Morris akusztikus gitár újrabundozás, híd ragasztás és száradásos repedések

Régi akusztikus gitároknál gyakoriak azok a problémák, amelyekkel ebben a leírásban foglalkozom. A bemutató alany egy szép japán Morris hangszer. Elsőként újra kellett bundozni. Erre okot adhat az érintők túlzott kopása, a nyak valamilyen irányú elvetemedése, vagy akár csak speciális megrendelői kérés is. Itt az első kettő ötvözetéről volt szó.

kopott bund - ez így önmagában még a síkolható kategória lenne, de a nyak vetemedésével együtt már újrabundozásra adhat okot.

Az újrabundozásról már írtam részletesen, még fogok is, jöjjön egy-két pillanatkép.

Bundok eltávolítása megfelelően köszörült fejű homlokcsípő-fogóval. Így a fogólap megsértése nélkül ki lehet emelni az érintőket.

kiemelt bund

Bundok előkészítése a beütéshez, a lábak végeinek visszavágása a szegély miatt.

Az előkészített bundok készen állnak a rögzítésre. Hagyományos nikkel-réz ötvözet bundoknál az előkészített érintők íve egy kicsit szűkebb, mint a fogólapé. Ez segít a láb fogainak a stabil rögzítésben.

biztonsági síkolás-profilozás után

a kész bundozás még kezeletlen fogólappal

fogólap leolajozva

A híd részleges felválása gyakoribb akusztikus gitárokon, mint gondolnánk. Ennek elsősorban a gyártástechnológia az oka. Sem a ragasztó teljes felületen történő eloszlatására, sem a megfelelő szorításra nem szoktak túl nagy hangsúlyt fektetni. A legtöbb esetben ebből nem is lesz gond, lehet, hogy egy fémhúros akusztikus gitárnak előbb fog elgörbülni a nyaka, minthogy felszakadjon az amúgy részlegesen felvált híd. Ettől függetlenül azért persze nem az az ideális, ha a híd fele a levegőben lóg, és okozhat például kellemetlen zörgést is, ahol a kiváltó tényező felderítése igazi detektívmunka. Így, ha belefér a keretbe, én szoktam javasolni a híd javítását is. Normális minőségű hangszereknél a híd keményfa, így a felszedése nem okozhat megoldhatatlan problémát.

részleges hídfelválás, jellemzően a ragasztás a tüskék környékén kezdődik

A híd felszedésére több módszer is létezik, én - ha egy mód van rá - az egyszerű mechanikai megoldást részesítem előnyben, vagyis egy vékony acél spatulával választom el a hidat a tetőtől. Ehhez nem árt némi gyakorlat, hogy az ember érezze, mikor milyen irányba válnak el a szálak, és ne szakadjon ki a tető. Ha a lakk nem túl érzékeny, lehet használni oldószereket, szeszt, vizet, illetve hőt, de ebben az esetben valamilyen módon meg kell védenünk a tetőt. Itt spatulával fel tudtam választani a hidat.

a sarkoktól indulok

a sötétebb foltok mutatják, hogy hol tapadt legjobban a ragasztó. A híd felületéhez képest elég alacsony arány.

Gyönyörű vöröses rózsafa (a porát nem ajánlatos belélegezni!), itt megtisztítom a ragasztómaradványoktól.

Miután a híd talpát és a tetőt is megtisztítottam, finomhangolom az illesztésüket, szükség esetén gyalulok, vagy csiszolok a híd aljából. Itt már az újraragasztáshoz készülök elő.

alkoholos vagy acetonos ronggyal áttörlöm többször a híd talpát, mert ezek a rózsafák nagyon gazdagok különböző olajokban és gyantákban, amik nem segítik elő a ragasztási szilárdságot.

Az előkészített ragasztási felületek.

A ragasztáshoz minden esetben megfelelő méretű és alakú szorítópofát használok belülről, a hidat szükség esetén rögzítem (itt a tüskehelyek segítségemre voltak).

Majd három szorítóval rögzítem. Ragasztónak Titebond Originalt használok. A képen látható hídragasztó sablonnal egyébként akár egy szorító is elég lenne, de akkor annak egy masszívabb darabnak kéne lennie, ami nekem nincs. Én ezt a három szorítós rögzítést, a nyomóerő lehető legegyenletesebb elosztásával tartom a legjobb megoldásnak.

A harmadik fő probléma a páratartalom változásnak tudható be. A fa érzékeny a nedvességre. Ha több van belőle a levegőben, kitágul, ha kevesebb összehúzódik. Ám amikor a sebezhető, vékony tető a merev, stabil káva és fogólap közé van illesztve, száraz körülmények között elkerülhetetlenül meg fog repedni. Vagy repedezni, mint az itt látható esetben. Nem egy nagy, hanem több kisebb sérülés keletkezett.

száradásos repedések a fogólap mellett jobbra

és balra

Ezeket a repedéseket nem lehet összehúzni, mert a káva jó esetben nem nyomható be. Talán gőzöléssel össze lehetne zárni őket, de az nem lenne egy tartós megoldás, a fa kiszáradásával újra megjelennének. Így inkább kitöltöm őket megfelelő fenyő anyaggal, ezt hívják spándlizásnak. Itt annyiban egyedi az eset, hogy nem akartam normál spándli méretre felszabályosítani a repedéseket, így a betétek méretesebb ékek helyett megfelelően hántolt gyaluforgácsok lettek. Ezek is finoman ék alakúak, és pont olyan vastagok, hogy kitöltsék a repedést. 

gyaluforgácsok próbálgatása a repedésekbe

beragasztott forgácsok

a betömött repedések

A retusálás mindig komoly kihívás, és szintetikus lakkoknál csak a tető teljes újralakkozásával lehetne elérni tökéletes hatást. Ettől függetlenül általában valamennyire el lehet tüntetni a toldásokat, de figyelmesebb, vagy közelebbi vizsgálatnál természetesen szembetűnnek.

a toldások egy kis szín után vékony lakkréteget kapnak

polírozás után

A kész hangszer pedig újra játékra kész, sérülésmentes és kényelmes.

Morris