2014. szeptember 5., péntek

Szerszám VI. - Ami nélkül nem lehet létezni: faragókések

Mai bejegyzésemben egy olyan szerszámtípus házi elkészítését mutatom be, ami egyszerűen nélkülözhetetlen. Ez a faragókés. Ahogy véső, reszelő, gyalu, úgy kések nélkül sincs famunka, előbb-utóbb muszáj lesz beszereznünk ezeket ez eszközöket. Vagy beszerezzük őket, vagy elkészítjük. Én az utóbbinak vagyok híve, de volt jó példám is, Prehoda Zsolt tanítómesterem is maga készítette késeit, azokkal dolgoztam két és fél éven keresztül.

Elkészítésének sokféle módja lehetséges, én egyszerűen lapoltam őket a pengéből és három réteg fából. Ezeknél persze sokkal mutatósabb darabokat is össze lehetett volna hozni, de főként két dolog hajtott: az egyik, hogy praktikusak legyenek, másik, hogy kényelmesen lehessen velük dolgozni. A boltokban kapható faragókések nyele többnyire kissé ergonómikusra van tervezve, de valahogy nekem ez az alak sosem állt kézre, és sokkal jobban szerettem a tanuló műhelyünkben fellelhető egyenes szárú késeket, nem véletlen, hogy én is ilyeneket készítettem. Az alapanyagok különböző hulladékok. Egy szerszámvásárlásom során grátiszba kapott ipari gyalupenge darabkák. Egy kedves volt osztálytársam édesapjának mávos sínvágó fűrészének pengedarabjai. Készülő gitárjaimból maradt lehulló fadarabkák. Nagyjából ennyi. Kell még köszörű vagy csiszológép (ez utóbbi még sajna nincs), flex, némi ragasztó és fenőkövek.

Az én késeim nagyjából egy év alatt készültek el, de ennek azért részben oka az is, hogy sokat csináltam egyszerre. Egy darabbal szerintem egy nap alatt el lehet készülni. Hozzá kell még tennem, hogy én egy - a kések készítésénél igen fontos - lépést kihagytam, ez pedig az edzés, ami hevítésből, és szabályozott lehűtésből áll, nem is beszélve a hőkezelésről. Nekem erre nem volt lehetőségem, mert nincs hozzá felszerelésem, ezért inkább arra törekedtem, hogy az amúgy edzett acélokat ne lágyítsam ki. Nem egy leányálom így dolgozni, mivel folyamatosan gondoskodni kell a hűtésről, és csak lassan lehet haladni, de hát ez van. Majd talán egyszer lesz valami erre alkalmas helyem/eszközöm. Szóval az edzés rész most kimarad. És kezdődjék először a darabolás.

az alapanyagok: ipari gyalugéppenge és sínvágó fűrészlap
ez a penge már valószínűleg bekapott pár szöget, de pályafutása még korántsem ért véget



hát hogy őszinte legyek, meglepődtem, hogy ilyennel vágják a síneket...
Vágáshoz készülődni. A szemüveg baromi fontos! Nem akarok ezzel senkit ijesztgetni, de egyszer sikerült a szemgolyómba égetnem egy izzó vasszilánkot, amit aztán szemész bányászott ki egy éjszaka után, amit nyitott szemmel töltöttem... Tanuljatok a hibámból. Én is csak egyszer követtem el. A csőrös palack egyébként a hűtéshez szükséges víznek van.
vágás folyamatban. Ha egyszerre vágom át, és nem hűtöm, megég az acél, és kipuhul

közben folyamatos locsolás. Persze ne rázassuk meg magunkat
szétdarabolt pengék, és a profilok vázlata
A formák nagyolását ezen a Strauss márkájú, köszörűnek csúfolt jelentéktelen szörnyűségen végeztem. Nem volt tapasztalatom, hogy milyen köszörűt vegyek, hát pont ebbe a szemétbe futottam bele először... Nem javaslom senkinek. Azóta vettem használtan két köszörűt is (egy régi Ferm meg egy szintén régi Einhell) azokat nagyon szeretem, és megvan a szükséges teljesítményük is, masszívak, és nem is melegszenek annyira gyorsan. Ezzel a képen látható géppel körülbelül 3 percig lehet dolgozni, aztán tojást lehet sütni rajta. Gépekkel óvatos vagyok, nem szeretem őket azonnal gallyra vágni, így lehet, hogy ez még egyáltalán működőképes. Azóta amúgy polírozásra és drótkefés tisztításra használom kis daraboknál, arra tökéletesen alkalmas...
A kések formáit egy profi szalagcsiszolóval sokkal jobb lett volna elkészíteni, de ilyenem sajnos nem állt rendelkezésre. Majd legközelebb.
hűtőfürdő
A kivágott pengealakok. Különböző célra különböző formák


A formák kivágása után hosszú szünet következett a késkészítésben, nem volt érkezésem ezzel foglalkozni, valamint akartam egy jó köszörűt venni az élek elkészítéséhez. Erre szintén jó lett volna egy szalagcsiszoló gép is, de annak megvalósítása még csak tervezési fázisban van. Szóval igazából azt mondhatnám, hogy a mostani ismereteim birtokában mindent jobban csinálhattam volna, mint ahogy végülis ténylegesen csináltam, de a végeredménnyel abszolút elégedett vagyok, és ha máshogy készíteném is a késeket, nagyjából olyanok lennének most is, mint amilyenek lettek.

Amikor végül már muszáj volt késeket használnom, rászántam magam, hogy befejezem őket. Először is nyeleket csináltam nekik, de ácsi, itt már megint azt kell mondanom, hogy talán ha lenne egy szalagcsiszolóm, akkor előbb csinálnám meg a kés élét, és utána a nyelét. De én fordítva csináltam, és mivel edzeni már nem akartam az anyagot, így jobb is volt a fogás, amikor kialakítottam a pengéket. Szóval először maradék bubingából, cseresznyéből, mahagóniból, erdei fenyőből és jávorból nyeleket csináltam, majd jöhetett a veszett köszörülgetés.

anyagok előkészületben
valahogy így lesznek
persze ezek a fa külső odalai. A belsők ki vannak gyalulva
Ragasztás. Két külső faburkolat a nyélhez és középen a penge, körbe pedig pont olyan vastagságú fenyő vagy jávor.
Egy másik összepróbálás közben
Összeragasztott darabok. Még nem valami csinosak

A nyelek elkészítése után következő lépésként felváltva köszörültem ki az éleket, és amikor elfáradt a köszörű (értsd, nagyon felmelegedett), akkor faragtam a nyeleket. Főleg kis plasztikagyalut és csiszolópapírt használtam, néhol vésőt.

Kis Ferm köszörűm, ezzel már nagyon meg vagyok elégedve. (Valahogy a Ferm márkájú cuccok még nem hagytak cserben - persze ezekről a régi zöldekről beszélek)
formázás megkezdve

A kések mellett csináltam (nem mindet egy időben) néhány kisebb vésőt is, ez például egy kis vésnök-szerszám akar majd lenni.

bubinga nyél

farigcsálás minden mennyiségben

lenagyolt markolatok
dekoratív forgács fotó

a kuka, ami most az egyszer jól néz ki
Szóval aztán elkészültek a markolatok, és az élek nagyolása is, jöhetett az élezés és fenés, valamint a farészek finomcsiszolása. Ez jó kis időigényes munka, nem is végeztem velük egyhamar. A fenéssel kapcsolatban majd lesz egy külön bejegyzés, egy kicsivel később. Igazából nincs is nagyon plusz mondanivalóm a témával kapcsolatban, lentebb mindegyik kés alatt leírom, hogy miért olyan alakú, amilyen. Ami igazából itt szakértelmet igényel, az főleg a fenés, de erről majd a legközelebbi szerszám bejegyzésben. Jöjjenek tehát a kések, amiknek jó szokásom szerint neveket is adtam.

durva fenés
persze a fenéshez hozzácsaptam már a vésőket is
Ez Nyék. Nyakfaragó Nyék.
Fő funkciója a nevéből is látszik. A nyaktövek egyik oldalát lehet vele nagyon hatékonyan megfaragni, mivel egyik oldalra van fence az éle, mondhatnánk, ez a kés egy irányba működik, de arra nyagyon. Emellett elég tekintélyes méretű a pengéje, úgyhogy nagyobb vágásokhoz is jó.
Ez Nyakfaragó Nyeste.
Tulajdonképpen az előző kés fordított ikertestvére, tehát neki a másik oldalra van fenve a pengéje. Emellett kisebb is, de a célre ugyanúgy megfelel.
Ez Stanislaw.
Tömzsi, meredek élével majdnemhogy tolni lehet a kést. Előnye, hogy bírja a nagy erőkifejtést. Mondhatni ez valami nagyoló kés, de finom munkákhoz is szívesen használom, ha nem kell kanyarogni.
Ez Demeter. Amolyan általános faragókés. Nagy pengéje van, így főleg nagyobb részek lehasítására használom.

Ez Vladimir. A kakukktojás, ugyanis nem is kés, hanem kis véső. Olyan munkákhoz, ahol nagyobb erőket kell kifejteni, és félnék, hogy eltörik a véső éle.
Ilyen profilú vésőt főleg a fémművesek használnak, de én is jó hasznát veszem.
Ez Hegyes Hedvig.
ha kis lyukakba kell benyúlni és kitisztítani vagy tágítani, akkor egy egy hasznos célszerszám
Ez Patty. 
kicsit íves az éle, igazából a kísérlet kedvéért csináltam, olyasmi egy kicsit mint egy svájcibicska kisebb pengéje.
Ez Juno.
ő is egy univerzális darab, csak hosszúkásabb, kecsesebb, kevésbé hozzáférhető helyekhez
Ez Iván.
Középre fent, hosszú pengéjével jól lehet hasítani, hosszabb metszéseket tenni. Jól kézreáll, egyenes éle miatt jól lehet vele például hegyezni is.
néhány egyéb szerszámocska régebbről
Sámson és Sámuel a spándlivágók
Alul a most készítetteken kívül még van egy-két mini véső imbuszkulcsból, furószárból, törött reszelőnyélből köszörülve. És persze a spándlivágók, amiket már régebben bemutattam.

össztűz, és a csodálatosan esztétikus, ámde annál praktikusabb hungarocell tartó
A teljesség igénye nélkül még egyéb szereplőink Sámson és Sámuel a spándlivágók, Vladimir a vésnök véső, valamint Olizatriznyák és Tarisznyarák.
Késeket sokféleképpen lehet készíteni, és nem is mondom, hogy a fent bemutatott a legjobb módja, de az eredmény megbízható és használható, nekem pedig ez a lényeg. Ha szépségversenyt nem is nyerek velük, az összes munkát el tudom végezni, amihez késre van szükségem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése