Egy értéktelen Lucida klasszikus rendhagyó átalakítása "rezonátorossá"

Adott egy Lucida márkájú klasszikus gitár. Gyári hanyagság miatt fel van válva a híd és több borda. Már önmagában ezeknek a javítása meghaladná a hangszer piaci értékét. Ezért a gitár gazdája egy meglepő ötlettel állt elő: alakítsuk át rezonátorossá. Igen ám, de egy rendes rezonátoros hangszer kúpjának és egyéb alkatrészeinek összege is meghaladja a teljes gitár árát. Mivel a hangszer gazdája mindenképp fémhúrokkal szerette volna felszerelni a hangszert, nem volt kérdés, hogy ezt legfeljebb slide-stílushoz lehet megvalósítani. Klasszikus gitárra normál esetben soha nem szabad fémhúrt szerelni. A hangszer statikailag úgy van megtervezve, hogy bírja a nejlonhúrok terhelését, de a fémhúr húzása már sok neki. Pár hónap alatt képes tönkretenni egy klasszikus hangszert a fémhúrok húzása. Felválik a híd, deformálódik a tető, kibukik a nyak, elgörbül, és még sorolhatnám. Az itt tárgyalt eset viszont kivétel, mivel az alternatíva a gitár számára a kuka lett volna. Eleve olyan vetemedett volt a nyak, hogy nejlon húrokkal sem lehetett volna normálisan játszhatóra beállítani. Mivel a húrmagasság a slide-gyűrűs megszólaltatás miatt gyakorlatilag bármilyen lehetett, és a nyaktő meglehetősen stabilnak tűnt, belementem a munkába.

teljesen feledhető rétegelt lemez hangszer

Mivel a profi rezonátoros alkatrészek drágák, nekem pedig nincsen fémnyomó-padom, ezért a rezonátort háztáji kellékből készítettem - egy alumínium fazékfedőből. Ez természetesen jóval vastagabb, mint a hagyományos rezonátor, de ilyen elmeroggyant ötlethez pont megfelelt. Gyakorlatilag az egyetlen boltban megvásárolandó alkatrész a húrtartó lett, minden mást megoldottunk adott anyagokból.

Lucida hangszer és fazékfedő, itt még talán nem tudták, mire számíthatnak.

itt már gyanút foghattak

A hidat gyakorlatilag kézzel le tudtam pattintani a testről, így ezzel a lépéssel nem kellett túl sokat vesződni. Kijelöltem a rezonátor középpontját, majd készítettem egy központos vezetőlécet a kis marógépem talpához, amivel egy pontos kört tudtam kimarni. Ezzel átvágtam a tetőt, majd az utamat keresztező bordákat is.

híd leszedve, rezonátor körvonala bekarcolva

Kifúrtam a középpontot, ide akasztom be a vezetőlécet.

indulhat a marás

A marógép talpára alulról maszkolószalagot ragasztottam, hogy ne karcolja össze a tetőt.

tető átvágva

szép lett az él

Kijött a tető darabja, a kieső részen látható legyezőbordák maradékait is eltávolítottam a testből.

Bárcsak más hangszerek belsejéhez is ilyen jól hozzáférnék.

A hangszertestben maradó részben felvált gerendákat, amik nem voltak útban a a rezonátornak, visszaragasztottam a helyükre. Ez remek alkalom volt arra, hogy csináljak pár képet a bordaragasztás munkafolyamatáról. Így most jöjjön pár kép arról, hogyan rögzítem a felvált gerenda végét. Belülről egy ék van segítségemre, aminek hosszúságát mindig az adott helyzethez választom ki. Van már mindenféle célszerszám ilyen esetekre, de nekem nem nagyon váltak be, a legstabilabb szorítást egy masszív ék tudja kifejteni, ráadásul ezt annyira szorítom be, amennyire szeretném, a kezemmel érzem a feszességét. Ami viszont nagyon fontos, hogy kívülről is szorítózzuk a belülről kiékelt részt, különben könnyen kinyomhatjuk a tetőt vagy a hátat.

kívülről parafás szorítópofákkal, csavaros szorítóval rögzítem a testet

Belül először kitisztítom a felválást, majd ragasztót juttatok be a felületek közé. Utána jöhet az ék beszorítása.

A rezonátort csavarokkal szerettem volna a tetőhöz rögzíteni, ehhez viszont a perem elég gyenge volt. Másrészről pedig nem akartam, hogy a tető maradéka a húrok húzása alatt eldeformálódjon merevítőrendszer (bordázat) hiányában. Ezért úgy döntöttem, kap egy plusz rétegelt-lemez belső peremet a rezonátor nyílása. Ezt faragasztóval rögzítettem.

a belső merevítő perem rétegelt-lemezből

ragasztás

A száradás közben kifényesítettem a fedőt, hogy jobban mutasson, majd lyukakat fúrtam a peremére, és csavarokkal rögzítettem a hangszerre. Minimálisan ívelt a felülete, így - mondhatni - megvan a kúposság is. Felcsavaroztam az alsótőkéhez a húrtartót, majd ovangkolból készítettem egy alsónyerget, ami pontosan felveszi a fedő formáját. Ezután már csak a húrozás és a hozzávetőleges beállítás volt hátra.

egy háziasszony bizonyára sokat használta, de mi most új értelmet adunk neki

fényesebben azért jobban mutat, főleg a húrtartó mellett

A testre csavarozás után.

felhúrozva

Elkészült a "remekmű". Természetesen nem vártuk el, hogy versengjen bármilyen rezonátoros hangszerrel, egyedül azt szerettük volna, ha a hangszer hangjában megszólal a fémes zönge, ami a dobro hangszereket is jellemzi. Ezt pedig maradéktalanul teljesíti a fazékfedős gitár, hangja valahol egy sima akusztikus, és egy rezonátoros között van, azoktól természetesen hangerőben jócskán elmarad. Így viszont egy különlegesség született, ami még sokáig használható, ahelyett, hogy a gitár a szemétben végezte volna, vagy valamilyen költségkímélő félmegoldással új, rövid életre kelt volna.

az ovangkol alsónyereg