2013. február 23., szombat

Basszusgitár ujjtartó

Kedves blogolvasgatók!

Tudom, hogy már sokszor írtam, de az utóbbi időben annyira egyfolytában dolgoztam, hogy még ide írni se volt időm, pedig lett volna mit, ha lesz erőm, ma le is nyomok két három bejegyzést. Van sok munka a műhelyben, valahogy az ottani munkák száma is megtáltosodott, lehet, hogy a hosszú tél miatt, hogy az emberek sokáig nézik a hangszereket a szobában, vagy én nem tudom, lényeg, hogy kevesebbet tudok foglalkozni a saját dolgaimmal és a készülő hangszereimmel, úgyhogy többet túlórázok, néha benn is alszok, meg szombaton is dolgozom (na ma nem, mert egy bölcs ismerősöm lebeszélt róla, és nagy igazsága volt!). Szóval zajlik az élet, én ezt a munkamániát próbálom pozitív jelként értékelni, mondjuk sajnálatos módon így mindenképp kevesebb időm jut például utcazenélésre és kocsmázásra, meg számítógépezésre, ez meg ugye jó vagy rossz, mindenki eldöntheti.

Na de túllépve a nyávogáson és mentegetőzésen íme új témám, a basszusgitár ujjtartó. Ez egy olyan, jelen esetben ébenfából készült kis darab, ami lehetővé teszi, hogy használója akusztikus basszusgitárján kényelmesen letámassza a hüvelykujját, és ez jó. (biztosabb, kényelmesebb, gyorsabb játék - sajnos nem vagyok hivatásos basszusgitáros, szóval tippelek :)

A tervezésben ebben az esetben egy hajszálnyi dolgom sem volt, mivel az, akinek az ujjtámaszt csináltam mindent jól eltervezett előre, sőt még szakrajzot is küldött róla nekem! Úgyhogy igazi jó iparosnak érezhettem magam, aki átülteti a valóságba a képernyőn, vagy papíron látott előírásokat. Anyai nagypapám amúgy esztergályos, vagy szerszámkészítő volt, ez mostanában derült ki számomra. Az az anekdota maradt meg róla, hogy annyira jól dolgozott a gyárban még beitalozva is, hogy neki egyedül megengedték, hogy folyékony kenyeret vegyen magához akár munka közben is. Emellett mindenki azt gondolta róla, hogy sokkal jobb is lehetne, hogy karriert építhetne, ha akarna. Erre egy ismerősöm azt mondta, hogy ha nem emelkedett ki, akkor nem is tudott volna. Erre én meg csak azt tudom mondani, hogy amennyit arról a korszakról hallottam, nem biztos, hogy bármikor is kedvem lett volna kiemelkedni, hogy aztán miattam a többiek szívjanak, mert jó Sztahanovként megszabom a normát... Nem akartam én ezzel semmitse mondani, örülök, hogy már tudom, kitől örököltem a kézműves munka és az ital szeretetét (mer élő emlék csak a mechanikus ébresztőórájáról, meg a mosolygós ábrázatáról van), köszi vagy mi Nagypapa...

Na de látjátok olyan régen írtam ide, hogy folyton elkalandozok, szóval vissza a LÉNYEGhez!

Szóval adott volt egy jó terv, nekem csak a jó anyagot kellett megtalálnom a megvalósításához, és szerintem ehhez nem is lehet kívánni jobbat, mint az ébenfa, ami tömör, kemény, tartós és kopásálló, nem mellesleg nem igényel felületkezelést a benne lévő olajtartalom miatt, és ráadásul fekete, ami minden színhez megy. Ezért most jöjjenek a képek, hogy hogy fest a dolog, illetve köszönöm újdonsült gazdájának, hogy küldött pár képet felszerelés után, a gyönyörű basszusgitárja miatt is, meg egyáltalán, hogy miatta csinálhattam ilyet!

Kezdeti állapot maradék fogólapból - ében

Méretrevágás, majd csiszolás
Egy szabályos hasáb kialakítása
A fő ív megközelítő ledolgozása után
És mint a vicceskedő rajztanító képsorozatokon, rajzoljunk egy kört, majd rajzoljuk fel a többi sallangot, már kész is a Mona Lisa. Szóval valahogy így, oldalívek kidolgozása, fő ív végleges kidolgozása, élek finomítása, közben meg persze ellenőrzés...
kész is.
Azért adtam neki egy kis citromolajat, a felső felületnek, azt szereti.

És íme a gyönyörű Warwick basszus, amire került!
A felszerelést már a hangszer gazdája végezte - kifogástalanul.



Na egyszóval ez a kis alkatrész egy jó együttműködés eredménye volt, remélem lesz még ilyenekben részem a jövőben is. Az van egyébként, legalábbis én úgy gondolom, hogy ezerszeresen megkönnyíti a kézműves dolgát a partner, ha tudja, mit akar. Sok esetben az vesz el rengeteg időt és energiát, hogy kitaláljam, mit szeretne a másik tulajdonképpen elérni. Persze aki konkrétan tudja, mit szeretne, nagyobbak az elvárásai is, de szerintem ez sokkal jobb, mintha esetleg azért nem tetszik az illetőnek a munka, mert az ő fejében nem úgy jelentek meg a dolgok csak ez nem derült ki. Na itt nem volt ilyen probléma :)

ui.: ja és még annyi, hogy ne küldjetek semmit postával ha el tudjátok kerülni, mert iszonyatosan drága (az egész csomag volt vagy 20 g, és több mint három ropi volt a szállítása, ráadásul azt mondták egy munkanap alatt odaér, és persze nem... Múltkor kaptam egy levelet a postától, hogy elégedett vagyok-e a szolgáltatásaikkal! A legjobb embert kérdezték! Természetesen NEM! Hajrá Magyar Posta legyél már jó!

3 megjegyzés:

  1. Ezúton is köszönöm a munkádat, nagyon precízen és szépen elkészítetted!
    Takács Gábor /Takker

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Na, ez nekem olyan volt, mint egy igazi rejtvény. Egészen addig, amíg a tulajdonos, Gábor fotóit meg nem láttam, kósza lövésem se volt arról, hogy hova kerül majd ez a darabka. Aztán lehullt a lepel. De ez nem ujj_támasz_ inkább?

    Amúgy nekem is van egy akusztikus basszusgitárom... Csak Amerikában :( Egy YT-os barátom nekem adta a sajátját, de a szállítás olyan drága lenne, hogy soha nem fog átkerülni Magyarországra. Pedig öt kört futottunk, de a legolcsóbb megoldás is kétszer annyi lenne, mint a gitár értéke. Pedig milyen szép lenne brummogni vele egy kicsit! Igaz, az csak egy alig 200 dolláros Dean.

    VálaszTörlés