2013. január 31., csütörtök

Epiphone - csak a szokásos...

Már szinte megszokottnak mondható az a javítás, amit most itt bemutatok, illetve pont mivel már volt nálam egy ilyen, de ennél jobban sérült hangszer, ezért mellőzöm a nagyobb magyarázkodást, és főleg képek lesznek, bár mintha az előző pár bejegyzésben is ugyanezt írtam volna. Az az apropója, hogy külön bejegyzést kap ez a hangszer, mert eladó, és így kicsit behatóbban tanulmányozhatja, aki esetleg kedvet kapna megvenni... A múltkori javítás egyébként itt:


A kedvencem esetem egy régebbi hangszernél volt: Megjavítottam, és lévén, hogy van saját, jól bevált hangszerem, gondoltam eladom. Soksoksok idő múlva jelentkezett is valaki, hogy neki kéne, és miután válaszoltam neki, ezt írta: 

"Hali!
De miért is nem kelt el eddig???
Valami bűzlik Dániában!
Üdv. Pál"

A hozzá hasonló dánokon sajnos nem lehet segíteni, még ha érzem is a tudatos alkustratégiát e hihetetlen felfedezés mögött. Mindenesetre nem törtem magam a meggyőzésével, lévén hogy körülbelül egy hétnyi munkaórám volt abban a hangszerben annak ellenére, hogy nem a gitárok gyöngye. Téma lezárva.

Szóval újból egy Epiphone dreadnought alakú akusztikus gitár kávatöréséről van szó, ezúttal egy olcsóbb kategóriás darabé. Minden tudnivaló a másik bejegyzésben már le volt írva, úgyhogy jöjjenek a képek:

Cseles, mert így nem is látszik, hogy van valami baaaj
pedig itt van a baaaj
ott nézett ki Zrínyi Mik

Először megragasztottam, ami még menthető volt.
Aztán kitaláltam, hogy és hova jöjjenek a pótlások.
Abból a szempontból ez nehezebb volt, mint az előző kávatörés, hogy itt a hátba is bele kellett pótolni
Ráadásul volt egy ilyen csúnya izé a háton, sajnos ez maradt a legkevésbé értékelhető pontja a kész hangszernek is.
De azért kiprótoltam, hogy akusztikailag meg statikailag ne legyen belőle probléma.
Persze mahagónival dolgoztam, amiből ugyan csak egy furnér van a gitáron, de én emiatt nem fogok rétegeltlemez gyártásba fogni...
A lyuk lemásolása
És a folt beragasztása
Közben a háttoldáshoz tettem egy kis erősítést, hogy ne legyen baaaj
Olyan módszerrel, mint a hegedűknél a pakedlizés
Aztán jöhetett a folt a hátra, mahagóni svartni és két réteg dió furnér, hogy erős legyen.


A felületek összedolgozása, és a mocskos körmöm
és már ragad is
Persze nem ilyen lesz
Hanem ilyen.

A pakedlik pedig nem maradnak bumfordiak
Aztán jöhetett a kávalyuk szabályossá tétele, lehetőleg minél kevesebb anyag elvételével
A megmaradó részek megerősítése
A háromfogú banya
léc helyett már a korábban is látott megoldás
fogas
A hajlítandó mahagóni immáron nedvesen
hajlítás után
kávára kötözve hagyom teljesen kiszáradni a biztonság kedvéért.
Belülről, még ragasztás előtt
Aztán nagyjábóli méretre vágás - lombfűrész
és csiribú
csiribá
egyszercsak ott van és jó...
jöhet a ragasztás
régi jó házi készítésű szorítóimmal és a fektetővel, amit a főnök kitett télre a fészerbe, de szerencsére még időben észrevettem és visszacsempésztem beltérbe :)
ragadás után
szokásos túllógatással dolgozva
összecsiszolás

és a szegélymarás szerszáma a maró, egy - még véletlenül sem hozzá tartozó, de mégis valahogy mindenhol stimmelő görgős taggal.
előtte
utána



öröm nézni a sokféle anyagot
szegélyragasztás. És mivel fekete és nem volt fekete műanyagom: ébenfa!
az ében nem a könnyű hajlíthatóságáról híres, de meggyőztem

csisz csisz

A gond az volt, hogy a hangszer eredeti színezése lakkba kevert festékkel történt, nekem pedig nem voltak erre eszközeim, úgyhogy maradtam a hagyományos, és egyébként a fa erezetét sokkal szebben előhozó pácolásnál.
Aztán jöhetett a lakkozás, ezúttal poliuretán
lakk csisz csisz
polír
csak hogy el ne feledjem
Még egy polír - mer viccesen jött ki a tubusból
És kész, tél lévén hóban tálaljuk. Mondjuk ma pont szép tavaszi nap volt, végre nap! ki is használtam








diófa
a csúfság
fényjáték



És ő a hát benyomódása, ami sajnos ennél nem akart pofásabb lenni...

de nincs útban, és semmi ilyesmi.
Na itt a vége, fusselvéle az ár ellenében. Azt meg kell jegyeznem, hogy az általam hirdetett ár nem az elvégzett munkával van arányban, hanem a hangszer újonnani árával, nyilván röhej lenne drágábban kínálni, mint új korában. Csak még mielőtt valaki elgondolkodna, mi bűzlik Dániában :D Végezetül jöjjön egy kis zene, meg az elmaradhatatlan előtte-utána képek. A videóról annyit, hogy a folyamatos rádióhallgatás megfertőzte az agyamat, és hogy a tanulótársam külön felhívta a figyelmem a lábam krónikus rángatózására.

És köszönet Ákosnak a lakkozásért (http://kmuhely.blogspot.hu/), illetve Gusztinak a tüskéért :)

(((Nem bírom megállni, hogy ne jegyezzem meg, hogy ahol a neten árulják magyar oldalon is ezt a hangszert, simán odaírják, hogy:

Akusztikus gitár, fenyő fedlap, Dreadnought forma
Test: Dreadnought
Fedlap: válogatott fenyő
Hát és oldal: mahagóni

Akkor most leírom, hogy kéne kiírni:

Akusztikus gitár, fenyő rétegelt lemez fedlap, Dreadnought forma
Test: Dreadnought
Fedlap: A rétegelt lemez felső egy tized milliméteres lapja válogatott fenyő
Hát és oldal: mahagóni (ééés, nem. Rétegelt lemez. A külső 2-3 tized mm mahagóni.)
Persze ettől még nem sz*r a hangszerünk. Csak rétegelt lemez, mint minden 80e alatti gitár.

Imádlak marketing.)))



2 megjegyzés: