A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Les Paul. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Les Paul. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. július 8., szombat

Javított hangszerek VIII

Újból gyűjteményes bejegyzés következik, amiben tehettek egy kis körutat velem, hogy mi minden megfordul nálam. Még mindig Budaörsön kalandozunk.

Rögtön egy Squier Telecasterrel kezdem, amit átmenő húrozásossá alakítottam. Sajnos nem volt épp zökkenőmentes a kör, mert némi félreértés és a meglehetősen kezdetleges géppark, illetve módszerek miatt elsőre nem lett épp tökéletes a végeredmény. Azóta lakkos hangszeren nem vállalok szintbe süllyesztett átmenő húrpersely beszerelést, mert szinte biztos, hogy valamilyen minimális mértékben kiszakad a lakk. Az első képen láthatjátok, hogy a cél az volt, hogy a persely felső pereme is a testbe süllyedjen, de mivel megsérült a lakk, ez nem lett szépen kivitelezve. Így aztán elsőre néhány alátét került a gödrök aljára, és így kiálltak a perselyek, a lakkhibákat pedig retusáltam.

a már nem szintbe süllyesztett perselyek
majd a perselyek eltávolítva, és már a következő megoldásra készülve
Később aztán nem kevés tépelődés után abban maradtunk, hogy a hangszer kap egy tömör rézblokkot a hat különálló persely helyett, erről amúgy is sokan jókat mondanak. Itt már nem követtem el a besüllyesztés hibáját. Nincs egyébként ezzel baj, ha van az embernek megfelelő szerszáma hozzá - pl. egy hosszlyukfúró, ilyet még nem sikerült olyan méretben találnom, ami bele is ment az oszlopos fúróm tokmányába - vagy ha lakkozás előtt csinálja a lyukakat, a fa ugyanis sokkal kevésbé szakad ki. A blokkot egy magyar cnc-sel csináltattam.

2017. január 2., hétfő

Epiphone LP fejtörés javítás külső toldással és felhívás

Volt már szó többször is fejtörés javításáról a blogon. Sőt már írtam külső toldásos javításról, ráadásul Epiphone hangszeren (itt). Az egyetlen, amiben talán újat mutathat ez a bejegyzés, hogy itt kellett a legnagyobb darabot pótolnom külső anyagból, valamint hogy itt végre csinálhattam szakállt egy ilyen márkájú hangszernek. Ettől még egy csúnya fejtörés javítása mindig izgalmas, így most leginkább csak képeket mutatok, és azok alatt leírom pár mondatban, mi is látható.

Így érkezett a hangszer, két darabban. A háttérben látható kalapácsnak nincs köze a kialakult helyzethez.
Itt bizony a fej előlapjából is pótolni kell majd.

2015. június 20., szombat

Egmond üreges testű gitár felújítás

A hollandiai eredetű Egmond márkanév valószínűleg nem cseng sokak számára ismerősen, pedig egy időben az ő gyáruk volt a legnagyobb európai gitár-gyár. Uilke Egmond hangszerüzletében még kelet-európai hangszereket árult, fiai viszont az Egmond nevet már saját tervezésű hangszereik fémjelzésére használták. Apjuk 1932-ben indította vállalkozását. Általánosságban elmondható, hogy a gyár, ami végül Bestben épült meg, inkább az alsó-közép kategóriát célozta meg, így a minőség helyett inkább a nagy gyártási volumen volt a cél, mint pl. a Harmony Egyesült Államokbeli hangszergyártónál. Ennek ellenére azért voltak magas szintű hangszereik is, természetesen kisebb példányszámban. A márka történetéről itt olvashattok bővebben, van egy érdekes gyártósori videó is a 60-as évekből, tanulságos. Itthon nem nagyon találkozunk a márka képviselőivel, aminek a fő oka, hogy Kelet-Európát már ekkoriban is a jó kis csehszlovák és NDK-s hangszerek uralták. Az Egmond piaca elsősorban Nyugat-Európa és az Egyesült Államok volt, egészen addig, amíg meg nem jelentek az olcsó kelet-ázsiai, elsősorban koreai gyárak, ami aztán végül a cég csődjét is eredményezte.

A ma bemutatott hangszer önmagában valószínűleg a cég közép-kategóriás gitárjai közé tartozott. Gyakorlatilag egy akusztikus építésű Les Paul kópia. Üreges szerkezete ellenére alapvetően elektromos használatra van kitalálva, a lemezek rétegeltek, és nem gondolták túl a terveket. Két humbucker hangszedő kapott helyet rajta, így hangkarakterében is valószínűleg valahol a Les Paul és az átmenő tőkés ES széria volt a cél. A hangszer egyébként tisztességesen meg van csinálva, látszik, hogy volt már elegendő tapasztalatuk a gyártásban, amikor ez a hangszer kijött. Inkább a megoldások hagynak még némi kívánnivalót maguk után, nem a megvalósítás. 

A hangszer gazdája arra kért meg, hogy hozzuk ki a lehető legtöbbet a hangszerből, hogy egy jól használható profi gitár legyen belőle. Ehhez először is rendbe kellett hoznom a hangszer belsejében a bordafelválásokat, átalakítanom a gagyi nyakfelfüggesztést és újragondolni a híd-húrtartó megoldást. Ezen kívül persze sokminden más is megváltozott a hangszeren, de erről a képeket követve írok.

ezt rejtette a fogólap egyik berakása
Ez a nyakrögzítési megoldás pedig már ismerős lehet a hagyományos orosz gitárokról. Annyi a különbség, hogy itt a fogólap felől is megcsavarozták a nyakat, gondolom nagyobb stabilitás elérése érdekében. Ettől persze még ezzel a módszerrel is össze-vissza mozog a nyak.
Ahogy különszedtem a nyakat és a testet, párhuzamosan kezdtem el dolgozni a kettőn. A testen először a bordázatot ragasztottam meg, mert sok helyen felvált. A tetőn szimpla X-bordázat volt, míg a háton semmi, a kettő között pedig egy - a cimbalom lélekhez hasonlatos - összekötő faelem volt beragasztva. Ez elsősorban azt a célt szolgálta, hogy a gitár eredeti tremolos hídmegoldásának a megfelelő stabilitást biztosítsa, több-kevesebb sikerrel, ugyanis a testben az összes tetőre ragasztott elem felvált. A tremolohoz a hangszer gazdája nem ragaszkodott, így azt eltávolítottam a gitárról (egyébként nem kár érte, mert nagyon kezdetleges konstrukció volt). Ehelyett egy, a jazzgitárokon bevált húrtartó, és hídmegoldás lett a nyerő, ezt majd látjátok. A nyakon mindeközben ráncbaszedtem a bundokat, megsíkoltam, profiloztam őket, majd a nyaktövet vettem kezelésbe, és ráragasztott fadarabokkal olyanná alakítottam, hogy hagyományosan be lehessen ragasztani a nyakfészekbe, így egy valóban stabil nyakat teremtve.