törekedtem, hogy visszaállítsam amennyire lehetséges a korábbi stabilitását. Sajnos a képek meglehetősen rossz minőségűek, viszont van néhány olyan ragasztás, amilyen fajtákat eddig még nem mutattam be, ezért is lehet érdekes. A tok több helyen is el volt törve, és mivel az ilyesmit, lévén, hogy pozdorjalemezből van a teteje, háta nem lehet összehúzatni, kellett rá valamilyen toldást alkalmazni.

Hát ez meglehetősen homályos lett... A lényeg az, hogy ez ilyen állapotban teljesen használhatatlan volt, mert nyeklett ide-oda, semmi védelmet nem biztosított a hangszernek, sőt nagyon lecsukni se lehetett.

Úgy oldottam meg a dolgot, hogy egy fa lapot illesztettem a törött felületre (a tetőre azért ilyen vastagot, mert itt a másik oldalon nem akartam meglapolni, elég csúnya lett volna kívülről.

Ez a tok "kávájának" törése így most viszonylag egybenlévőnek tűnik, de valójában teljesen szétnyílt a két fél.

Ez pedig a hát csodálatos pozdorjalemeze, szerencsére ennek a törése nem nyúlt teljesen végig a felületen.

Belülről pedig így festett a bélés alatt...

Maga a hát és a káva is a tok alsó felénél elváltak egymástól, amivel a fő probléma az volt, hogy nem nagyon volt ragasztási felület, aminél fogva a kettőt össze lehetett volna húzni.

Ebben a javításban az a jó, hogy meg lehet mutatni rajta, hogy milyen anyagokkal lehet megtoldani egy törést, repedést. A második képen volt a tömör fa megoldás, tulajdonképpen ezt alkalmazzuk a legtöbb esetben vonós hangszerek repedéseinél, csak sokkal precízebb, és jóval megfontoltabb formában (mivel én itt most csak a nagyjábóli méretre és vastagságra figyeltem). Ugyanakkor bizonyos helyeken használhatunk gézt vagy szövetet (zsákvászont) is, ennek előnye, hogy vékony, de mégis megtartja a ragasztót, kicsit olyan, mint az üvegszálas vagy karbonszálas anyagok annyi különbséggel, hogy ez se nem üveg se nem karbon, hanem géz :). Harmadik megoldás tulajdonképpen az előzőnek egy variációja, amikor furnért használunk, ez főleg íves felületeknél kézenfekvő, mivel a furnér hajlékony. Na lássuk:

A hát gézzel

Kívülről is a biztonság kedvéért

A kávát furnérral

Kívül-belül

A maradék hézagokat egy kis gézerősítéssel csodásan össze tudjuk húzatni.

Mondjuk nem épp ragasztótakarékos megoldás, de ez van...

Aztán ha minden megvan, jöhet a bélés és a külső borítás visszaragasztgatása, ahol lehetséges

És így már van ragasztási felület a káva és a hát húzásának.

A műbőr borítás is segíthet a szilárdításban

Ezt a képet valamiért nagyon szeretem. Az a címe, hogy A szófogadó szorítók :)

A tetőn nem volt könnyű dolgom, mert a hajlított perem, amin a zsanérok is voltak, teljesen össze volt töredezve.

Itt is a gézes megoldást alkalmaztam, csak előbb kisakkoztam mennyire lesz szükség

Így ni

Aztán jöhetett valami alakítás-szorításszerűség, őszintétlenség nélkül mondhatom, hogy ez volt a legnagyobb szívás ragasztás, amit valaha csináltam, mert a szorítók sehogy sem akartak a helyükön maradni, végül aztán tanulótársam segítségével sikerült úrrá lenni a problémákon.

És végül használhatóvá vált. Kissé ütött-kopott maradt ugyan, de a célnak, hogy védelmezze tartalmát így már nagyszerűen megfelel.

És a bélést is sikerült szépen visszaragasztgatni.