hangszerelem: Bundozás adalék

Azt mondják, holtáig tanul az ember. Nekem pedig már egy év alatt sikerült olyat tanulnom, hogy ne legyek elégedett régebbi dolgaimmal. Volt már szó ugyanis a bundozásról korábban, (hangszerelem.blogspot.hu/2012/02/lakkozott-fogolap-bundozasa-illetve.html) és amiket abban leírtam, máig fontosnak tartom, és szerintem egy jó közelítést adtam a munkafolyamatról. Azonban egy nagyon fontos dologban tévedtem, mégpedig abban, hogy a fogólapot a bundok kiszedése után negatív rádiuszos, azaz homorú formafával kell kicsiszolni. Na ez egy hülyeség, és ugyan nekem így tanították, nem javaslom senkinek, ha kifogástalan eredményt szeretne elérni. Ugyanis amikor van egy íves csiszolófánk, amivel szeretnénk domborítani a fogólapot kereszt irányban, akkor kézenfekvő módon olyan ívűt választunk, aminek a pozitívját viszont szeretnénk látni a fogólapon. Igen ám, de nem fogjuk. Ennek oka kettő. Az első, hogy amikor csiszolópapírt fogunk vagy ragasztunk a fára, azzal eleve valamivel szűkebbre fogjuk alakítani az ívet. Ezt persze még kivédhetnénk azzal, hogy minimálisan nagyobb ívű csiszolófát készítünk. De a második ok miatt ez sem oldja meg a problémánkat, ugyanis hiába van akármilyen pontos ívű fánk, a kezünk mozgásának elkerülhetetlen kis szabálytalanságai miatt le fogjuk csapni a fogólap szélét. Lehet hogy ez a lecsapás szinte észrevehetetlen szemmel, és ha ez így van, biztosan nem fog problémát okozni sem a hangképzésben, sem a játékban, de ott lesz. Egészen addig egyáltalán nem zavart a dolog, amíg nem vettem észre, utána viszont már rettentő mód idegesített. Egyébként nézzétek meg a fent belinkelt bejegyzést, és magatok is megláthatjátok, miről beszélek. Nincs ezzel semmi baj, de mindjárt mutatok képeket, amikből kiderül, hogy lehet szebb is.

Szerencsére baromi egyszerű a megoldás a problémára, és a probléma megvilágításáért köszönetem Tivadarnak, a Vintage 52 hangszerbolt hangszerész-mesterének. A lényeg csak az, hogy el kell felejteni az íves csiszolófát, és egy közepes méretű, teljesen sík darabbal érdemes dolgozni, ami azért is humoros, mert az íves fákat, amik éppen a gyakorlóműhelyemben megvoltak jó drága pénzért lehet beszerezni. Nem hiszem, hogy emiatt most túl sokan lélegeznének fel, de belső késztetés volt ezt megosztani. Illetve a következő képeket is, amik egyrészt azt hivatottak bemutatni, hogy milyennek kéne látszania egy nem lecsapott szélű fogólapnak. Emellett főleg olyan hangszerekről készült képeket láthattok itt, amiket nem préseléssel, hanem kalapálással bundoztam, ami eddig hiányzott. És csak egy mondat ez utóbbival kapcsolatban. Ha valaki kalapáccsal üti be a bundokat a fogólapba, a már korábbi bejegyzésben említetteken kívül érdemes figyelnie arra is, hogy a bundnak először a két végét üsse be, majd a közepét, és középről kifelé a széleit. Ennek eredménye, hogy először a fogólapra merőlegesen a bund végeinek fogai bevájódnak a fába, majd a közepének beütésekor a szűkebb ív fogólapra simulása miatt (mert ugye a bund mindig ívesebb mint a fogólap, amibe beütjük) ugyanezek a fogak zsanérszerűen oldalra mozdulnak el a vájatban, így elzárva a későbbi kilazulás lehetőségét. És most a sok okoskodás után jöjjenek a képek.

Akusztikus gitár bundozás előtt

csiszolás előtt

Jó kis lelakott fogólap

Ellenőrzés egyenes fával való csiszolás után

sehol nem lehet hézag

Nem kell túlzásba vinni a csiszolás finomságát, erre még lesz módunk később is.

fókuszpont

Ellenőrzés hosszában élvonalzóval


Ellenfényben lehet a legjobban ellenőrizni. Ha egyenes a vonalzód és ráfekteted a fogólap tengelyére párhuzamosan, akkor általában ha a magas húrok felőli oldalon és középen ezt látod, vagyis ha teljesen egyenes a fogólap, akkor jó.