Hát a Keytone név sem jelöl éppen élvonalbeli hangszereket, az biztos. Ebben a bejegyzésben egy gyárilag rossz helyre ragasztott hidat reparálok meg. Sajnos a tervezőknek nem sikerült jó helyre kiszámolniuk az alsónyerget, így a hangszer hamisan szól a legtöbb fogásban, és nem lehet beállítani tisztára az oktávját. Ebben pedig az a szomorú, hogy gyári hangszer révén nyilván nem ez az egyetlen, ami ilyen problémával került piacra.
Mivel a ragasztás kifejezetten jól sikerült, nem akartam felszedni a hidat, ehelyett inkább az alsónyeregnek helyet adó vájatot martam arrébb. Először készítettem egy megfelelő méretű rózsafa betétet az eredeti vájat betömésére, majd marógéppel hátrébb martam az egész árkot, így lehetőséget teremtve a normális beállításra.
 |
| Akusztikus basszusgitár Keytone módra. Az akusztikus jelző természetesen csak amolyan költői túlzás, sosem fog ez szépen szólni akusztikusan. |
 |
| az alsónyereg, ami - bár így nem látszik - rossz helyen van |
 |
| piezos alsónyereg |
 |
| gyárilag nagyon ritka, hogy eltalálják a vájat mélységét, itt is egy műanyag csík volt az alsónyereg alatt, hogy beállítsa a megfelelő húrnyomást |
 |
| Először megnéztem, nem lenne-e egyszerűbb csinálni egy új alsónyerget speciális kidolgozással, de túl bonyolult alakú volt az eredeti. |
 |
| a felső műanyag test maga a húrtartó, a fém ház alkotja a földelést, illetve árnyékolást, az előbb említett műanyagtest alsó felén futó rézcsík pedig a jel továbbítására szolgál |
 |
| az elektromos pólusok között ilyen kis hasábok vannak, aminek a felülete piezoelektromos töltéseltolódásra képes kristályokkal van bevonva. Ezek mechanikai behatás (rezgésből eredő összenyomódás) következtében minimális váltóáramot hoznak létre, ami a vezetéken keresztül az előerősítőbe kerül, ahol egy tranzisztoros rendszer felerősíti. |
 |
| darabokban |
A bundok kiosztását a különböző képletek ideális húrokhoz adják meg, vagy ha számolnak is a valóságos húrok viselkedésével, ennek is megvannak a maga határai. A bundkiosztás képletek mind azzal a pitagoraszi felfedezéssel számolnak, hogy ha egy ugyanolyan feszességű húrt a felére rövidítünk, akkor az az alaphang oktávján fog megszólalni. Innen már csak egy lépés az egyenletes temperálás arányszáma (12. gyök kettő) segítségével meghatározni egy adott menzúrahosszhoz a bundok helyét.
Igen ám, csak a húrnak van vastagsága is, és ez merevséggel jár együtt, vagyis a húr nem teljesen hajlékony, van némi rúdszerű viselkedése, minél közelebb vagyunk a feltámasztási pontokhoz, annál nagyobb. Egy vastag húr nem képes közvetlenül a feltámasztási pont mellett rezgésbe jönni, mivel túl merev. Folytatva a gondolatmenetet arra jutunk, hogy a valóságos rezgési hossz nem egyezik a két feltámasztási pont között mért menzúratávolsággal, hanem ennél valamivel rövidebb. Minél vastagabb a húr, annál jobban. Ezt a rövidülést kompenzáljuk az alsónyeregnél, vagy épp a felsőnél. Ahhoz, hogy a húr tényleges oktávpontja a 12. bundhoz essen, kicsivel hosszabbnak kell lennie, mint a menzúrának.
 |
| az eredeti árok |
 |
| Egy vékony csavarhúzó segítségével kikísérleteztem, hogy hol lesz pontos az oktáv. A híd felépítésének persze vannak korlátai, így nem tolhatom bármennyire hátra az alsónyerget, meg kellett találni a kompromisszumot |
 |
| próba |
 |
| rózsafa betét |
 |
| beragasztás |
 |
| beragasztva |
 |
| maráshoz előkészülve |
 |
| Az új árok, pár milliméterrel hátrébb |
 |
| a műanyag húrtartó részt még kellett kicsit alakítani a pontos oktávok érdekében |
 |
| sajnos nem egy jó hangszer, de legalább már pontos |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése