A mai eszköz egy igen egyszerű darab. Ugyanakkor bundozáshoz például nélkülözhetetlen. Ez egy rádiuszsablon, vagy magyarosabban ívsablon, csak épp ennek egy különleges fajtája. Lényege, hogy a különböző íveltségű fogólapok helyes kidolgozásának ellenőrzésére szolgál. E nélkül csak körülbelül tudnánk megmondani, hogy milyen a fogólap, ami aztán a későbbiekben meglehetősen nagy bosszúságot tud okozni, mivel könnyen lehet, hogy emiatt néhány helyen a bundot nem fogjuk tudni a helyére szorítani vagy ütni.
Az interneten lehet találni elég sokféle megoldást erre a szerszámra, kezdve a papírtól a plexin át a fém szerszámokig. Az anyagot illetően szerintem a fém a legjobb, az alább látható darabok egy lomtalanításkor begyűjtött billentyűzet hátsó lemezéből készültek. A papírral az a baj, hogy nem elég szilárd, így nem szolgálhat egyértelmű jelzőként. Hasonló a helyzet a fával, ami ugyan önmagában elég kemény, ám a levegő nedvességtartalmának hatására változtatja alakját, így ilyen precíziós célra ezt is elfelejthetjük. A plexivel nincs baj, eltekintve attól, hogy átlátszó. Furcsa lehet, hogy ez miért probléma, de egyszerű a magyarázat. Vonalakat és íveket ellenőrizni legjobban ellenfényben lehet (pl. egy velünk szemben világító lámpával, ahogy ezt már sokszor láthattátok a blogon), így ha a mérőeszköz átlátszó, nem az ellenőrzött anyag és a vonalzó viszonyát fogjuk látni, hanem szemünkbe fog sütni a lámpa... Szóval valamilyen színezett műanyag még jó lehet, de ez is elég rugalmas, jobb tehát a fém.
 |
az én házi ívsablonjaim |
A képen látható eszközök lényege, hogy mind a négy oldalukon különböző ív van kicsiszolva, így a gitárokon használt mindenféle méret ellenőrizhető vele, ezek a következők: 7,25"; 9,5"; 10"; 12"; 14"; 15"; 16"; 20". A méretek inchben értendőek, és azt jelentik, hogy ilyen sugarú kör ívét testesíti meg az adott oldal. Általában elmondható, hogy a szűkebb ívű fogólapok kényelmesebbek tudnak lenni, ugyanakkor a nyújtásos szólótechnikához laposabb ív szükséges a felső fekvésekben, mivel ilyenkor a húrt a szomszédja felé húzzuk, és ha nagy a magassági különbség a kettő helyén a fogólapon, akkor a hang könnyen elfulladhat. A legtöbb fogólap egy folyamatos ívvel készül, de vannak olyanok, melyek átmenő rádiuszosak, ami azt jelenti, hogy az alsóbb fekvésekben szűkebb, a felsőkben laposabb íveltségűek, így kényelmesek és nyújtásokra is alkalmasak.
Az eszköz készítése maga elég egyszerű, egy tűvékony jelölő-filccel felrajzoljuk az íveket (ezeket vagy megrajzoljuk egy meghosszabbított körző segítségével, vagy kinyomtatjuk - az interneten könnyen megtalálható). Utána köszörűvel a felesleg nagyját eltüntetjük, és végül finom reszelővel, kézi csiszolással a lehető legegyenletesebbre alakítjuk a felületet. El kell mondanom, nem lesz tökéletes, de már így is óriási szolgálatot tud tenni ez a mérőeszköz. Aki sok hangszeren dolgozik, annak persze érdemes megvásárolni egy profi darabot, mivel az ezredmilliméter pontosságra készül a gyárakban.
Jöjjön még itt néhány kép a használatról:
 |
A képen látható nyak az év (ha nem a világ) legrosszabb bundozása díjat kapta tőlem... Azért 12"-es sablonnal mutatom, mert ez a hangszerhez tartozó híd íve, így a fogólapnak is ilyennek kéne lennie. Ehelyett ez van. Hogy valaki hogy bírt ennyire hulladék munkát végezni - vagy máshogy fogalmazva, hogy tudta ennyire tehetségesen megnehezíteni mások munkáját, azt nem tudom... |
 |
És így néz ki, amikor már majdnem jó. Nincs fényrés, mindenhol érintkezik, kivéve a jobb oldalon a szegélynél, mert a szerencsétlen kókler persze alacsonyra csinálta a szegélyt. Ilyenek miatt még plusz egy óra csiszolás... Na mindegy, a lényeg látszik, ilyesmire kéne törekedni bundozás előtt. |
Remélem hasznos lesz ez a bejegyzés is, a viszontlátásra!