Újból gyűjteményes bejegyzés következik, amiben tehettek egy kis körutat velem, hogy mi minden megfordul nálam. Még mindig Budaörsön kalandozunk.
Rögtön egy Squier Telecasterrel kezdem, amit átmenő húrozásossá alakítottam. Sajnos nem volt épp zökkenőmentes a kör, mert némi félreértés és a meglehetősen kezdetleges géppark, illetve módszerek miatt elsőre nem lett épp tökéletes a végeredmény. Azóta lakkos hangszeren nem vállalok szintbe süllyesztett átmenő húrpersely beszerelést, mert szinte biztos, hogy valamilyen minimális mértékben kiszakad a lakk. Az első képen láthatjátok, hogy a cél az volt, hogy a persely felső pereme is a testbe süllyedjen, de mivel megsérült a lakk, ez nem lett szépen kivitelezve. Így aztán elsőre néhány alátét került a gödrök aljára, és így kiálltak a perselyek, a lakkhibákat pedig retusáltam.
a már nem szintbe süllyesztett perselyek
majd a perselyek eltávolítva, és már a következő megoldásra készülve
Később aztán nem kevés tépelődés után abban maradtunk, hogy a hangszer kap egy tömör rézblokkot a hat különálló persely helyett, erről amúgy is sokan jókat mondanak. Itt már nem követtem el a besüllyesztés hibáját. Nincs egyébként ezzel baj, ha van az embernek megfelelő szerszáma hozzá - pl. egy hosszlyukfúró, ilyet még nem sikerült olyan méretben találnom, ami bele is ment az oszlopos fúróm tokmányába - vagy ha lakkozás előtt csinálja a lyukakat, a fa ugyanis sokkal kevésbé szakad ki. A blokkot egy magyar cnc-sel csináltattam.
a rézblokk
testbe szerelve - ennek a helyét már marógéppel alakítottam ki
szép színe van
A múltkori gyűjteményes bejegyzésben már volt egy Squier Jazzbass téglalap alakú fogólap berakással és fekete szegéllyel. Na lett még egy, ezt pedig azért mutatom meg, mert ez még szebb a fene vigye el. Nézzétek milyen habos anyaga van a testnek, ezt bizony vétek lett volna telibe fűjni valamilyen színnel.
amindenitneki
őt csak beállítottam emlékeim szerint
érdekes módon csak a test egyik fele kifejezetten dekoratív
A következő hangszerről azt érdemes tudni, hogy sokáig problémáim voltak a Warwick Thumb és a Corvette típusú basszusgitárok megkülönböztetésével (ez most egy olcsóbb Rockbass, de ez senkit ne zavarjon). Azóta már nagyon egyszerűen boldogulok ezzel a feladattal, ugyanis Kócos fészbúkon kisegített: "A corvette az, amelyiknek a felső szarva egy dildo." És hát ehhez nincs mit hozzáfűzni a képek láttán.
Rockbass di... vagyis Corvette
sajnos ebben már semmi mást nem fogok meglátni soha
A következő egy Pasadena márkájú akusztikus gitár, amit szintén beállítottam. Nem rossz, de nem is különösebben kiemelkedő hangszerről van szó, viszont tetszetős a kikerekedett jumbo forma.
hangerőben nem volt hiány
A bolgár Orfeus egyik hangszere következik, amin meg tudom mutatni, hogyan kell ajtómágnesből hangszedőt csinálni. Hát így:
A tekercs egyik vége elszakadt, ezt forrasztottam meg óvatosan.
ez pedig az elterjedtebb Orfeus hangszedő belseje, itt csak két ajtómágnes fért bele
jobb oldalon a házak
összeszerelve, drabális egy péklapát, de egyike a legtetszetősebb Orfeusoknak
A lenti képet csak az idegek felborzolásának szánom. Megjavítottam, de arról már fotót sem sikerült készítenem, valószínűleg teljesen sokkolva voltam.
A "híd", ami kb. nyárfából vagy hársból van, hosszában szétrepedt, de eleve csak egy 5 centis ragasztócsík és két csavar tartotta a helyén. Érdekesség még, hogy a ragasztó faragasztó ugyan, de a tető a híd alatt is végig lakkozva maradt. Ehhez csak melegen gratulálni tudok, azonnali átképzést javasolva az érintetteknek. Fogalmam sincs, mi volt a márkája, vagy hogy volt-e neki egyáltalán.
Egy sokkal megnyugtatóbb keletnémet Musima klasszikus gitár következik, szintén beállítással, de ezek a hangszerek általában tisztességesen meg vannak építve, és még szép hangúak is akadnak köztük.
Musima klasszikus
Lassan csak visszakapaszkodunk a minőségi hangszerek szintjére, pl. erre a Morris 12 húroséra. Nagyon szép hangszer, én újrabundoztam, valamint beállítottam.
új bundokkal
és megfelelő oktávbeállítással
Kevésbé szép kivitel ez a Montana akusztikus, egy újabb ismeretlen márka számomra. A szokásos kényelmet szolgáló beállítást kapta meg. Azért a hidat bepácolhatták volna, hogy illeszkedjen a fogólaphoz.
Más hangszerhez vándorolva íme egy Makala MKC ukulele, amin a kényelmes húrnyomás elérése, és a megfelelő húrtörési szög megtartása érdekében 12 lyukassá alakítottam a híd kötözőblokkját. Így a csomózó hurok nem húzza fel a kilépő húrszakaszt, és alacsonyabbra lehet állítani az alsónyerget.
És ha már ukulele, rögtön itt egy Lanikai márkájú is. Ez egy kicsit drágább kivitel, de nem hiszem, hogy jobb is lenne. Ha azon spórolnak egy hangszeren, hogy csak egy hajszálvékony selyemfényű lakkot kap magasfényre polírozott helyett, azzal én ki tudok békülni. Az meg, hogy a rétegelt tető felső rétege lucfenyő vagy agathis, nem sokat változtat a helyzeten.
az alsónyereg oktávpontjainak pontos beállítása itt sem elhanyagolható, ha tiszta intonációt szeretnénk hallani
Lanikai ukulele
A következő La Mancha márkájú hangszeren a felvált hidat ragasztottam vissza a helyére. Itt is az egyik leggyakoribb gyári probléma lépett fel, miszerint nem takarították le rendesen a tetőt a híd felragasztása előtt, így a ragasztó nem nagyon tudott érvényesülni...
Hát itt a ragasztási felület közel sem volt akkora, mint kellett volna lennie. Ráadásul a lakkréteg el is tartotta a fa felületeket egymástól, a faragasztó pedig csak akkor működik rendesen, ha össze van nyomva. Ez itt mondjuk műgyanta volt, de látszik, hogy ez sem volt sokkal jobb választás.
belülről így festett a hangszer
ehhez készült megfelelő belső szorítópofa
a híd talpa letisztítva
a lakk leszedve a körvonalon belül, már csak a ragasztómaradványokat kell eltávolítani
szorítás előtt
ragadás
A hiányzó alsónyerget is pótoltam egy olcsó műanyag darabbal az igény szerint. És ha már 12 lyukas kötözőblokkról volt szó, itt is látható, hogyan működik.
A két La Mancha klasszikus. A kis háromnegyedes nagyon kényelmes, tökéletes utazógitár lenne.
És ha gyűjteményes bejegyzés, akkor ez természetesen nem múlhat el Jolana Tornado nélkül. Ezúttal egy olyan állapotú volt nálam, ami majdnemhogy patika állapot. Minden alkatrész eredeti, a fejen lévő felfestés is teljesen sértetlen. Én az elektronikát tettem rendbe nem túl meglepő módon.
még a húrtompító is megvan és működik is.
Ilyen szép állapotú logót még nem is láttam
Itt egy Hora mandolin következik, nekem is van egy szakasztott ugyanilyenem. Tömör fa a tető, de sajnos nincs különösebben jó hangja. Általában ez a baj sok szászrégeni hangszerrel. Jó anyagokkal dolgoznak, de vagy muszáj lebutítaniuk mindent a minimum elfogadható szintre, vagy nem értenek hozzá. Szerintem inkább az előbbi, és ez azért szomorú, mert egy régóta működő hangszergyár, és a világ másik feléről nyomták le őket, ahogy sok közelebbi konkurenst is.
a csavarbehajtó itt épp csak a gyorsabb húrozást segíti
készen
Egy Gibson SG-n hídcsere miatt új furatot kellett készítenem a hídtőcsavaroknak, mert az eredeti helyre nem passzoltak. Ne kérdezzétek, miért volt szükség erre, mert már nem emlékszem.
a húrok elhelyezkedésének ellenőrzése fonallal
Ha pedig Gibson, akkor itt van egyből egy Les Paul Studio, méghozzá a fejedelmi kivitelből. Ritka érzékeny egy jószág, a lakkot már a kéz izzadtsága is kikezdheti, szép szürke nyomot hagyva. Ezt pedig nem lehet ám akármivel tisztogatni, mert majdnem minden képes megmarni. Ha már valaki mindenképp valami otthoni szerrel akar hozzányúlni, akkor leginkább a petróleumos tisztítókat javaslom, aztán pedig egy száraz puha rongyot. A tisztításon kívül egyébként beállításon vett részt a nálam töltött szabadsága alatt.
ragyog, mint Salamon szerszáma
A herceg fehér lovon valószínűleg ezzel csapatná
Természetesen jár hozzá a fehér plüss béléses keménytok is. Bírom amúgy a Gibsont, az összes eredeti keménytoknak van egy jellegzetes illatosítása. Figyeltek a részletekre, na.
Nagyon belejöttem a kötögetésbe, úgyhogy egy újabb LP jön, ezúttal egy Framus Les Paul Typ. Hozzám közelebb áll ez a darab a repedezett nitrolakkjával és kézreállóbb méretével. Itt elektronikát szereltem még a beállításon kívül.
nem csicsázták túl a bekötést
szép ez a sunburst, még ha nem is helyeztek nagy hangsúlyt az átmenetes részekre
Újabb bundsíkolásos beállítás, amiben az érdekesség egyrészt a hangszer formája, ami meglehetősen szokatlan, másrészt a kissé túlméretezett elektronika gödör. Ez utóbbinak az oka az lehet, hogy más Fernandes hangszerekben (nem mondtam, hogy ez egy Fernandes Vertigo?) komolyabb aktív elektronika is helyet kap, így pedig legalább nem kell módosítani a terveken.
ez egy szokatlanul nagy gödör - Univer majonézes tubusok után szabadon
Fernandes Vertigo, nagyon kényelmes.
Egy amerikai Fender Stratocaster Standard azért jött hozzám, hogy a hangerőszabályzójába treble bleed kiegészítést kössek. Ennek a feladata, hogy alacsonyabb hangerőállásokon se engedjen túlságosan sok magasat elszökni a földelésen keresztül. A váltóáram magasabb frekvenciájú részének ugyanis van egy olyan tulajdonsága, hogy könnyebben szökken át ellenállásokon, mint alacsonyabb frekvenciás részek. Itt ellenállás ugye a jel és a földelés között van, így ha a poti lecsavarásakor csökkentjük az ellenállást jel és föld között, akkor a könnyebb út felé először a magas hangok fognak meglépni, és maradunk egy jazzes mélytartománnyal. Különböző megoldások léteznek a treble bleed bekötésére, csináltam is erről egy elég pedáns videót, de talán segítségére lehet néhány eziránt érdeklődőnek, még ha kicsit túlzásba is vittem a próbálgatást:
hangerő potméter eredeti állapotban
És treble bleed moddal. Itt épp egy ellenállás és egy kondenzátor sorbakötve.
Már volt szó talán a blogon olyan hangszerről, aminek meglehetősen érzékeny volt a fogólapja. Ennek a Fender Stratocasternek is ilyen problémája adódott. Szép régi hangszer, és a lakk már megkopott, felrepedezett a fogólapon. Ezt semmiképpen sem akartam tovább rontani, ezért rendhagyó maszkolás megoldásra volt szükségem. Nem ragaszthattam maszkolószalagot a felületre, mert az biztosan felszedte volna a meggyengült lakkot. Ezért először megfelelő méretű papírcsíkokat vágtam, amiket a maszkolószalag belső felületére ragasztottam. A szalagok végeire nem ragasztottam papírt, így a nyak hátsó, sérülés nélküli részén meg tudtak tapadni. Aztán jöhetett a síkolás.
maszkolás előtt
folyamatban a védelem
a munka végeztével egyszerűen leszedhetőek
szép ez a krémszín
most meg nem mondom mikori volt a hangszer, de a görgős híd alapján biztosan be lehet azonosítani
Volt itt még egy szép Fender Stratocaster, ez fekete volt:
Egy mexikói Jazz Bass Deluxe szintén beállítódott, a kettővel ezelőttihez hasonló színű, de nekem nem igazán áll össze ezzel a kolbász koptatóval. Már sokan kijavítottak, hogy ez borostyán akar lenni, de nekem már kolbász marad.
ja és aktív is
Egy De Armond SG gitáron szokásosakat csináltam, közben pedig kiderült, hogy rossz helyre fúrtak fel a híd tőcsavarjait. Meg kellett fordítanom a híd diszkantbabáit, hogy pontos oktávot tudjak beállítani, a g-húrnál annyira hátra kellett kerüljön.
így állt eredetileg
A vastag húroknál úgy emlékszem, még így is kicsit feléintonált az oktáv.
Ebben az időszakban még hébe-hóba vállaltam vonós javításokat is, amiket most már a leterheltség miatt egyáltalán nem tudok. Itt épp egy szegedi cselló fogólapját egyengettem.
felkészülni
gyalulás
jó nagy domb volt a közepén
csiszolással finomítva
Mivel nem ében, hanem jávor volt a fogólap, vissza kellett pácolni feketére. Szeszes fapác a szín, és a későbbi rétegekbe egy kis sellakot kevertem, hogy stabilizálja a festéket, ne fogjon a fogólap.
végül száradás után 0000-ás acélgyapottal finomcsiszoltam
Újabb, számomra ismeretlen márka a Guvnor, nem is volt valami különleges hangszer, azt tudja, mint az átlag belépő kategóriás hangszerek, de kényelmesre be lehetett állítani ehhez képest.
nem túl kifinomult formai világ
Utolsó előttinek egy régi ismerős, Cremona klasszikus gitár. Mivel Schönbachban elég sokféle ember csinálta ezeket a hangszereket, van köztük kifejezetten jó is, de a legtöbbnek vagy a nyaka esik ki, vagy a híd válik fel, esetleg mindkettő, mint jelen esetben. Így hát ragasztottam
nyaktisztítás, csaplapolás
jöhet az újbóli összeigazítás
majd szorítás
a híd, itt már visszaragasztás és felszerelés után
Az egész hangszer pedig így fest.
Végezetül egy négyhúros bendzsó összerakásával zárnám a bejegyzést, ami új bőrt kapott nálam.
bőrcsere
Elég egyedi kulcsokkal rendelkezett, sajnos nagyon kicsi volt az áttétel, így a húrok nagyon el akarták húzni a tengelyt, ezt pedig csak azzal lehetett kivédeni, ha szinte satura becsavartam a tollat rögzítő csavart, amivel a tengely is fixálódott.
készen
Sajnos nem tudom, honnan származik, de szép.
Ennyi fért bele a gyűjteményes kiadás nyolcadik részébe, viszontlátásra a következőben.
A bendzsó Musima.
VálaszTörlésKöszönöm!
Törlés