Emlékeztek Zsombor vendégbejegyzésére az intarziás koptatóról? Nagyjából azzal egy időben futott be hozzám egy hangszer, aminél aztán szintén koptatókészítés lett a dolgok vége. Ilyen figuratív koptatót még nem csináltam, így most ez újdonság lesz, bár az is igaz, hogy aki kedvelte a fészbúk oldalam, az borítóként már láthatta a koncepció egy részét.
A hangszer gazdája vásárolt egy szép hangú Seagull akusztikus gitárt, aminek az az egy szépséghibája volt, hogy a koptatóját bestiális módon eltávolították, legalábbis más épelméjű magyarázat nem jut eszembe. A tömör cédrus fedlap persze szintén részben követte a koptatót, úgyhogy csinos, szabálytalan seb éktelenkedett a gitáron, amikor hozzám került, illetve képeket kaptam róla. Kérte, hogy csináljak rá valamilyen koptatót, valamit, ami elfedi a felszakadást, véd és egyben még mutatós is. Így először kép alapján egy akusztikus gitár körvonalára kezdtem el tervezni a lehetséges koptatókat, nézzétek mire jutottam.
|
ez a kép időrendileg későbbi, mert a tervezéskor még nem volt nálam a hangszer, de kell ide ez a kép, hogy lássátok, mivel álltam szemben... |
|
Szüleim házában a tervezés közben, és a lehetséges koptatóformák |
|
első számú terv - az amőba |
|
kettes számú terv - a kacsos |
|
hármas számú terv - a nyújtott |
|
Aztán már tökre nem volt ötletem, ezért hagytam elgurulni a gyógyszert, és terveztem egy madaras koptatót, ha már a gitár márkája magyarul sirályt jelent... |
Persze mondanom sem kell, hogy a hangszer gazdájának a fentiek közül legjobban a madaras tetszett, így még némi átalakítás és megbeszélés után bele is vágtam a projektbe. Tulajdonképpen persze újra kellett tervezni a koptatót életnagyságban a gitárra, de ez érdekes munka volt, egyszerre törekvés a praktikusra (hogy takarjon), és a szépre, hogy mutatós legyen. Készítettem egy verziót, aztán azt még egyszer módosítottuk, és végül a harmadik minta lett a végleges. Az anyagválasztás sem volt persze egyszerű, olyat kellett találni, ami elüt a tetőtől, de mégsem túlságosan. Végül három furnérból dió-jávor-dió rétegekből lapoltam az alapanyagot, ami nagyon szépen passzol egyébként a hangszer kávájához.
|
Az első prototípus a hangszeren, sirályosabb csőrrel |
|
kisterv, első terv és készül a harmadik |
|
végül egy kevésbé sirályos, hosszabb testű madár lett a megfejtés, és plusz egy szereplő is képbe került, a hal |
|
a hal és a veszélyes csőr, végül a hal oldaluszonya nem lett elkészítve |
|
az alapanyag és a sablonok |
|
furnér lapoláshoz felkészülni |
|
ragasztás |
|
Közben a csúnya felszakadással is kezdeni kellett valamit. Kicsiszolni nem tudtam, mert ahhoz mély volt. Így nem hagyhattam, mert akkor, ha ráragasztottam volna a koptatót, középen zörgött volna, vagy ha rendesen odaragad, akkor meg hepehupás lesz |
|
végül sok gondolkodás után az üvegszálas autós kikenő műgyantára esett a választásom, mint szint-kiegyenlítőre. Erre persze fel lehet jajdulni, de valójában a legnagyobb felületen csak körülbelül pár tized mm vastag a réteg, és csak a mélyebb lyukakat tölti ki a gyanta. - akusztaikai hatására pedig eddig nem volt panaszom |
|
Közben a sablonok felrajzolva |
|
műgyanta pakolás |
|
és aztán ledolgozás |
|
maszkolás nélkül - citlingelés |
|
lecsiszolva |
Miután a sérülés "retusálása" megtörtént, és összelapoltam faragasztóval a furnér-rétegeket, következhetett a forma kialakítása. Először lombfűrésszl kinagyoltam a lemezből az alakot, majd csiszolással, reszeléssel tökéletesítettem. A minimális intarziázás ezután következett, majd azt követte a finomcsiszolás, és olajozás.Végül pedig természetesen a felragasztás.
|
lombfűrészelt halacska |
|
mije van a halnak? ... |
|
szeemeee :) |
|
És mije van a sirálynak? na, jó hagyjuk... |
|
a madár szorítóval szemez |
|
natúr hal |
|
a kétoldalú ragasztó |
|
persze a felesleges levágom |
|
éés tádá! Az e húrt később nem felejtettem el visszatenni |
|
Jöjjenek a különböző perspektívák |
|
olajos hal |
Teljesen világos, hogy ez most csak és kizárólag esztétikai tuning volt. Mondhatnánk, hogy biztos rontja a hangját, stb, de én nem figyeltem meg hallható változást. Ez a hangszer még így sérülten is egy nagyon jó darab, és ezzel a koptatóval még szép is, és talán egy kicsit különleges. Ha fontos az embernek a hangszere, akkor néha ilyen dolgokkal is foglalkozik. Najó, csak vicceltem, rengeteg ember nagyjából csak ezzel foglalkozik :) Itt viszont egy jó hangszerről, és jó vásárról volt szó, és csak dicsérhető, hogy a gitár gazdája elgondolkodott azon, hogy lehetne azt a ronda kiszakadást eltakarni.
Elképesztő, az ötlet is meg a megvalósítása is... gratula!
VálaszTörlésVagány :)
VálaszTörlésÉn biztos a harmadik verziónál megálltam volna.