2014. június 17., kedd

Szerszám V. - Spándlizó szerszám

Mostanában felszaporodtak kissé a rezonáns, és más falemezjavítós munkák, éppen ezért most bemutatok egy szerszámot, ami szintén otthon elkészítős, és lehetővé teszi, hogy elvégezzük az érdekes nevű spándlizás feladatát. 

Akik olvassák a blogot, vagy foglalkoznak fával/hangszerekkel, és tudják mi a spándlizás, nyugodtan ugorjanak a következő bekezdésre. A fent említett módszer repedések javítására szolgál, és akkor használjuk, amikor nincs remény arra, hogy a szétvált felületeket újból összehúzzuk, vagy ha lenne is erre mód, gyanítanánk, hogy előbb-utóbb újból szétválnának. Ilyenkor ahelyett, hogy összehúzni próbálnánk a repedést, inkább kitágítjuk azt valamelyest, épp csak annyira, hogy szabályos formát kapjon, mégpedig egy valamilyen irányban egyenletesen keskenyedő, vagy párhuzamos oldalú V-vágásét. Ebbe ugyanis a későbbiekben egy vékony faék kerül, ami úgy van megformálva, hogy éppen a V-alakját veszi fel, és a lemez teljes vastagságán átér, de a túloldalon nem kell túllógnia.

A spándlizást sokáig faragókéssel csináltam, de aztán egy zongorás műhelyben megkaptam a kellő ihletést a bemutatandó darab elkészítéséhez. Sokkal egyszerűbben, percek alatt lehet szabályossá tágítani vele egy repedést.

Hozzávalók:
  • Imbuszkulcs (én kb. 4-eset használtam, ha nagyobb élszögű éket akarunk, nagyobb imbuszt érdemes)
  • Egy darab fa, nyélnek
  • Pillanatragasztó, vagy műgyanta-ragasztó
  • Köszörű

Az elkészítése pofon egyszerű. Vágunk egy fahasábot, fúrunk bele a vége felől egy akkora lyukat, ahányas az imbusz, a lyukba egy kis ragasztót cseppentünk, majd beleütjük az imbuszt (szorulni fog benne, mert a sarkainál nagyobb az átmérője, mint a szemben lévő lapjain. Ha nagyon alaposak és igényesek akarunk lenni, akkor akár egy fémgyűrűt is üthetünk a nyél imbusz felőli végére, hogy ne repedjen el, de nekem ezzel még nem volt problémám). Ha megszáradt a ragasztó, fogunk egy kisgyalut és lekerekítjük a nyelet, majd átcsiszoljuk. Ezután köszörűgép segítségével (védőszemüveg!) elvékonyítjuk az imbusz fejét, hogy egy szép ék-formát adjon. Én két félét csináltam. Egy hegyeset, és egy laposat. Az utóbbival finomabban kaparászok, az előbbivel a durvább részeket, bár legtöbbször csak az előbbit használom. Az ékük szöge nagyjából megegyezik.

És ha már az ékszögnél tartunk, hadd bölcselkedjek megint egy kicsit. Egy ismerősöm, aki egy antennagyárban dolgozik, megjegyezte, hogy mennyire vicces, amikor a blogomon azt írom, hogy most csinálok egy pont ekkora meg ekkora fadarabot vagy akármit, és annak jónak kell lennie. Náluk a gyárban ezredmilliméteres eltérés esetén is megy a kukába az alkatrész, míg én ilyen kis távolság mérésére is képtelen vagyok. Használom a tolómérőt, a derékszöget, a vonalzókat és mikrométert, ennek ellenére természetesen sosem lesz mértanilag pontos az, amit csinálok. De van itt két fontos dolog. A hangszerész legfontosabb mérőeszköze elsősorban a szeme és a keze, nem utolsó sorban pedig a füle. Ha ezekkel rendben van valami jó szívvel, akkor igazából már rendben van. Meglepő egyébként, hogy ha az ember megtanulja, pontosan hogyan, és pontosan mit nézzen vagy fogjon, nagyon pontos tud lenni. Persze a szükséges kereteken belül. A fának megvan az a szép tulajdonsága, hogy intenzíven reagál a környezete változásaira, így ezeket időnként az ember ki is használja. Gondolok itt arra, hogy ha nedvesség éri, megduzzad, hajlékony, rugalmas, ugyanakkor az alakját is megváltoztatja nagyobb nyomás esetén. Nem tudom milyen lenne mondjuk ötvösnek lenni, de semmivel sem szeretek jobban dolgozni, mint fával. Ennyit az elszállt dolgokról.

Jöjjenek a képek a spándlivágókról, és használatukról


a lapos spándlivágó
ékesség
Felirat hozzáadása
névadó mániám újból előtör: Sámson a spándlivágó
És alul látható a hegyes alkalmatosság, valamint balra egy feltágított repedés


lapos

hegyes


Szóval ha valaki repedést javít, esetleg életében többször is, akkor mindenképp érdemes megcsinálni ezt a kis jószágot, ami gyakorlatilag nem kerül pénzbe.

1 megjegyzés: