A következő címkéjű bejegyzések mutatása: faragókés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: faragókés. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. szeptember 5., péntek

Szerszám VI. - Ami nélkül nem lehet létezni: faragókések

Mai bejegyzésemben egy olyan szerszámtípus házi elkészítését mutatom be, ami egyszerűen nélkülözhetetlen. Ez a faragókés. Ahogy véső, reszelő, gyalu, úgy kések nélkül sincs famunka, előbb-utóbb muszáj lesz beszereznünk ezeket ez eszközöket. Vagy beszerezzük őket, vagy elkészítjük. Én az utóbbinak vagyok híve, de volt jó példám is, Prehoda Zsolt tanítómesterem is maga készítette késeit, azokkal dolgoztam két és fél éven keresztül.

Elkészítésének sokféle módja lehetséges, én egyszerűen lapoltam őket a pengéből és három réteg fából. Ezeknél persze sokkal mutatósabb darabokat is össze lehetett volna hozni, de főként két dolog hajtott: az egyik, hogy praktikusak legyenek, másik, hogy kényelmesen lehessen velük dolgozni. A boltokban kapható faragókések nyele többnyire kissé ergonómikusra van tervezve, de valahogy nekem ez az alak sosem állt kézre, és sokkal jobban szerettem a tanuló műhelyünkben fellelhető egyenes szárú késeket, nem véletlen, hogy én is ilyeneket készítettem. Az alapanyagok különböző hulladékok. Egy szerszámvásárlásom során grátiszba kapott ipari gyalupenge darabkák. Egy kedves volt osztálytársam édesapjának mávos sínvágó fűrészének pengedarabjai. Készülő gitárjaimból maradt lehulló fadarabkák. Nagyjából ennyi. Kell még köszörű vagy csiszológép (ez utóbbi még sajna nincs), flex, némi ragasztó és fenőkövek.

Az én késeim nagyjából egy év alatt készültek el, de ennek azért részben oka az is, hogy sokat csináltam egyszerre. Egy darabbal szerintem egy nap alatt el lehet készülni. Hozzá kell még tennem, hogy én egy - a kések készítésénél igen fontos - lépést kihagytam, ez pedig az edzés, ami hevítésből, és szabályozott lehűtésből áll, nem is beszélve a hőkezelésről. Nekem erre nem volt lehetőségem, mert nincs hozzá felszerelésem, ezért inkább arra törekedtem, hogy az amúgy edzett acélokat ne lágyítsam ki. Nem egy leányálom így dolgozni, mivel folyamatosan gondoskodni kell a hűtésről, és csak lassan lehet haladni, de hát ez van. Majd talán egyszer lesz valami erre alkalmas helyem/eszközöm. Szóval az edzés rész most kimarad. És kezdődjék először a darabolás.

az alapanyagok: ipari gyalugéppenge és sínvágó fűrészlap
ez a penge már valószínűleg bekapott pár szöget, de pályafutása még korántsem ért véget

2014. április 29., kedd

Vendég: Zsombor és az intarziás koptató

A mai bejegyzés igazán rendhagyó lesz, olyannyira, hogy nem is én készítettem. Zsombor gitárját még én hoztam rendbe annak idején, pontosabban szólva javítottam egy gitárt, ami aztán nála kötött ki. Mivel elégedetlen volt a gyári koptatóval, készített hozzá egy sajátot és ezt elhozta hozzám, hogy felragasszam. Ez megtörtént, és mivel mindketten érdemesnek találjuk az új alkatrészt a bemutatásra, most Zsomboré a szó:

"Sziasztok!

Hollay-Horváth Zsombor vagyok és ez egy vendégposzt (kösziMészi! :).
A képek minőségéért előre is elnézést kérek, telefonnal, félfényben készültek, és még forgácsdarabjaim sincsenek :(
Történt egy pár hónapja, hogy kitaláltam, hogy csinálok egy szép fakoptatót a gitáromra a csúnya gyári műanyag helyett. Van egy régi-kedvenc életfa-motívumom, azt vettem alapul. Nyomtattam belőle egy pár méretet, nem tudtam hirtelen, hogy pontosan mekkora fog kelleni, majd fogtam a régi koptatót és körberajzoltam egy darab mahagóni-furnérra.

A régi koptatólap és az új anyag
Apámnál egy órát válogattam a furnérokat, kisebb idegbajt okozva a jóöregnek
Felskicceltem, hogy mekkora lesz az akkora