Egy értéktelen Lucida klasszikus rendhagyó átalakítása "rezonátorossá"

Adott egy Lucida márkájú klasszikus gitár. Gyári hanyagság miatt fel van válva a híd és több borda. Már önmagában ezeknek a javítása meghaladná a hangszer piaci értékét. Ezért a gitár gazdája egy meglepő ötlettel állt elő: alakítsuk át rezonátorossá. Igen ám, de egy rendes rezonátoros hangszer kúpjának és egyéb alkatrészeinek összege is meghaladja a teljes gitár árát. Mivel a hangszer gazdája mindenképp fémhúrokkal szerette volna felszerelni a hangszert, nem volt kérdés, hogy ezt legfeljebb slide-stílushoz lehet megvalósítani. Klasszikus gitárra normál esetben soha nem szabad fémhúrt szerelni. A hangszer statikailag úgy van megtervezve, hogy bírja a nejlonhúrok terhelését, de a fémhúr húzása már sok neki. Pár hónap alatt képes tönkretenni egy klasszikus hangszert a fémhúrok húzása. Felválik a híd, deformálódik a tető, kibukik a nyak, elgörbül, és még sorolhatnám. Az itt tárgyalt eset viszont kivétel, mivel az alternatíva a gitár számára a kuka lett volna. Eleve olyan vetemedett volt a nyak, hogy nejlon húrokkal sem lehetett volna normálisan játszhatóra beállítani. Mivel a húrmagasság a slide-gyűrűs megszólaltatás miatt gyakorlatilag bármilyen lehetett, és a nyaktő meglehetősen stabilnak tűnt, belementem a munkába.

teljesen feledhető rétegelt lemez hangszer

Mivel a profi rezonátoros alkatrészek drágák, nekem pedig nincsen fémnyomó-padom, ezért a rezonátort háztáji kellékből készítettem - egy alumínium fazékfedőből. Ez természetesen jóval vastagabb, mint a hagyományos rezonátor, de ilyen elmeroggyant ötlethez pont megfelelt. Gyakorlatilag az egyetlen boltban megvásárolandó alkatrész a húrtartó lett, minden mást megoldottunk adott anyagokból.

Lucida hangszer és fazékfedő, itt még talán nem tudták, mire számíthatnak.

itt már gyanút foghattak

Jolana Diamant átgondolás bundozással és újrafényezéssel

Most egy olyan munkát mutatok be, amit nem kellett volna elvállalnom. Nem azért, mintha nem csináltam volna ilyet korábban, hanem mert a körülményeket jobban kellett volna mérlegelnem, mielőtt belevágok. Mint sokan tudjátok, a műhely egy kilencedik emeleti panellakás kisszobájában kapott helyet, ez pedig nem nevezhető épp a legalkalmasabb helynek a fényezésre. Ezután a gitár után nem is vállaltam több ilyen munkát, bár remélhetőleg hamarosan ez a helyzet újból változni fog, reményeim szerint már nem sokáig maradunk abban a pici lakásban. Viszont ha már megcsináltam, szívesen megosztom az általa szerzett tapasztalataimat.

Elsőként elmondanám, hogy a profi fényezéshez minimálisan szükséges lenne egy erre alkalmas helyiség, amiben ha elszívófal nem is, de legalább egy erős ventilátor működik (ami a szobából kifelé fújja a levegőt), hogy biztosítson egy egyirányú légáramot. Emellett szükség van egy legalább 45 literes kompresszorra, amiben már van elég szufla ahhoz, hogy egy testet egyvégtében le lehessen fújni. Kell egy jó szórópisztoly, amin lehet állítani a levegő és lakkmennyiséget, valamint a szórásképet, nekem a lidlis teljesen jól működött. Végezetül szükséges egy komolyabb maszk, ami képes a levegőben megjelenő káros anyagok és por kiszűrésére. A polírozás még egy külön történet, ott viszont nem annyira a körülmények, mint inkább a felhasznált anyagok fontosak, erre még később visszatérek.

A hozzám került hangszer egy elég romos állapotú, de hiánytalan Jolana Diamant volt, amibe aktív EMG hangszedőket szerelt gazdája, és a modern arculathoz a hangszer kinézetét is szerette volna felfrissíteni. A jó használhatósághoz még szükség volt egy újrabundozásra is, mivel a gyári érintők már meglehetősen elkoptak.

az eredeti állapot

két potméter alatt betört a test anyaga

a másik

Koboz teljes átalakítás, avagy a lozbakton

Talán az egyik legnagyobb munkám volt eddig az, amit ma fogok bemutatni. Egy koboz átalakításával bíztak meg a Sub Rosa régizenei együttes tagjai, amit nagy örömmel fogadtam. Nem kis kihívásnak ígérkezett, ugyanis a teljes nyakat cserélni kellett, és a rezonáns is jelentős változáson esett át. Itt most képekkel illusztrálva kísérhetitek végig a munkát, az egyszerűség kedvéért ezúttal időrendben haladva.

Magáról a hangszerről nem tudok sok mindent elmondani, mert semmilyen jelzést nem találtam benne vagy rajta, tipikus jegyeket pedig szintén nem nagyon leltem, hiszen a fejforma és a rozetta is elég elterjedt ebben az alakban. Aki nem ismeri a kobozt, annak elmondom, hogy egy nagyon egyedi hanggal rendelkező népzenei pengetős hangszerről van szó, amit általában négyszer két húrral szerelnek fel, de míg a hangszertest inkább a lantokéra hasonlít, a játékmód a gitáros akkordozásra emlékeztet. Szólóhangszerként nem nagyon használják, kíséretként viszont gyönyörű, öblös, összetéveszthetetlen hangja van. A nyaka kifejezetten rövid, és bundok nem találhatóak rajta, a fej pedig meredek szögben törik hátra. Mivel leginkább bélhúrokkal vagy nejlon gitárhúrokkal használják, az ujjbeggyel lefogott hangok nem szólalnak meg élesen, mint a bundozott hangszereknél, sokkal finomabb, nazálisabb hangja van.

Mint már említettem, a két fő feladat a nyak cseréje, és a rezonáns átalakítása volt. Az előbbi azért volt szükséges, hogy más menzúrával, illetve több húrral lehessen használni a hangszert, ami így már inkább a lantok felé közelít. Az utóbbi, vagyis a tető inkább csak esztétikai változáson esett át, új rozettát készítettem rá.

Mivel mind a nyakcseréhez, mind a rozettához hozzá kellett férnem a tető belső oldalához, elsőként felbontottam a hangszert.

így nézett ki érkezéskor

megszokott koboz ábrázata van, de már nem sokáig!

Yamaha ERG rozsdamentes acél bundozás és Sustainer beszerelés

Két újdonságot szeretnék bemutatni ennél a Yamaha ERG elektromos gitárnál. Az egyik a rozsdamentes acél bundozás, a másik a Fernandes Sustainer zengetőhangkitartó-elektronikája [kaptam egy helyreigazítást, miszerint a zengető sajnos már foglalt a reverb magyar megfelelőjeként - köszi!]. Egyik sem volt még itt a blogon, úgyhogy van miről beszélni. Maga a hangszer nagyon szépen összerakott darab, így megérdemelhet néhány költségesebb átalakítást is.

A bundozáshoz alapvetően valamilyen réz ötvözetet szoktunk használni, ezek közül a legelterjedtebb a 12, illetve 18%-os nikkellel alkotott elegy (rajtuk kívül még cink van benne, nem pedig ezüst, ahogy az elterjedt nevéből adódna). Ezeken belül létezik többféle keménység. Az ötvözetek jól megmunkálhatóak, és viszonylag tartósak is. Ezzel szemben a rozsdamentes acél sokkal keményebb, tartósabb, de legalább ennyivel nehezebb megmunkálni, akár a darabolásról, akár síkolásról van szó. Eszi a szerszámot, épp ezért drágább is ezzel bundozni. Élettartamban ugyanakkor kifizetődik a használata, hiszen keményebb, mint maga a húr, így nagyságrendekkel kevésbé kopik, mint réz-nikkel ötvözet. Hátrányként két dolog róható fel neki: egyrészt a keménysége miatt jobban eszi a húrokat is, mint puhább társai, valamint szintén ebből kifolyólag egy kicsivel fényesebb hangja is van. Mindezeket a tulajdonságokat összevetve is igen vonzó lehetőség ez sokak számára. Időről-időre csinálok rozsdamentes acél bundozásokat is. Itt most a képekkel rögtön a közepébe fogok ugrani, mert elfelejtettem a kiindulási állapotról fotókat készíteni.

egyből a közepébe: a fogólap csiszolás utáni állapot

Cort Hiram Bullock modell öthúrossá alakítás

Elég szokatlan átalakítást csináltam ezen a Cort gitáron. Öt húrossá változtattam a megrendelő igénye szerint. Elsőre ez igen furcsa kérésnek tűnhet, de van rá logikus magyarázat, ami Paul Dourge nevéhez köthető. Az Argentínában született gitáros egy sajátos módszert dolgozott ki a könnyebb gitárjáték tanulására, illetve gyakorlatára. A hagyományos hangolás helyett egy újat javasol, nevezetesen, hogy az E, A, D, G, H, e helyett inkább E, A, D, G, C, f-et használjunk. Ennek értelme, hogy ezzel a teljes hangolás szimmetrikussá és átláthatóbbá válik (minden két húr hangja között egy tiszta kvart a távolság). Normál esetben a G és H húr között nincs tiszta kvart, csak egy nagy terc, ami bizony valóban bonyolítja a helyzetet azok számára, akik valamilyen más hangszerről szoknak át a gitárra. Aki eleve gitáron kezd játszani, annak persze ez nem igazán jelent plusz bonyodalmat, egyszerűen így tanulja, és kész.

Izgalmasak azonban a következtetései, amiket levont kísérleteiből. Ugyanis arra lett figyelmes, hogy amikor egy hat húros gitárt áthangolt az általa kitalált hangokra, akkor az nagyban megnehezítette, olykor lehetetlenné tette számára egy csomó akkord tiszta lefogását (olyanokat, amikben mind a hat húron vagy le kéne fognunk valamit, vagy tompítanunk, de esetenként ez lehetetlen ujjrendet követelne). Rájött, hogy nem véletlenül van csak egy nagy terc távolság a második és harmadik húr között, ez teszi lehetővé ugyanis, hogy egyes sokat használt akkordok disszonancia nélkül lejátszhatóak legyenek. Érdemes kipróbálni. Számomra ez a legizgalmasabb része Paul Dourge elméletének, ahogy megkérdőjelez egy számára furcsa és alaptalannak tűnő hagyományt, de aztán felderíti a gyökereit, elismeri értékeit, és innen folytatja tovább saját útját.

Mivel a szimmetrikusan hangolt hat húr nehézségeket jelent az akkordozásnál, Dourge ezt a problémát elegánsan a húrok számának ötre való csökkentésével oldja meg. Így már minden akkord lefogható, mindig ugyanolyan ujjrenddel, így némi plusz hangtartomány elvesztése árán éri el célját. Így az öthúros gitár hangolása nála E, A, D, G, C lesz. Módszere - mint már említettem - elsősorban azoknak lehet hasznos, akik más hangszerről térnek át gitárra, illetve sokra tartják a tiszta átláthatóságot. Paul Dourge módszeréről itt olvashattok bővebben: link

És így jutunk vissza a most bemutatott munkához. Az öthúros gitárt úgy is el lehet érni, ha pusztán nem tesszük fel a hatodikat, ám a hangszer gazdája szerette volna, ha inkább kihasználjuk a fogólap teljes szélességét, és így kissé szellősebb lehet a húrosztás, legalábbis a felsőnyereghez közeli tartományban.

Mivel nem nagyon gyártanak öt húros hidat gitárra, megtartottam azt, ami gyárilag volt hozzá, csak éppen eltoltam úgy, hogy a vékony e-húr felőli öt baba kerüljön jó helyre. A felsőnyeregtől a hídig a két szélső húr helyzetébe cérnákat feszítettem ki, így tudtam meghatározni a hidat tartó két tőcsavar pontos helyét. Ezután csak puskázni kellett az eredeti furatokat, majd a megfelelő helyre újrafúrni őket.

a híd elhelyezése

Harley Benton öthúros basszusgitár Kent Armstrong elektronika beszerelés

A zenekarunk basszusgitárosának egy öthúros Harley Benton a hangszere, ami egy egész jól megépített jószág. A nyak öt rétegű, átmenő, erős darab, a test anyaga leginkább a bubingára hasonlít, illetve a top és a hát is valamilyen dekoratívabb gyökér, de nem furnér, hanem rendes, kb 5-6 mm vastag faanyag. A kidolgozásra nem lehet panasz, de meg lehet azért találni a kompromisszumokat. Az egyik ilyen az összeszerelés, és a beállítás, ami csapnivaló volt, a másik az elektronika, ami nagyjából a legolcsóbb rendszer lehet, amit aktív basszusgitárokhoz összedobtak. Volt gond a próbákon is a emiatt, úgyhogy végül a hangszer gazdája úgy döntött, cseréljük benne a komplett elektronikát hangszedőstül. Az európai Kent Armstrongtól, vagyis Juraj Turzától rendeltünk pickupokat és egy három sávos aktív hangszínszabályzó elektronikát, ezt szereltem be a hangszerbe.

Több mindent is át kellett alakítani a cél eléréséhez. Először is az új hangszedők hosszabbak voltak, így meg kellett hosszabbítani a nekik mart gödröket. A testben eredetileg egy két sávos eq volt, ez master hangerővel és a két pickup arányát szabályzó panoráma potméterrel együtt összesen négy poti. A három sávosra bővült szabályzó miatt át kellett alakítani az elektronika gödröt is, hogy elférjen az ötödik kezelőszerv. Emellett volt gond a hangszer hídjával is, de erre még lentebb visszatérek.

a hangszedő gödrök kibővítéséhez előkészülve

kellett jó néhány mm plusz

helyén az új hangszedő.

Hangszedő, koptató és nyakcsere, meg ami vele jár. Olcsó gitárból normálisat.

Ebben a bejegyzésben két hangszert fogok bemutatni, amiket kisebb-nagyobb mértékben átalakítottam gazdájuk igénye szerint. Szó lesz hangszedőcseréről, koptatókészítésről, nyakcseréről, szóval elég eklektikus lesz a leírás. Az egyik hangszer egy ismeretlen eredetű Stratocaster kópia, a másik pedig egy Invasion márkájú Telecaster. Az előbbinél már korábban a nyaki hangszedőt egy Lollar pickupra cserélték, ezt  hangszedőt szerette volna a megrendelő a Telecasterbe átszereltetni. Végeredményben tehát az volt a feladat, hogy a Stratocaster változzon vissza nagyjából eredeti állapotába, hogy eladható legyen. A Telecasteren komolyabb átalakítások voltak, de ezt lejjebb.

Így nézett ki a strato, amikor hozzám került. A nyaki hangszedő házilag lett lecserélve egy Lollar pickupra, aminek a rögzítése nem lett az igazi, csúnyán nagy csavarokkal erősítették fel.

a koptatólap belső oldala

A Lollar név nem tudom, mennyire ismerős az olvasók számára. Jason Lollar elsősorban az általa készített hangszedők révén vált ismertté, de a hangszerészet más területein, így gitárok készítésében is abszolút otthon van. Eddig még mindenkit csak elismerően hallottam nyilatkozni a hangszedőiről, bár én ennél a hangszernél találkoztam velük első alkalommal. A hangszedő kinézete egyébként nem védjegy, ilyen alakú pickupot láthatunk a Gibson híres első ES150-es modelljén, amit Charlie Christian névre kereszteltek.

A Stratoból kiszedett Lollart kellett átszerelnem a Telecasterbe, ehhez pedig annak a koptatóját is át kellett alakítanom. A Stratocasterhez ezzel párhuzamosan kaptam egy nyers koptatólemezt (amiben még nem voltak kivágva a hangszedőknek szánt helyek), ezt alakítottam ki úgy, hogy HSS pickupbeosztáshoz jó legyen.

A Tele és új lakója, amihez bővíteni kellett a nyaki hangszedőgödrön.

Jolana Iris basszusgitár forgókapcsoló csere

Ennek a hangszernek csak az elektronikáját bütyköltem meg, és csak a test járt nálam, így sok okosat nem tudok mondani róla, de mivel eléggé érdekes kihívás elé állított, kap egy külön bejegyzést. A Jolana Iris basszusnak az elektronika-gödre a Telecasteréhez hasonlatos, egy vékony, hosszúkás fémlemez zárja le, és három alkatrésznek van rajta hely - egy hangerő potméternek, egy hangszedő-váltó forgókapcsolónak, és egy tónus-szabályzónak. 

A probléma az volt, hogy az eredeti forgókapcsoló meghibásodott, és sehonnan nem tudtunk keríteni hozzá való pótalkatrészt. A gödörben nagyon szűkös volt a hely, így a hagyományosan gitáron használt forgókapcsolók sem jöhettek szóba. Pont ebben az időben sikerült viszont valahonnan beújítanom egy tucat orosz forgókapcsolót, amik a mostanában használatosaknál keskenyebbek voltak. Elég masszív kivitelű, univerzális darabokról van szó, akadt azonban velük egy komoly probléma. Túl hosszúak voltak a hangszerhez. Eredeti alakjukban négy terminálosak (négy áramkör kapcsolását teszik lehetővé egyszerre), nekem azonban itt csak ennek a felére volt szükségem. Ugyan a kapcsolók nem kifejezetten támogatták a szétszedést, nem is igazán nehezítették meg, így most megmutathatom, hogy néznek ki belülről, és hogyan tudtam őket felhasználni.

A képen felül egy egyben lévő kapcsolót, alul pedig egy szétszedettet láthattok. Darabokra szedés közben kiderült, hogy belül végülis csak két terminállal rendelkezik, mivel a négy szintnyi forrasztófül csak két belső forgatható érintkezőpanelhez csatlakozik. Ezekből egyet hagytam meg, és a forrasztófülekből is leválasztottam két szintet a többiről, majd a tengelyből a megfelelő hosszúságot lefűrészelve újból összeraktam a kapcsolót. Érdekesség még, hogy változtatható a kapcsoló állásainak száma kettőtől öt állásig. Nekem háromra volt szükségem, így ennek megfelelően állítottam be az ezt szabályzó karmos alátétet.

A teljes méretű és a felezett kapcsoló

Vendég: Zsombor és az intarziás koptató

A mai bejegyzés igazán rendhagyó lesz, olyannyira, hogy nem is én készítettem. Zsombor gitárját még én hoztam rendbe annak idején, pontosabban szólva javítottam egy gitárt, ami aztán nála kötött ki. Mivel elégedetlen volt a gyári koptatóval, készített hozzá egy sajátot és ezt elhozta hozzám, hogy felragasszam. Ez megtörtént, és mivel mindketten érdemesnek találjuk az új alkatrészt a bemutatásra, most Zsomboré a szó:

"Sziasztok!

Hollay-Horváth Zsombor vagyok és ez egy vendégposzt (kösziMészi! :).

A képek minőségéért előre is elnézést kérek, telefonnal, félfényben készültek, és még forgácsdarabjaim sincsenek :(

Történt egy pár hónapja, hogy kitaláltam, hogy csinálok egy szép fakoptatót a gitáromra a csúnya gyári műanyag helyett. Van egy régi-kedvenc életfa-motívumom, azt vettem alapul. Nyomtattam belőle egy pár méretet, nem tudtam hirtelen, hogy pontosan mekkora fog kelleni, majd fogtam a régi koptatót és körberajzoltam egy darab mahagóni-furnérra.

A régi koptatólap és az új anyag

Apámnál egy órát válogattam a furnérokat, kisebb idegbajt okozva a jóöregnek

Felskicceltem, hogy mekkora lesz az akkora

Szerszám II. - Eszközök bundozáshoz

A használtszerszámos bolt után a következő állomásnak ebben a témában az otthon elkészíthető vagy átalakítható eszközöket gondoltam bemutatni. Most kifejezetten a bundozást elősegítő-lehetővé tévő cuccokról lesz szó (nem jutott eszembe több rokon értelmű szó a szerszámra). Ezek mind olyan dolgok lesznek, amelyek hangzatos neveken elérhetőek a hangszerészellátó cégek honlapjain "bundkiemelő fogó", "bundlábvágó", "bundvég reszelő" neveken. Persze ezeket most én találtam ki, lévén elég kis országban élünk ahhoz, hogy egy ilyen céget teljesen esélytelen legyen akár fenntartani is. De ez nem baj. Kínai pajtásaink már előzékenyen bármit ingyen elpostáznak. Talán nem meglepő az sem, hogy elégedett mosolyt csal az arcunkra, amikor a várt csomag feladószelvényén az ajándék rubrika van kipipálva, így pedig meg is úsztunk egy csomó pénzzel és nagyjából egy hónapos időhúzással járó tortúrát a vámügytől. Hiába, ezek a kínaiak igazán nagyvonalúak. Húha, megint elkalandoztam. Szóval van egy pár dolog, amit itthon is megvehetünk, és egy kis átalakítással pont azt fogjuk kapni, mint amit megrendelnénk valamilyen nagynevű vállalattól. Vagy meg tudunk rendelni valamit olcsón, amiből aztán szintén minimális átalakítás után egy sokkal drágább dolgot hozunk ki.

Ilyen például a fogó, amellyel a bundok kiszedését tehetjük nagyon egyszerűvé. Persze van módszer, amihez egyáltalán nincs szükség ilyen fogó használatára, ha például egy tompa penge élét (ez abszurd...) ütögetjük a bund feje alá, ami ezáltal szépen felválik. Nekem ennél a módszernél jobban bejött a fogós megoldás. Ennek a műveletnek a célszerszámához nem lesz másra szükségünk, mint egy kicsi műszerész homlokcsípő-fogóra.

Ez egy szimpla műszerész homlokcsípőfogó

Aminek kicsit félresikerült az alakja, de ez most mindegy. Ami számunkra lényeges, hogy az élét egy nagyjából 45°-os köszörüléssel oldották meg, ami miatt nem alkalmas arra, hogy a bundok alá feszítsen.

ezt bármelyik szerszámboltban egyszerű beszerezni

Javított hangszerek a teljesség igénye nélkül II.

Na, már két úgymond sorozatot is indítottam itt a blogon, de egyik sem ért még meg második részt. Ez most megtörténik! :) A következő képes összeállítás olyan hangszereket mutat be egy-két képben, amiken dolgoztam, és vagy rutinmunka volt (és bemutattam már itt a blogon), vagy valami miatt nem tudtam rendesen dokumentálni. Persze minden hangszerről továbbra sem készül fotó,de azért törekszem. Legutóbb kérés volt, hogy írjam le, melyik hangszert mi érte, mit kapott, ezt próbálom felidézni, valamint ha van ilyen, leírom a tapasztalataimat is az adott hangszerrel. Na csapjunk bele:

Na elsőnek jöjjön egy csúnyaság. Ez egy Schecter basszusgitár nyaka, amiben a pálcát nem igazán sikerült szakszerűen beállítani, sőt még bónuszként sikerült teljesen szétnyírni. Itt már aztán próbálkozhatott az ember, az imbusz, mint olyan, szóba sem jött. Úgyhogy először volt méretre köszörült egyenes csavarhúzó

Aztán egy idő teljesen eredménytelen próbálkozás után - mivel a hangszer gazdája nem szeretett volna egy teljes fogólapcserét bonyolítani, pedig azt kellett volna - fogtam magam, és felbontottam a fogólapot a felső végén. Rontani már amúgy nem nagyon lehetett a helyzeten.

végül aztán le sikerült nagynehezen szedni az anyát a menetes végről, a képen látható oldalába fúrt lyuk segítségével, ami lehetővé tette, hogy egy vékony imbusszal megmozdítsam. De úgy meg volt feszítve, hogy ezt is alig bírtam

nem szép látvány. Az irónia a történetben, hogy miután kicseréltem a pálcaanyát, és mindent a helyére tettem, a beállítás során derült ki, hogy a pálca bizony nem véletlenül volt úgy megtépve, ugyanis csak az első hét fekvésben hatott, és ott se nagyon. Ebben csak az furcsa számomra, hogy a Schecter nem a legolcsóbb kategória, ez a hiba pedig végzetes egy hangszerre. Ha hangszert vásároltok, erre mindenképpen figyeljetek! Pálca működik-e. Hülyén hangzik, de már jó pár ilyen esettel találkoztam, hogy egy amúgy kifogástalan hangszer ezért volt játszhatatlan. A pálcacsere pedig óriási meló...

jöjjön helyette valami kellemesebb, egy Furch gitárnyak újralakkozva. Gazdája saját szakállára kezdte el leszedni róla a lakkot, majd mikor szembesült vele, hogy nem boldogul, hozzám került a hangszer, és kapott egy nitrolakkos finist.

falusi tájkép gitárnyakban

ami megkönnyítette a dolgot, hogy a nyak a Furch egyik saját technikája szerint kivehető a testből. Egy sínen illeszkedik a helyére és két csavarral lehet rögzíteni, a lyukakban két fém menetes persely van

Ez pedig nem más, mint egy Turcsák Tibor hangszerész mester által készített Gitison Schaller (hanem Shadow borítás mögött saját tekercselmény by Turcsák Tibor - tudtam meg hiteles forrásból :)) humbuckerekkel. Kellemes hangja volt, nem kifejezetten különleges, viszont nagyon kényelmes volt az egész hangszer.

A Turcsák Tibor által kreált márkanév: Gitison

Ezen egy bundozást követtem el, mert már nagyon lehasználódtak az érintők

újrabundozva Jumbo érintőkkel

nosztalgia - nyár

Egy újabb hely, volt tanulótársam kis műhelye,ahol ezt a brácsát állítottam be, fogólaplehúzást és felsőnyereg állítást csináltam.

ilyen óriási homorulat volt benne, mielőtt hozzákezdtem, nem csoda, hogy kényelmetlen volt rajta játszani.

és amekkora ökör vagyok, elfelejtettem lefotózni, hogy hogyan kéne kinéznie helyesen. sajnálom... (ja a fogólap festett volt, az utólag persze újra fekete lett)

a felsőnyereg vájatainak árnyékán is látszik, hogy túl magas, persze itt sem fotóztam le a végeredményt......

Újabb Cort Klasszikus gitár, ezúttal beállítás. Tetszik ezekben a hangszerekben, hogy az alakjuk a fémhúrosok alakjára utal, ugyanakkor nem szeretem a hangjukat, mert ugyan olcsó kategóriás létükre tömör fenyő a tető, olyan vastagra hagyták, hogy alig bír szóhoz jutni... Sok rétegelt lemez hangszer is szebben szól náluk.

egy Classic névre hallgató klasszikus gitár, szintén síkolás, profilozás, semmi különös, kis olcsó darab.

Egy Ibanez Ex nyak beállítás

és a hozzá tartozó test elektronikájának újragondolása. Az eredeti darabok helyett egy francia manufaktúra, az Entwistle hangszedői kerültek bele. Nagyon olcsó pickupokat gyártanak, több féle konstrukcióban, és kellemes meglepetés a hangjuk, nem túl karakteres, de szép kerek, humbucker hangzás.

A középső single helyét meg próbáltamízlésesen eltüntetni

házi árnyékolás első lépés

és második. A grafitspré drága és messzire kell menni érte, az alufólia meg itt van a boltban...

a satus felsőnyereg magasságának állítása: köszörűvel, hiszen a vájatokat nem lehet mélyebbre reszelni egyrészt mert fémről beszélünk, másrészt mert akkor a satutalpak nem tudnák rendesen leszorítani a húrokat

Egyébként ez még régi szériás Ex, nagyon korrekt módon van összerakva, a mostani utódai ennek a verziónak borzasztóak. Talán a legnagyobb baj, hogy az újabb verzióknál a nyakpersely a képen látható módon nézve alsó oldalánál nem hagynak fát, hanem a nyakperselyt teljesen egybemarják a nyaki pickup fészkével, emiatt pedig teljesen instabillá válik a nyak, főleg, mivel a hangszer Floydroseos, és alapból tépkedjük a húrokat. Szóval Ibanezből szerintem csak régit, vagy felső kategóriát.

ő pedig egy Washburn, itt szintén beállítás

eredeti elektronika megoldás, szimpla Gibson séma

jó, egy percig sem gondoltam, hogy tömör, de érdekes, hogy ötrétegű anyag. Amúgy nagyon mutatós ez a modell a szép külső mahagóni furnér miatt

és az új bekötés külön felezhető hangszedőkkel

Melody basszusgitár beállítás -  itt is elég döglött volt a pálca

Ő egy különleges darab, egy cseh Jantar, fantasztikusan kényelmes, és spártaian egyszerű elektronikai megoldás. Az alakja is szemet gyönyörködtető szerintem.

Az eredeti hangszedőnek sajnos letört a sarka, és megszakadt benne nem is egy menet, úgyhogy a pickupot cseréltem a fentebb látható darabra.

Bauhaus fíling - legalábbis nekem

A filcezés azért kellett, mert sok ilyen híd-megoldású hangszernél berezonál a maradék húrrész, ami, mivel hangolatlan, csak zavaró.

Ő egy csodás orosz héthúros gitár, puszta húrcsere, de egy fontos lelemény miatt érdemes megmutatnom

a címke. Ismerős, mintha egy mandolinban már láttam volna korábban.

Az oroszok legnagyszerűbb megoldása az egy csavar segítségével könnyedén állítható nyakdőlésszög. Magát az ötletet én fantasztikusnak találom, az egyetlen baj vele, hogy a kommunizmushoz hasonlóan csak fejben működik. Ugyanis tényleg jól állítható a dőlésszög, és a húrok elvileg mindig ugyanoda húzzák vissza a nyakat, viszont ettől eltekintve az egész rendszer instabil, folyamatosan hangolgatni kell, stb.

ő egy - nemes egyszerűséggel csak - Guitar névre keresztelt márkájú hangszer, nem tudok róla sok jót mondani, olcsó megoldások, félig döglött pálca, semmi különös hang

Ezen a beállításon kívül szegély-javítást végeztem

szorító megoldások

a meggyőző márkanév... Ő egy guitar, ráadásul country

Ő pedig egy régi japán Teisco hangszer, állati dögös kinézettel, és borzasztó megoldásokkal. Én komolyan nem hittem el, hogy ilyen japán kézből kijöhet. Aztán egy ismerős felvilágosított a japán gitárkészítés első, sötét korszakára. A fogólap egy furnérlemez, a test rétegelt, a nyak gyenge, de kényelmetlen, a pálca már döglött. Sajnos a dizájnon kívül nem sok pozitívum volt benne, a hangját nem is nagyon tesztelgettem... Sokat gondolkodtam, hogy mit lehetne jót tenni vele, de könnyebb lenne egy tisztességes replikát készíteni róla, mint megjavítani. Ez az igazság. Ez amolyan gyűjtői darab, persze játszható, és megtettem, ami tőlem telik, de nem lett tökéletes, és nem is lesz, sajnos. Érdekes amúgy a híd, ami maga egy menetes szár, amin speciális árkos kiképzésű anyák vannak, amikre a húrok felfekszenek, így egy mozdulattal lehet állítani a húrok egymástól való távolságát... Zseniálisan haszontalan megoldás

Ő egy hangszerész tanuló által készített cseresznye Strato nagyon vékony nyakkal. Teljesen rendben van, különösebben nincs mit mondanom róla.

Újabb Strato, sajnos a márkáját elfelejtettem (de azóta segítettek - Craftsman koreai széria Medgyesi Tibor neve alatt), elektronika rendbetétel, házi árnyékolással, egyébként sajnos a Strato így is zajos marad, dehát szerintem így szeretjük.

Az előző hangszer. Ha gyenge minőségű a tremoló, és nem akarunk sokat költeni átalakításra, akkor érdemes lehet kiékelni a blokkot, így jobb is lesz a sustainje (hangkitartás) a hangszernek, és nem is fog úgy elhangolódni, a beállítás is könnyebbé válik. Kiékelni viszont csak kemény fával érdemes, itt épp jávorral.

Sx basszusgitár fretlessé alakítás, amiből én csak a csiszolás részében működtem közre, a többit a gazdája intézte.

érdekes, hogy a nyak egyik oldalán sötétebb a fapor, mint a másikon...

megnyugtató, harmonikus képek a végére

olajjal

Stílusosan basszusgitárnyakkal kezdtem, azzal is fejezem be

Nohát ezek voltak mostanában, meg úgy a gépemen képek formájában, most megint egy jó darab idő fog eltelni, mire újból lesz ilyen, addig is majd jönnek még komoly javítások meg átalakítások.