G&L JB 2 átalakítás

Egy G&L JB 2-es basszusgitárt volt szerencsém átalakítani. Leo Fender a neve után elnevezett cég elhagyása utáni márkájának hangszeréről van szó, ami megfelel annak a magas színvonalnak, amit a világhírű feltaláló szabott meg. Kőris test, juhar nyak, rózsafa fogólap. A felületkezelés vastag poliuretán vagy poliészter, de mivel az ilyen típusú hangszerek amúgy is ritkán készülnek vékony felületkezeléssel, ez nem meglepő. Egy felsőnyerget készítettem rá, megsíkoltam a bundokat, és a hangszer tulajdonosának kérésére egy gyári koptatót igazítottam olyanra, hogy jól álljon a hangszernek. Gyárilag koptató nélkül érkezik, ami a Jazzbass stílusához szokottaknál hiányérzetet okozhat, főleg hogy a test is homogén színvilágú. A hangszer gazdája jó érzékkel egy fehér gyöngyházas csillogású koptatót választott, ennek az íveit igazítottam olyanra, ahogy szerintem a testhez legjobban passzolt, és nem változtatta meg a hangszer jazzbass stílusát.

gyárilag így fest a G&L JB 2

Jolana Diamant basszus szegélyezés

Ebben a bejegyzésben egy Jolana Diamant Bas test szegélyezését fogom megmutatni, nem azért, mintha nem lett volna még elég szó a szegélyezésről, hanem mert szeretem a Diamantot, és ez a basszusgitár verzió talán még vagányabban néz ki főleg a barna szín miatt, amivel előtte ebben a szériában még nem találkoztam.

Ahogy azzal már korábbi írásokban is találkozhattatok, a Jolanakon nagyon gyakori a szegélyek elöregedése, pontosabban morzsolhatóvá válása. Valami olyan műanyagot használtak, ami nem állta ki az idő próbáját. Érdekes módon ezen a hangszeren csak a test hát felőli oldalán és a fogólap szélén porlott el a szegély, a tető felőli oldalon teljesen ép maradt. Nem tudom, ennek mi lehet az oka, vajon más behatások érték (fény? hő?) vagy esetleg más fajta felületkezelést kapott (nem tartom valószínűnek). Ezt nem fogom tudni megfejteni, de így legalább ennyivel kevesebb munka volt vele.

rögtön kezdésnek itt egy kép a hangszerről, nagyon jól áll neki ez a barna

a nyak

a szegélyek itt ugyan nem törtek ki/porlottak el, de teljesen szét voltak repedezve, a játéktól biztosan kihullott volna előbb-utóbb egy része

Javított hangszerek a teljesség igénye nélkül V.

A gyűjteményes javításjegyzékem ötödik részéhez érkeztünk, amiben olyan hangszerekre vethettek egy pillantást, amikről nem fog önálló bejegyzés születni. Ha a fészbúk oldalamon keresgéltek, akkor a képek között sok itt mutatott darabbal találkozhattok még.

Elsőnek itt egy bolgár Kremona gamba alakú basszusgitár, amin az elektronikát tisztítottam, javítottam, így készítettem pár képet az amúgy belül meglepően tiszta potméterekről is.

itt azért volt rendesen mit kitakarítani

Keytone akusztikus basszusgitár híd átalakítás

Hát a Keytone név sem jelöl éppen élvonalbeli hangszereket, az biztos. Ebben a bejegyzésben egy gyárilag rossz helyre ragasztott hidat reparálok meg. Sajnos a tervezőknek nem sikerült jó helyre kiszámolniuk az alsónyerget, így a hangszer hamisan szól a legtöbb fogásban, és nem lehet beállítani tisztára az oktávját. Ebben pedig az a szomorú, hogy gyári hangszer révén nyilván nem ez az egyetlen, ami ilyen problémával került piacra.

Mivel a ragasztás kifejezetten jól sikerült, nem akartam felszedni a hidat, ehelyett inkább az alsónyeregnek helyet adó vájatot martam arrébb. Először készítettem egy megfelelő méretű rózsafa betétet az eredeti vájat betömésére, majd marógéppel hátrébb martam az egész árkot, így lehetőséget teremtve a normális beállításra.

Akusztikus basszusgitár Keytone módra. Az akusztikus jelző természetesen csak amolyan költői túlzás, sosem fog ez szépen szólni akusztikusan.

az alsónyereg, ami - bár így nem látszik - rossz helyen van

Samick basszusgitár teljes átalakítás

A most bemutatott hangszer tényleg teljes átalakításon esett át. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag minden nagyobb elemén változtattam: a testen, a nyakon, a fogólapon, a koptatón és az elektronikán is. Gazdájának megvolt a teljesen határozott elképzelése arról, mit szeretne, és én törekedtem ezeket pontosan megvalósítani. Nem tisztem megítélni, hogy milyenek a tőlem megrendelt átalakítások, de természetesen fel szoktam hívni a figyelmet a problémás-rizikós pontokra. Ebben az esetben útközben alakult egy-két dolog, de az alap elképzeléssel én is teljesen egyetértettem. Lássuk, mi történt:

így jött

ekkor nézett ki így utoljára

a fogólap korábban házilag lett bundnélkülivé alakítva, és a fogólapot műgyantával vonták be, ez is változott

Basszusgitár nyak és test egymáshoz igazítás és trükkös bundozás

Nem mindig a praktikus indokok döntenek egy hangszer mellett. Erre a legjobb példa a mai bejegyzés, amiben egy Precision testet kellett összepárosítanom egy nem hozzá tartozó nyakkal. Az átalakítás mellett a személyes emlékeken kívül nem nagyon szólt más, főleg amiatt, mert a nyak eleve túl gyenge volt. Van pálca benne, de nem bír ellentartani rendesen a húrok húzásának. Felhívtam erre a körülményre a tulaj figyelmét, de azt kérte, tegyem meg, amit lehet, és ez a test ezzel a nyakkal alkosson hangszert. Elfogadtam a kihívást, és azt gondolom kis szerencsével sikerült is a legjobbat kihoznom belőle.

A nyak test összepárosítás tulajdonképpen a nyakpersely átalakításán múlott. Itt figyelembe kellett venni a persely mélységét, alsó lapjának dőlésszögét, a persely benyúlását, hogy a menzúra pont jól jöjjön ki a hídnál, illetve az oldalfalak állását, hogy a nyak pont a hangszer középtengelyén helyezkedjen el. A persely alapvetően nagy volt, így a szabályosítása után betéteket ragasztottam bele, és aztán martam az új nyak méretére.

a nyakpersely a betétek beragasztása előtt szabályosítva

az első, ütköző betét

Harley Benton öthúros basszusgitár Kent Armstrong elektronika beszerelés

A zenekarunk basszusgitárosának egy öthúros Harley Benton a hangszere, ami egy egész jól megépített jószág. A nyak öt rétegű, átmenő, erős darab, a test anyaga leginkább a bubingára hasonlít, illetve a top és a hát is valamilyen dekoratívabb gyökér, de nem furnér, hanem rendes, kb 5-6 mm vastag faanyag. A kidolgozásra nem lehet panasz, de meg lehet azért találni a kompromisszumokat. Az egyik ilyen az összeszerelés, és a beállítás, ami csapnivaló volt, a másik az elektronika, ami nagyjából a legolcsóbb rendszer lehet, amit aktív basszusgitárokhoz összedobtak. Volt gond a próbákon is a emiatt, úgyhogy végül a hangszer gazdája úgy döntött, cseréljük benne a komplett elektronikát hangszedőstül. Az európai Kent Armstrongtól, vagyis Juraj Turzától rendeltünk pickupokat és egy három sávos aktív hangszínszabályzó elektronikát, ezt szereltem be a hangszerbe.

Több mindent is át kellett alakítani a cél eléréséhez. Először is az új hangszedők hosszabbak voltak, így meg kellett hosszabbítani a nekik mart gödröket. A testben eredetileg egy két sávos eq volt, ez master hangerővel és a két pickup arányát szabályzó panoráma potméterrel együtt összesen négy poti. A három sávosra bővült szabályzó miatt át kellett alakítani az elektronika gödröt is, hogy elférjen az ötödik kezelőszerv. Emellett volt gond a hangszer hídjával is, de erre még lentebb visszatérek.

a hangszedő gödrök kibővítéséhez előkészülve

kellett jó néhány mm plusz

helyén az új hangszedő.

Harley Benton akusztikus basszusgitár átalakítás

Az olcsó-közép kategóriás márkák közül a Harley Bentonnal, a Corttal, a Samickkel és még egy-két márkával nagyjából ki vagyok békülve, bár mindhárom cégtől láttam már botrányosan rossz hangszert. Viszont gyakrabban teljesen használhatóak, sőt egyes esetekben kifejezetten jó anyagokból összerakott, szépen elkészített hangszerek tudnak lenni. A baj csak az, hogy ezt sajnos nem mindenki tudja eldönteni a vásárláskor még boltban sem, pláne ha esetleg interneten keresztül rendeli.

Szerencsére mai főszereplőm a jó hangszerek közé tartozik, egy szépen elkészített Harley Benton bundnélküli akusztikus basszusgitárról van szó. A test rétegelt lemezből van, de tisztességesen meg van csinálva, és elég nagy és mély testet csináltak ahhoz, hogy legyen már valamicske basszus karaktere is. Persze bőgőkhöz nem hasonlítható, de kiszúrás is lenne ezzel a hangszertípussal, ha ilyen versenytársat állítanánk mellé. Illetve akkor nem, ha utána a hordozhatóság tekintetében is levizsgáztatjuk őket. Van benne természetesen elektronika is, így akár másokkal együtt is használható.

így néz ki gyárilag

szegélyezett fogólap (megvan az oka, hogy ezt itt megemlítem)

volt némi kopás a fogólapon, de nem vészes

Orfeus Hebros basszus- és szólógitár felújítás

Egy pár Orfeus hangszer járt már nálam, és be is mutattam őket. A mostani bejegyzés különlegessége, hogy rövid időn belül két különböző személytől került hozzám egy Orfeus Hebros basszus- és egy szólógitár is, nagyon hasonló problémákkal. Gyakorlatilag a testforma, és a megoldások többsége ugyanaz, a fő különbség józan egyszerűséggel a húrok számában van. Most egy kicsit jobban belemerülünk ennek a típusnak a tulajdonságaiba. A Hebros elnevezéssel kapcsolatban egyébként nem vagyok teljesen biztos, mert több helyen azt írják, az ezzel a névvel illetett modellek plasztikás tetővel készültek, míg a nálam járt hangszerek teljesen sík fedlaposak voltak (mindkettő részlegesen üreges). Ezért elképzelhető, hogy nem Hebros a típusuk, de más névről nem tudok, így forma alapján maradok ennél.

A javítások egyébként nagyjából rutinmunkák voltak, a bundozás és az elektronika rendbetétele, valamint a híd javítása, ami mindkét hangszernél hiányos volt.

A basszusról és a gitárról is elmondható, hogy a test üreges, egy tömör fenyő végigmenő tőkével, rétegelt tetővel és háttal, valamint kávával. A tetőn két f-nyílás látható, a felületkezelés anyagát nem tudom megállapítani, de könnyen beazonosítható a harsány sunburst fényezés. Érdekes, hogy az Orfeus plasztikás hangszereinél a tető és a hát is sok esetben tömör fenyőből lett kifaragva, ami sokat dob az értékén/hangján. Kifejezetten jellemző a fogólap rádiusza, ami szűkebb, mint bármelyik nyugati hangszeré, ez pedig nagyban befolyásolja a kényelmet, egyeseknek bejön, hogy jól rá lehet markolni, másoknak, akik sok hangot nyújtanak, ezen hangok gyakori gyors elhalása miatt kínszenvedés lehet. A fogólap feketére festett, a nyak rögzítését négy darab csavarral oldották meg. Mindkét hangszernél nulladik bund van a ma szokványos felsőnyereg helyett. A nyakmerevítő pálca működik, szimpla egyirányú megoldás, de nagyjából teszi a dolgát, csodákat nem várhatunk tőle. A fej felől állítható pipakulccsal, de nem hagytak túl sok helyet, így nagyobb szerszám esetében nehezen lehet hozzáférni. A hangszer leggyengébb megoldásai közé a fej és a hangszedők rögzítése tartozik. A fej a gitár és basszusgitár esetében is túl vékony. Nem döntött, tehát a fej alapsíkja nem zár be szöget a nyakkal (ez egyébként teljesen megszokott a fender típusú hangszereknél). A vékony fej a húrok húzásának hatására felfelé hajlik, ami miatt a felsőnyergen csökken a húrnyomás, esetenként akár zörgést is okozva. Ezt orvoslandó szereltek még egy húrleszorítót is a fejre, ami ugyan az előbb említett problémát többé-kevésbé megoldja, de egyrészt a csavaros rögzítése tovább gyengíti a fejet, másrészt a húrok minden hangolásnál súrlódnak ezen a fém alkatrészen, aminek eredménye a gyorsabb elhasználódás. A hangszedők egy tekercsesek, különleges kialakítással, gugliban bárki megnézheti hogy fest egy ilyen Orfeus pickup belülről. A hangjuk koruk ellenére szuper, a legfőbb probléma az, hogy a ház magassága nem állítható, így csak bizonyos beállításokban egyforma a nyaki és hídi hangszedő hangereje. Az elektronika nagyon egyszerű, mindkét hangszedőhöz tartozik egy hangerő potméter, ezen kívül pedig egy master tónus poti tágítja a hangzásbeli lehetőségeket. A kimeneti aljzat gyárilag ötpólusú DIN, amiből nyilván csak két lábat használtak, ezt az egyik hangszeren én cseréltem jack-re, a másikon már korábban megtették. A szólógitáron még található egy elég felejthető minőségű tremolorendszer, ami távolról a Fender Jaguarokban használt megoldásokra emlékeztet, de elég silány módon lettek lemezből kihajtogatva. Ennyit tudok elmondani róluk bemutatásképp, most jöjjenek a képek.

Előtérben az Orfeus basszusgitár bundjait teszem rendbe. A maszkolásra a festett fogólap miatt van szükség.

A basszusgitárnál a nulladik bundot cserélnem kellett.

jól látszik az összetéveszthetetlenül szűk fogólap rádiusz

Jolana Iris basszusgitár forgókapcsoló csere

Ennek a hangszernek csak az elektronikáját bütyköltem meg, és csak a test járt nálam, így sok okosat nem tudok mondani róla, de mivel eléggé érdekes kihívás elé állított, kap egy külön bejegyzést. A Jolana Iris basszusnak az elektronika-gödre a Telecasteréhez hasonlatos, egy vékony, hosszúkás fémlemez zárja le, és három alkatrésznek van rajta hely - egy hangerő potméternek, egy hangszedő-váltó forgókapcsolónak, és egy tónus-szabályzónak. 

A probléma az volt, hogy az eredeti forgókapcsoló meghibásodott, és sehonnan nem tudtunk keríteni hozzá való pótalkatrészt. A gödörben nagyon szűkös volt a hely, így a hagyományosan gitáron használt forgókapcsolók sem jöhettek szóba. Pont ebben az időben sikerült viszont valahonnan beújítanom egy tucat orosz forgókapcsolót, amik a mostanában használatosaknál keskenyebbek voltak. Elég masszív kivitelű, univerzális darabokról van szó, akadt azonban velük egy komoly probléma. Túl hosszúak voltak a hangszerhez. Eredeti alakjukban négy terminálosak (négy áramkör kapcsolását teszik lehetővé egyszerre), nekem azonban itt csak ennek a felére volt szükségem. Ugyan a kapcsolók nem kifejezetten támogatták a szétszedést, nem is igazán nehezítették meg, így most megmutathatom, hogy néznek ki belülről, és hogyan tudtam őket felhasználni.

A képen felül egy egyben lévő kapcsolót, alul pedig egy szétszedettet láthattok. Darabokra szedés közben kiderült, hogy belül végülis csak két terminállal rendelkezik, mivel a négy szintnyi forrasztófül csak két belső forgatható érintkezőpanelhez csatlakozik. Ezekből egyet hagytam meg, és a forrasztófülekből is leválasztottam két szintet a többiről, majd a tengelyből a megfelelő hosszúságot lefűrészelve újból összeraktam a kapcsolót. Érdekesség még, hogy változtatható a kapcsoló állásainak száma kettőtől öt állásig. Nekem háromra volt szükségem, így ennek megfelelően állítottam be az ezt szabályzó karmos alátétet.

A teljes méretű és a felezett kapcsoló

Framus relic "természetesen"

E mostani bejegyzés terméke egy duplanyakú gitár felújításában vállalt részmunka bemutatása, ugyanis a hangszer tulajdonosa maga is rengeteg felújítást végzett már hangszerein. Kustán Sándorról van szó, akinek oldalát mindenképp érdemes megnézni azoknak, akik szeretik a régi , '60-as, '70-es évekbeli német, keleti blokkos és más hangszereket / erősítőket. Itt találjátok:

http://sixtiesguitars.com/

Maga a kétnyakú hangszer egy Framus relikvia, őskori leletekhez illő állapotban. Személy szerint még sosem láttam ilyen hangszert, a poszt végén megláthatjátok hogy is néz ki teljes állapotában. Én a valóságban csak a nyakakkal találkoztam, Kusti remek munkát végzett a hangszer többi részén is, nem beszélve arról, hogy a nyak lakkozását/ matricázását is ő intézte.

Szóval nem tudom milyen hangszerkárhozat-földjén tárolták ezt a hangszert, de annyi bizonyos, hogy nem tett jót neki. A két nyak gyakorlatilag hat darabban érkezett, a fogólap és a pálca még némileg összetartotta a részeket. Ez még hagyján, hiszen szegény előző tulajdonos(ai)ának bizonyára nem volt egy talpalatnyi száraz, gombáktól mentes területe... Sőt az is lehet, hogy már gondosan előkészítette eltüzeléshez a hangszert, csak utolsó pillanatban valamilyen sugallatra meggondolta magát. Ki tudja. De van egy dolog, ami mindent felülmúl, amit eddig valaha tapasztaltam a szakmában. Miután letört a fej mindkét nyakról, drága barátunk egy-két szöggel, ismétlem SZÖGGEL rögzítette őket a "helyükön". A józan paraszti ész ilyetén leleménye előtt szerintem térdre kéne borulnia a világnak. Arról nem beszélve, hogy a SZÖGET ízlésesen átütötte a fogólapon keresztül is (sírva-röhögés). Talán a tömegtermelt gitárok mai zaklatott világunkban betöltött megbecsülés nélküli pozícióját próbálta kifejezni ezzel a kortárs műalkotással? Nos, talán jobb, ha erre nem derül fény. De tartsunk egyperces némacsendet azokért a hangszerekért, amik hasonló elmeroggyantak kínzókamráiban sínylődnek. 

Na jó, ne túlozzunk (SZÖG), nagy szerencsénk, hogy minden tárgy javítható, csak rá kell szánni az időt és energiát. Úgyhogy nagy levegő, aztán el lehet kezdeni ötletelni. Miután túltettem magam a kitárgyalt megoldáson, már legalább annyira élveztem a munkát, mint máskor. Ami érdekesség még, hogy a nyak a Framustól amúgy megszokott megoldással, vékony falamezekből van összerétegelve, és számomra nem teljesen megmagyarázható módon vagy a rétegelt nyak anyaga tágult szélességében, vagy a fogólap ment össze (nagyon). Valószínűleg mindkettő. A nyak szélesedése talán a nedvességfelszívásnak tudható be, míg a fogólap összezsugorodása a túlszáradásnak. Hogy ez a kettő hogy jön össze, azt mindenkinek a fantáziájára bízom. A fogólapot oldalról szegélyező cellulóz-szegély már hiányzott, így ezt is pótolnom kellett. A méretdeformálódások miatt viszont műanyag helyett jávor szegélyt készítettem rá, mivel ezt nem kunszt vastagabbra készíteni, és még jól is mutat. Most viszont először jöjjön pár kép a nyakakról, ahogyan hozzám kerültek (és ami már sokkal jobb volt, mint ahogy Kusti megszerezte őket)

egy hathúros szólógitár és egy négyhúros basszusgitár nyak

Ugyanez hátulról, sajnos a szögekről nincsen kifejezetten kiemelt képem, a sokk nem hagyott gondolni a későbbi bejegyzésre

Egyedi készítésű egyedi Peterson basszusgitár - Custom made Custom Peterson bassguitar

Szóval történt egyszercsak, hogy Árpád cimbinek sikerült szereznie egy igazi ritkaságot. A Peterson név nem tudom, mennyire cseng ismerősen, bevallom nálam sem mozgatott meg túl sok mindent. Pedig valaha egy igencsak jónevű erősítőgyártó cég volt, főleg a jazz-erősítőiket imádták, ha jól tudom. A cég amúgy angliai, és még mindig megvan, csak már nem gyártanak erősítőket, hanem főleg javításokkal foglalkoznak, és más elektronikai munkákkal, legalábbis ezen cikk tanúsága szerint. 

peterson amps

Itt válik amúgy a dolog érdekessé, ugyanis nem értek eléggé az elektronikához, hogy erősítőkkel foglalkozzak, de akkor hogy jövök én a képbe? Nos úgy, hogy Petersonék egy ponton kitalálták, hogy erősítőik mellé piacra dobnak egy basszusgitárt is. Ez nem egyedi eset, több olyan márka is van, akik csináltak hangszert is, pedig alapvetően erősítőikről voltak híresek, pl Ampeg (bár nem tudom pontosan mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás). Szóval legyártattak Csehszlovákiában egy pár darabos szériát, amiből ha jól tudom 2-3 el is készült teljesen, egy pedig rejtélyes úton egy féreglyukon keresztül nyersen hozzám került, illetve Árpádhoz, aki elhozta hozzám, hogy ugyan csináljunk már hangszert belőle.

Szóval kézhez kaptam egy testet és egy nyakat, ez utóbbival annyi volt a bibi, hogy eredetileg nem a testhez tartozott, tehát nem Peterson nyak volt, hanem egy másik cseh készítő műve, de majd meglátjátok, meglesz az eredeti nyak is. A test jó sokat állhatott valahol, és pakolgatás nyomai is látszanak rajta, benyomódások, mély karcolások, stb. Ezeket részben a víz szálakat kiegyenesítő hatásával, részben csiszolással tüntettem el. Most jöjjenek a képek a megérkezett hangszerről.

Peterson test.

Javított hangszerek a teljesség igénye nélkül II.

Na, már két úgymond sorozatot is indítottam itt a blogon, de egyik sem ért még meg második részt. Ez most megtörténik! :) A következő képes összeállítás olyan hangszereket mutat be egy-két képben, amiken dolgoztam, és vagy rutinmunka volt (és bemutattam már itt a blogon), vagy valami miatt nem tudtam rendesen dokumentálni. Persze minden hangszerről továbbra sem készül fotó,de azért törekszem. Legutóbb kérés volt, hogy írjam le, melyik hangszert mi érte, mit kapott, ezt próbálom felidézni, valamint ha van ilyen, leírom a tapasztalataimat is az adott hangszerrel. Na csapjunk bele:

Na elsőnek jöjjön egy csúnyaság. Ez egy Schecter basszusgitár nyaka, amiben a pálcát nem igazán sikerült szakszerűen beállítani, sőt még bónuszként sikerült teljesen szétnyírni. Itt már aztán próbálkozhatott az ember, az imbusz, mint olyan, szóba sem jött. Úgyhogy először volt méretre köszörült egyenes csavarhúzó

Aztán egy idő teljesen eredménytelen próbálkozás után - mivel a hangszer gazdája nem szeretett volna egy teljes fogólapcserét bonyolítani, pedig azt kellett volna - fogtam magam, és felbontottam a fogólapot a felső végén. Rontani már amúgy nem nagyon lehetett a helyzeten.

végül aztán le sikerült nagynehezen szedni az anyát a menetes végről, a képen látható oldalába fúrt lyuk segítségével, ami lehetővé tette, hogy egy vékony imbusszal megmozdítsam. De úgy meg volt feszítve, hogy ezt is alig bírtam

nem szép látvány. Az irónia a történetben, hogy miután kicseréltem a pálcaanyát, és mindent a helyére tettem, a beállítás során derült ki, hogy a pálca bizony nem véletlenül volt úgy megtépve, ugyanis csak az első hét fekvésben hatott, és ott se nagyon. Ebben csak az furcsa számomra, hogy a Schecter nem a legolcsóbb kategória, ez a hiba pedig végzetes egy hangszerre. Ha hangszert vásároltok, erre mindenképpen figyeljetek! Pálca működik-e. Hülyén hangzik, de már jó pár ilyen esettel találkoztam, hogy egy amúgy kifogástalan hangszer ezért volt játszhatatlan. A pálcacsere pedig óriási meló...

jöjjön helyette valami kellemesebb, egy Furch gitárnyak újralakkozva. Gazdája saját szakállára kezdte el leszedni róla a lakkot, majd mikor szembesült vele, hogy nem boldogul, hozzám került a hangszer, és kapott egy nitrolakkos finist.

falusi tájkép gitárnyakban

ami megkönnyítette a dolgot, hogy a nyak a Furch egyik saját technikája szerint kivehető a testből. Egy sínen illeszkedik a helyére és két csavarral lehet rögzíteni, a lyukakban két fém menetes persely van

Ez pedig nem más, mint egy Turcsák Tibor hangszerész mester által készített Gitison Schaller (hanem Shadow borítás mögött saját tekercselmény by Turcsák Tibor - tudtam meg hiteles forrásból :)) humbuckerekkel. Kellemes hangja volt, nem kifejezetten különleges, viszont nagyon kényelmes volt az egész hangszer.

A Turcsák Tibor által kreált márkanév: Gitison

Ezen egy bundozást követtem el, mert már nagyon lehasználódtak az érintők

újrabundozva Jumbo érintőkkel

nosztalgia - nyár

Egy újabb hely, volt tanulótársam kis műhelye,ahol ezt a brácsát állítottam be, fogólaplehúzást és felsőnyereg állítást csináltam.

ilyen óriási homorulat volt benne, mielőtt hozzákezdtem, nem csoda, hogy kényelmetlen volt rajta játszani.

és amekkora ökör vagyok, elfelejtettem lefotózni, hogy hogyan kéne kinéznie helyesen. sajnálom... (ja a fogólap festett volt, az utólag persze újra fekete lett)

a felsőnyereg vájatainak árnyékán is látszik, hogy túl magas, persze itt sem fotóztam le a végeredményt......

Újabb Cort Klasszikus gitár, ezúttal beállítás. Tetszik ezekben a hangszerekben, hogy az alakjuk a fémhúrosok alakjára utal, ugyanakkor nem szeretem a hangjukat, mert ugyan olcsó kategóriás létükre tömör fenyő a tető, olyan vastagra hagyták, hogy alig bír szóhoz jutni... Sok rétegelt lemez hangszer is szebben szól náluk.

egy Classic névre hallgató klasszikus gitár, szintén síkolás, profilozás, semmi különös, kis olcsó darab.

Egy Ibanez Ex nyak beállítás

és a hozzá tartozó test elektronikájának újragondolása. Az eredeti darabok helyett egy francia manufaktúra, az Entwistle hangszedői kerültek bele. Nagyon olcsó pickupokat gyártanak, több féle konstrukcióban, és kellemes meglepetés a hangjuk, nem túl karakteres, de szép kerek, humbucker hangzás.

A középső single helyét meg próbáltamízlésesen eltüntetni

házi árnyékolás első lépés

és második. A grafitspré drága és messzire kell menni érte, az alufólia meg itt van a boltban...

a satus felsőnyereg magasságának állítása: köszörűvel, hiszen a vájatokat nem lehet mélyebbre reszelni egyrészt mert fémről beszélünk, másrészt mert akkor a satutalpak nem tudnák rendesen leszorítani a húrokat

Egyébként ez még régi szériás Ex, nagyon korrekt módon van összerakva, a mostani utódai ennek a verziónak borzasztóak. Talán a legnagyobb baj, hogy az újabb verzióknál a nyakpersely a képen látható módon nézve alsó oldalánál nem hagynak fát, hanem a nyakperselyt teljesen egybemarják a nyaki pickup fészkével, emiatt pedig teljesen instabillá válik a nyak, főleg, mivel a hangszer Floydroseos, és alapból tépkedjük a húrokat. Szóval Ibanezből szerintem csak régit, vagy felső kategóriát.

ő pedig egy Washburn, itt szintén beállítás

eredeti elektronika megoldás, szimpla Gibson séma

jó, egy percig sem gondoltam, hogy tömör, de érdekes, hogy ötrétegű anyag. Amúgy nagyon mutatós ez a modell a szép külső mahagóni furnér miatt

és az új bekötés külön felezhető hangszedőkkel

Melody basszusgitár beállítás -  itt is elég döglött volt a pálca

Ő egy különleges darab, egy cseh Jantar, fantasztikusan kényelmes, és spártaian egyszerű elektronikai megoldás. Az alakja is szemet gyönyörködtető szerintem.

Az eredeti hangszedőnek sajnos letört a sarka, és megszakadt benne nem is egy menet, úgyhogy a pickupot cseréltem a fentebb látható darabra.

Bauhaus fíling - legalábbis nekem

A filcezés azért kellett, mert sok ilyen híd-megoldású hangszernél berezonál a maradék húrrész, ami, mivel hangolatlan, csak zavaró.

Ő egy csodás orosz héthúros gitár, puszta húrcsere, de egy fontos lelemény miatt érdemes megmutatnom

a címke. Ismerős, mintha egy mandolinban már láttam volna korábban.

Az oroszok legnagyszerűbb megoldása az egy csavar segítségével könnyedén állítható nyakdőlésszög. Magát az ötletet én fantasztikusnak találom, az egyetlen baj vele, hogy a kommunizmushoz hasonlóan csak fejben működik. Ugyanis tényleg jól állítható a dőlésszög, és a húrok elvileg mindig ugyanoda húzzák vissza a nyakat, viszont ettől eltekintve az egész rendszer instabil, folyamatosan hangolgatni kell, stb.

ő egy - nemes egyszerűséggel csak - Guitar névre keresztelt márkájú hangszer, nem tudok róla sok jót mondani, olcsó megoldások, félig döglött pálca, semmi különös hang

Ezen a beállításon kívül szegély-javítást végeztem

szorító megoldások

a meggyőző márkanév... Ő egy guitar, ráadásul country

Ő pedig egy régi japán Teisco hangszer, állati dögös kinézettel, és borzasztó megoldásokkal. Én komolyan nem hittem el, hogy ilyen japán kézből kijöhet. Aztán egy ismerős felvilágosított a japán gitárkészítés első, sötét korszakára. A fogólap egy furnérlemez, a test rétegelt, a nyak gyenge, de kényelmetlen, a pálca már döglött. Sajnos a dizájnon kívül nem sok pozitívum volt benne, a hangját nem is nagyon tesztelgettem... Sokat gondolkodtam, hogy mit lehetne jót tenni vele, de könnyebb lenne egy tisztességes replikát készíteni róla, mint megjavítani. Ez az igazság. Ez amolyan gyűjtői darab, persze játszható, és megtettem, ami tőlem telik, de nem lett tökéletes, és nem is lesz, sajnos. Érdekes amúgy a híd, ami maga egy menetes szár, amin speciális árkos kiképzésű anyák vannak, amikre a húrok felfekszenek, így egy mozdulattal lehet állítani a húrok egymástól való távolságát... Zseniálisan haszontalan megoldás

Ő egy hangszerész tanuló által készített cseresznye Strato nagyon vékony nyakkal. Teljesen rendben van, különösebben nincs mit mondanom róla.

Újabb Strato, sajnos a márkáját elfelejtettem (de azóta segítettek - Craftsman koreai széria Medgyesi Tibor neve alatt), elektronika rendbetétel, házi árnyékolással, egyébként sajnos a Strato így is zajos marad, dehát szerintem így szeretjük.

Az előző hangszer. Ha gyenge minőségű a tremoló, és nem akarunk sokat költeni átalakításra, akkor érdemes lehet kiékelni a blokkot, így jobb is lesz a sustainje (hangkitartás) a hangszernek, és nem is fog úgy elhangolódni, a beállítás is könnyebbé válik. Kiékelni viszont csak kemény fával érdemes, itt épp jávorral.

Sx basszusgitár fretlessé alakítás, amiből én csak a csiszolás részében működtem közre, a többit a gazdája intézte.

érdekes, hogy a nyak egyik oldalán sötétebb a fapor, mint a másikon...

megnyugtató, harmonikus képek a végére

olajjal

Stílusosan basszusgitárnyakkal kezdtem, azzal is fejezem be

Nohát ezek voltak mostanában, meg úgy a gépemen képek formájában, most megint egy jó darab idő fog eltelni, mire újból lesz ilyen, addig is majd jönnek még komoly javítások meg átalakítások.